Széles durbincs

Leírás

A széles durbincs (Gymnocephalus baloni), más nevén Balon-durbincs, a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó, Közép-Európára jellemző édesvízi hal. Külsőre a közönséges durbincshoz (G. cernua) hasonlít, de annál zömökebb, testmagassága arányaiban nagyobb. Oldalain és hátán sötétbarna-olajzöld, sárga alapon fekete foltok, pettyek és hosszanti csíkok díszítik. Kopoltyúfedőjén éles tüskék találhatók, hátúszójának első részén erős, szúrós sugarakból álló csontos tüskék sorakoznak.

Elsősorban a Duna alsó és középső szakaszán, valamint az Ipoly és a Dráva vízrendszerében él; Magyarországon hazai és védett fajnak számít. Lassan áramló, mélyebb, iszapos-kavicsos aljzatú folyószakaszokat, holtágakat és az ezekhez csatlakozó állóvizeket részesíti előnyben. A közönséges durbincsnál kevésbé elterjedt; állományai az élőhely-degradáció miatt érzékenyek.

A fajt 1974-ben Holcik és Hensel írta le; nevét E. K. Balon ichthyológusról kapta. Természetvédelmi szempontból figyelmet érdemel: a Duna-medence endemikus faja, amely a hazai vizes élőhelyek megőrzésének indikátora.

Testhossz és tömeg

Általában 10–15 cm hosszú; kivételesen elérheti a 20 cm-t. Tömege 20–80 gramm. Élettartama 5–8 év.

Szaporodás

Március–május között ívnak sekély, áramló vagy alig áramló vizeken, kavicsos-homokos aljzaton. A nőstény 3 000–10 000 ikrát rak zselatin-burokba csomagolt ikrafüzérekben, amelyeket köves felszínhez vagy növényi anyaghoz rögzít. A szülők nem gondozzák az ikrákat; a lárva 8–12 nap alatt kel ki.

Táplálkozás

Bentikus ragadozó: rovarlárvákkal (szúnyog, kérész, tegzes), kis férgekkel, apró rákokkal és esetenként kis halakkal táplálkozik. Az aljzat közelében aktívan keres táplálékot, szaglással és tapintóérzékkel lokalizálva zsákmányát.

Magyar nevek

Balon-durbincs, széles sügérke