Horgászorsók kialakulása és fajtái
A mai végtelenül változatos és szinte már a horgászat minden igényét maximálisan kielégítõ horgászorsók õse a forgódobú tárolóorsó volt.
A tárolóorsók mûszaki elvén alapulnak a legyezõorsók is. A cél továbbra is a zsinór tárolása. Ilyen egyszerû, fékkel sem rendelkezõ orsókat a mai napig gyártanak a mûlegyezõhorgászok számára a drágább modellekre jellemzõ legmodernebb könnyûfémötvözetekbõl, egyedi, magas technológiai színvonalú megmunkálással.
A forgódobú tárolóorsó valódi továbbfejlesztése a közel 200 évvel ezelõtt az Egyesült Államokban szabadalmaztatott multiplikátoros orsó. Az új mûszaki vívmány gyorsítóáttételt tartalmazott, lehetõvé tette a gyorsabb zsinórbehúzást és a dobást.
A sporthorgászatban a múltszázad húszas-harmincas éveiben megalkotott peremfutó orsó lett világviszonylatban a legelterjedtebb, amit sok millió legyártott és eladott darab fémjelez. A mûszaki elv teljesen más, mint a tároló és multiorsóké: a peremfutó lényegében álló dobú orsó, amely a horgászboton a tároló orsókhoz képest kilencven fokkal elfordított szögben áll és így dob tengelye a horgászbottal párhuzamos.
A fonott zsinórok térhódítása a horgászorsó gyártók elé új követelményeket támasztott. A nagy részben pergetõhorgászatra használt zsinór szakítószilárdsága azonos vastagságban a monofil zsinórok teherbírásának többszöröse lehet. Így érthetõ, hogy a felszerelés leggyengébb láncszemének tartott damil után a multifil zsineg lett a legerõsebb alkotóeleme a pergetõ horgászfelszerelésnek. A fonott zsinór igen nagy szakítóereje ráadásul nagyfokú rugalmatlansággal és minimális nyúlással is párosul.
A napjainkban használatos középkategóriás peremfutók orsók alapszolgáltatásává vált az azonnal blokkoló visszafutásgátló, melyek minõségében és tartósságában igen nagy szórás mutatkozik. A nagynevû gyártók (Daiwa, Shimano) csúcsorsói közül is jó néhány példány károsodott a fonott zsinór és sokszor a nem megfelelõ rutinnal rendelkezõ horgász miatt.
Orsónkra, botunkra lökésszerû, hirtelen fellépõ erõk hatnak akasztáskor vagy fárasztás közben de akár a kapás pillanatában is vagy éppen leakadáskor. Ezek az erõhatások az orsó szerkezeti elemeire jelentõs igénybevételt gyakorolnak. Az erõhatásoknak leginkább kitett alkatrész az orsó visszaforgásgátlója, de a forgó-mozgó alkatrészeket és az orsóházat, rotort, felkapókart egyaránt megviseli és szélsõséges esetben tönkreteheti az extrém túlterhelés.
Az azonnal megálló, tûgörgõs, fokozatmentes, végtelen visszaforgásgátló használati elõnyei bekapcsolt állapotban azonnal megmutatkoznak a régebbi vagy olcsóbb gyártmányok elavult, kilincs rendszerû visszafutásgátlóival szemben. Ezeknél a holtjáték szembetûnõen nagy. A régebbi csúcsorsók között is találhatunk kiváló kilincs rendszerû visszaforgásgátlókat: Abu Cardinal, Dam Quick N-es széria, stb. ahol a sûrûbb fogazással és precízebb rugós alkatrészekkel csökkentették a hajtókar és meghajtó szerkezet nem kívánatos visszacsapódását. A fékrendszerek javulását a több lamellás szerkezetekben felhasznált korszerûbb anyagok (mûanyag, teflon) beépítése révén érték el a gyártók.