Sügéreim

A kicsik meg amihez hozzájutnak. Egy nagyobb sügért vélek látni, ezért szinte ráhajolok a vízre.

A csónak alól nagy tollas test, tappancsokkal húz egyenes a farakás fölé, majd fejre állva, csőrével túrja egy kormorán. Döbbenten nézem, a sügérek pánikszerűen menekülnek. Hatalmas pezsgő buborékolással úszik tovább a kormorán. Nem tudom, hogy levegőt engedett ki, vagy a farakásból jött elő a sok gáz. Mindegy, mert hal nem maradt. Tíz perc szemlélődés után hal suhan át a világos fenékrész felett, ezért újra leengedem a csalit. Lassan visszabátorodnak a halak, meg a fránya kormorán is. Tisztán látom, ahogy csőrével hal után kapkod a faágak között. Tenyérrel megcsapkodom a vascsónak oldalát, mire tovább áll. Tőlem húsz méterre bukkan fel, majd még egy és még egy, és összesen hét. Ezek csapatban vadásznak. Örülök, hogy ők is megtalálták ügyesen a halakat, de a franc essen beléjük. Az evező tollával rácsapok a vízre, mire továbbállnak nagy csapkodással. Összerakom a felszerelésem, már csak leskelődni akarok egy kicsit. Még látok pár halat, inkább csak a kontúrokat, mert a szürküléssel átláthatatlanná válik a víz. Kievezek a holtág közepére és előveszem a pergetőmet. Nem mintha halra számítanék, de legalább kidobom párszor a frissen feltett carbont. Dobok vagy tízet, de semmi sem történik, csak helyre rakja magát a zsinór. Elég is ennyi mára. Kievezek a kikötőbe és bepakolok a kocsiba. Amíg a motort melegítem, átnézem a képeket, hogy milyenek lettek. Hát elég mobilos, de hátha tetszik nektek. És mi a nap tanulsága?

A csónakkarbantartás fontos dolog:-D