Selymes durbincs védett

Leírás

A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), angolul schraetzer, a sügérféléк (Percidae) egyik jellegzetes, hazánkban is honos és védett halfaja. Teste nyújtott, oldalról enyhén lapított, kissé karcsúbb, mint a rokon vágó durbincs (Gymnocephalus cernua). Alapszíne sárgásbarna vagy olivazöld, 3–4 feltűnő, hosszában futó sötét barna csík díszíti – ezek adják rendszertani elkülöníthetőségét. A has világosabb, krémsárga vagy fehéres. Hátúszója egyetlen, összeolvadt vagy csak sekélyen bemetszett; a tüskés és a lágy rész egybe fut.

A selymes durbincs a Duna vízrendszerének jellegzetes, endemikus hala: főként a Dunában és közvetlen mellékfolyóiban (Tisza felsőbb szakasza, Dráva, Száva) él. Erősen folyó, kavicsos-homokos aljzatú, oxigéndús, tiszta vizek jellemzik élőhelyét; az iszaposabb, lassúbb folyásrészen ritkábban fordul elő. Főként 0–10 m mélységű zónában tartózkodik, de mélyebb medencékbe is lehúzódik.

Magyarországon fokozottan védett halfaj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Állományai a Duna folyószakasz-szabályozása, az intenzív hajózás és a vízminőség-romlás hatására drasztikusan megcsappantak az elmúlt évtizedekben. Jelenleg a Dunán kevés törzspopulációja maradt fenn.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 15–25 cm, kivételesen 30 cm-t is elérhet. Tömege általában 50–150 gramm. Élettartama 5–8 év.

Szaporodás

Tavaszi ívó (április–május): kavicsos fenékre rak ragadós ikrákat, amelyek többrétegű csomókban tapadnak az aljzathoz. A nőstény 2000–10 000 ikrát rak. Az ikrák 8–14 nap alatt kelnek ki. Nincs szülői gondozás az ívás után.

Táplálkozás

Fenéklakó ragadozó: táplálékát elsősorban apró rovarlárvák (árvaszúnyog-lárvák, kérésznyervák, tegzeslárvák), férgek, kis rákfélék és ikra alkotják. Szaglás és oldalvonalszervek segítségével kutatja fel zsákmányát a kavicsos aljzaton és az ott lévő üledékben.

Magyar nevek

Scsrécser, schraetzer, selymes süger (archív elnevezések)