Zsinórok fajtái és kialakulása
A megfelelő csomó segítségével tartja a halfogáshoz nélkülözhetetlen horgunk, de az alkalmazott módszer más fontos kiegészítő elemét is.
Jelzése, érzékenysége által észlelhetjük a hal kapását, szakítószilárdsága révén akár kapitális halak foghatóak. Őseink eleinte kizárólag növényi rostokból készült madzaggal horgásztak.
A selyemszál megjelenésével az akkori horgászkészség sokat finomodhatott, de az általános horgászatot leginkább befolyásoló tényezőként az egyszálú műanyag (monofil) zsinór 1937-es (Du Pont) bevezetését tekinthetjük.
Az akkoriban használt vastag köplizett, dacron zsinórok sok területen hamar átadták helyüket a vékonyabb méretekben használható, a hal számára kevésbé látható, főzsinórnak sokkalta alkalmasabb egyszálú damilnak, amit a peremorsók elterjedése és térhódítása bizonyít.
A monofil zsinór azóta is szinte egyeduralkodónak számít a sporthorgászat több válfajában.
A nagy halak horgászatához szükséges magas szakítószilárdság a damil esetében, sajnos a horgászatot több szempontból is hátrányosan befolyásoló- nagy zsinórátmérővel jár.
Vastag zsinórral horgászva könnyebben felkelthetjük a hal gyanakvását, de pl. pergetés során a kisebb tömegű műcsali dobása, érzékelése gyakorlatilag lehetetlenné válik.
A fonott (multifil) zsinórok kb. másfél évtizeddel ezelőtti megjelenésével azonban nagymértékben változott a helyzet.
A műlegyegyező horgászatra alkalmas legyező zsinórok is a műanyagok térhódításával érhették el a mai, szinte fantasztikus minőségüket, változatosságukat és tartósságukat. A legyezésre több évszázadig használt selyemszálakból készített zsinórok, igen kényesek voltak, szárításra, ápolásra szorultak és élettartamuk a használat függvényében viszonylag rövid volt. Ritkaságszámba menően, de még ma is gyártanak, illetve használnak ilyet.
A napjainkban gyártott legyező zsinórok a nemzetközi AFTM rendszer szerinti elvek alapján mért súlyuk alapján 1-12-ig terjedő skálán mozognak.