Peremfutó orsók
A műszaki elv teljesen más, mint a tároló és multiorsóké: a peremfutó lényegében álló dobú orsó, amely a horgászboton a tároló orsókhoz képest kilencven fokkal elfordított szögben áll és így a dob tengelye a horgászbottal párhuzamos.
Ez esetben a forgó mozgást az állódob körül keringő csészére erősített, kezdetben nyitott kar, de néhány kivételtől eltekintve az ötvenes évektől kezdve zárt felkapókar végzi. Az álló dob fel-le mozgatását csévélés közben a dobemelő szerkezet látja el. Nyitott felkapókarnál a zsinór akadálytalanul pereghet le a dobról nagy mértékben könnyítve a dobást. Jelentős hibája azonban a konstrukciónak a zsinór csavarodása, ami főleg a fék használatakor jelentkezik, fokozottan hátrányosan.
A peremfutó orsó műszaki elve azóta sem változott, de számos ponton a sporthorgászat új igényeihez igazodva fejlődött és korszerűsödött. A külső dobú (szoknyás) orsók megjelenésével az addig egyeduralkodó belsődobú (csészés) peremorsók lekerültek a gyártósorokról. Végtelen csigás hajtásrendszerrel elvétve találkozhatunk mert az orsóházakba általában a tányérkerekes megoldás kerül. A felkapókar zsinór-vezetője görgős rendszerű volt a 60-70-es évek Abu, Dam, Daiwa, Ryobi által gyártott akkori csúcsmodelleken. Azóta az előrelépést a nagyobb átmérő, a golyóscsapágy beépítése és a görgő anyagának, felületkezelésének fejlődése jelzi.
A korábban kizárólag első fékes peremorsók után a hatvanas évektől (Abu Cardinal) egyre több hátsófékes konstrukciót mutattak be a gyártók, de az elsőfék változatlanul használatban maradt.
A két fékrendszeren kívül a jellemzően rövid életűnek bizonyuló egyéb megoldások (pl. csészefék) mellett a nyeletőfékes horgászorsó bizonyult sikeres kezdeményezésnek. Hátsó fékes, vagy az első és a hátsófék kombinációját számos horgászmódszerhez (pl. bojlizás, fenekezés) használják.
A finomszerelékes horgászatban népszerű harcifékes peremorsó (Shimano) előfutára a szintén hátsófékes csavarógombbal, plusz fékkarral kiegészített Daiwa ST széria lehetett. A harcifék lényege, hogy a tekerőgombbal beállított fékerő érték a nyomásváltó karral pozitív, illetve negatív irányban bizonyos mértékig egy mozdulattal szabályozható.
A nagyobb dobástávolság érdekében egészen a 70-es évekig megszokott alacsony, széles és ezért mély profilú orsódobok helyett magasított és viszonylag keskenyebb dobú peremorsók készültek. Az ideális zsinórfektetésért felelős szerkezetet több ponton korszerűsítették és elterjedtek a kétsebességű dobemelő szerkezetek. (Worm Shaft System). Ezek által a dob változó sebességgel mozog fel-le és e miatt kevésbé sűrűn fekszenek a felcsévélt menetek. Dobás közben a nagyobb menetemelkedés könnyebben lepergő zsinórt biztosít amely a meneteket szorosan egymás mellé csévélő hagyományos hajtásrendszerű peremfutó orsókhoz képest gubancolódásra kevésbé hajlamos. További előnye, hogy fárasztás és fékhasználat közben elkerülhető a zsinór bevágódása a menetek közé.
A régebbi, kizárólag fém orsóházas csúcsorsókba beépített golyóscsapágyak száma (1-3 db.) ma kevésnek tűnhet, sokszor csak egy nyaki (rotor) csapággyal rendelkeztek. (Abu Cardinal, Dam Quick) A hajtókar bronz siklócsapágyon futott, vagy golyóscsapágyat helyeztek el a gyártók (pl. Shakespeare Sigma 2 db csapágyos).
A jobbos- balos, átszerelhető karos kivitelű orsóházakat gyakran mindkét oldalon csapágyazták. (Pl: Penn SS 3 db.). Az orsógyártásba is begyűrűző műanyagok az orsó súlyának csökkentését és az alacsonyabb előállítási költségeket garantálták. Készültek igen jó horgászorsók műanyagházzal, rotorral, dobbal, de számtalan silány minőségű szériát is piacra dobtak. Divattá vált a csapágyszám növelése, amellyel nem mindig tudták kompenzálni a kevésbé precíz, olcsó anyagokból készített, rosszul illesztett peremorsók műkődését. Műanyag orsóházzal (grafit vagy más erősítéssel) manapság is gyakran találkozhatunk, főleg a legolcsóbb kategóriákban (műa. ház+dob), de a finomszerelékes orsók körében, ahol lényeges az orsó önsúlya (műa.ház+fémdob), szinte egyeduralkodók. A nagy terhelésre, illetve igénybevételre gyártott prémium kategóriás peremorsók (pergető, bojlis, harcsázó, stb.) könnyűfém-ötvözetekből előállított háza, rotorja, dobja garancia lehet a precíz, tartós működésre. A mai peremfutó orsók csapágyazottság tekintetében ártól, minőségtől, kategóriától függően 1-16 golyóscsapágyat tartalmazhatnak.