Ezüstlazac

Leírás

Az ezüstlazac (Argentina sphyraenia) az Argentiniformes rendjébe, az Argentinidae családba tartozó apró, sekélytengeri halfaj. Elterjedési területe az észak-keleti Atlanti-óceán: a Norvégiától le egészen Marokkóig és a Mediterráneumig tartó parti vizek. Jellemzően 100–300 méteres mélységű homokos és iszapos aljzat feletti vizeken él, de sekélyebb régiókban is előfordul. A faj neve ezüstösen fénylő pikkelyzetéből ered, és nem valódi lazacféle, hanem csupán külső megjelenésében emlékeztet rájuk.

A hal karcsú, orsó alakú testű; pikkelyei nagy méretűek és könnyen lehullanak. Oldalvonala enyhén ívelő, szemei viszonylag nagyok. Háti oldala barnásszürke vagy zöldesen csillogó, oldalán széles ezüstös sáv húzódik. A hal kellemes ízű, enyhén olajos húsú étkezési halfaj, amelyet elsősorban Skandináviában és a Brit-szigeteken értékelnek.

Testhossz és tömeg

Átlagos testhossza 15–25 cm, maximálisan 30 cm-t érhet el. Testtömege általában 50–150 gramm. Élettartama 4–6 év.

Szaporodás

Az ezüstlazac télen, január és március között ív 60–300 méteres mélységű vizeken. Pelagikus ikrákat bocsát a vízbe, amelyek szabadon lebegnek. Az ikrák száma viszonylag alacsony a méretéhez képest. A fiatal halak fokozatosan a sekélyebb vizek felé húzódnak, majd felnőtt korra visszatérnek a mélyebb zónákba.

Táplálkozás

Mindenevő zooplankton-evő: elsősorban kisebb rákokat (kopepodák, eufoziidák), apró halakat és más gerinctelenek planktonikus stádiumait fogyasztja. Az aljzat közelében is táplálkozik.

Horgászata

Az ezüstlazacot elsősorban kereskedelmi halászattal fogják; sporthorgászati szempontból kisebb jelentőségű. Egyes skandináv és brit halászoknál megjelenik a fogásban, ahol a mélyebb parti vizeket kutatják. Húsa ízletes, enyhe aromájú; frissen vagy füstölve egyaránt fogyasztják.

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 76 gramm / Protein: 17 gramm / Zsíradék: 4,5 gramm / Energia: 108 kcal / Omega-3: 680 mg