Barnafejű szellemhal

A barnafejű szellemhal a trópusi óceánokban (Csendes-, Atlanti-, Indiai-óceán) fordul elő. A hal 500-1000 méter mélyen él és különleges képessége, hogy a szemei tükör (parányi fényvisszaverő kristály) segítségével közvetíti a képet az agya felé a retinára. Két pár szeme van amiből kettő felfelé és a másik kettő felfelé néz. A gerincesek 500 millió éves evolúciójában ez egyedülálló, nem létezik más faj hasonló látóképességgel pedig ez a látás élesebb képet ad mint a szokványos lencse. Látóképességének kialakulása valószínűleg a mélytengeri sötétségnek köszönhető ahol a szellemhalnak szükséges hogy a veszélyeket minden irányból és gyorsan észlelje. A tiszta tengervízben a napfény 1000 méterre hatol le de a legtöbb mélytengeri élőlény fluoreszkáló fényt bocsájt ki ami a világítást is szolgáltatja a sötétségben. A szellemhal az egyetlen mélytengeri hal, amely felfelé és lefelé nézve is fokuszálva tud képet alkotni a szemével és az agya rakja össze a panoráma képet.

A halat már az 1880-as években felfedezték de csak 2009 januárjában sikerült az első élő példányt megvizsgálnia a tudósoknak amit a Csendes-óceán déli részén fogtak ki. A hossza 10 cm körül van, a legnagyobb felszínre került példány 18 cm-es volt.