Német bucó védett

Leírás

A német bucó egy kisméretű, sugarasúszójú hal, amely a sügérfélék családjába tartozik. Teste hengeres, erősen megnyúlt, a pikkelyei kissé érdesek és sűrűn ülnek a bőrben. Feje viszonylag hosszú, orra megnyúlt, és az orr hossza körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Az első hátúszójában 7-9 tüske, míg a másodikban 12-13 elágazó sugár található. A kopoltyúfedők hátulsó szegélye fogazott, és az úszóhólyag hiánya jellemzi. Ívási időszakban oldala smaragdzöld bronzfénnyel ragyog.

Magyarországon a német bucó fokozottan védett hal és élőhelyeinek védelme kiemelten fontos, különösen a folyószabályozások és vízépítési projektek miatt, amelyek szűkítik életterét.

Testhossz
A német bucó testhossza 12–18 cm között változik, de a legnagyobb példányok elérhetik a 22 cm-t is.

Szaporodás

A német bucó március-május között ívik, általában párosan a gyors áramlású, kavicsos mederrészeken. Az ikrákat kisebb gödrökbe rakják, amelyeket a nőstények ragadós ikrákkal töltenek meg, majd finom kavicsréteggel fednek be a megtermékenyítés után. Ez biztosítja a biztonságot és a stabilitást a kikelő ivadékok számára.

Táplálkozás

Az apró talajlakó szervezetekből, halikrából és ivadékokból táplálkozik, emellett a sodrás által szállított szerves törmeléket is elfogyasztja. Éjszakai aktivitású, és elsősorban a folyók gyors sodrású, kavicsos mederszakaszain él.

Magyar nevek

reszelő, orsóhal, bucó, durbancs, kerékszeg, nemhal, ráspóhal

Kép: Harka, Akos - http://www.fishbase.us/photos/UploadedBy.php?autoctr=12681&win=uploaded, CC BY 3.0, Link