Adriai tok

Leírás

Az adriai tok az Adriai-tenger és az abba torkolló folyók — elsősorban a Pó — endemikus tokhala. Testét csontos vértlemezek (kagylók) fedik: 11-14 hátvért, 32-42 egymásra simuló oldalvért és 8-11 hasvért. Orra megcsontosodott felül és kúp alakú. Ívási időszakban felúszik a tengerből a folyókba. A folyóvizek szennyezése és ívóhelyeinek beépítése előtt kedvelt étkezési hal volt, ma állománya súlyosan veszélyeztetett (IUCN: Critically Endangered). Fogása és tartása szigorúan tilos.

Testhossz és tömeg

Testhossza 100-150 centiméter, maximálisan 200 cm fölé is nőhet. Tömege 20-50 kg, a legnagyobb példányok meghaladhatják a 100 kg-ot.

Szaporodás

Tavasz végén és nyár elején vonul fel a folyókba ívni. A nőstény kavicsos aljzatra rakja ikráit. Az ivarérettséget a hímek 7-9, a nőstények 12-14 éves korukra érik el.

Táplálkozás

Fenéklakó: férgekkel, puhatestűekkel, rákokkal és kisebb halakkal táplálkozik a folyó- és tengeralján.