Réticsík

Leírás

A réti csík széles elterjedésű Európában és Ázsia egyes részein. Gyakran található sekély, növényzettel benőtt víz területeken. Magyarországon a nagy folyószabályozásokig tömegesen fordult és fontos böjti tápláléknak számított. A csíkászatot a 19. századig mint a halászat külön ágazatát tartották számon.

Hosszan és vékonyan formált, testén jellegzetes 6 bajuszsor található a felső állkapcson, valamint 4 kisebb bajusz a alsó állkapcson. Ezen bajuszok segítségével keresi táplálékát, miközben az aljzaton keresgél. A hímek általában nagyobb mellúszókkal rendelkeznek, mint a nőstények. A hal színe általában barna vagy zöldes árnyalatú, és sötét foltokkal díszített, ami segít a rejtőzködésben.

Testhossz és tömeg

Maximális testhossza elérheti a 30 cm-t, bár néhány horgász beszámolt olyan példányokról is, amelyek hosszabbak voltak, akár 45 cm-esek is. Átlagosan a felnőtt példányok 15-25 cm között mozognak, a testtömegük pedig jellemzően 100-300 gramm között változik.

Szaporodás

Ívási időszaka áprilistól júliusig tart. A nőstények ikráikat a sekély, növényzettel benőtt területeken rakják le. A hímek a nőstényekkel párzanak, és az ikrák kikelése általában 1-2 héten belül megtörténik, a víz hőmérsékletétől függően.

Magyar nevek

halcsík, barnacsík, csíkdáma, csíkkirály

Táplálkozás

A réti csík mindenevő, tápláléka főként kis vízi gerinctelenekből, például rovarlárvákból, férgekből, rákfélékből és detritusból áll. Az fenéken kutat táplálék után, hogy kielégítse szükségleteit. Különösen érzékeny a bajuszaira, amelyek segítik a táplálék megtalálásában a meder alján. Napközben az iszapban rejtőzik el és szürkületkor kezd aktív lenni.