Fattyúmakréla

Leírás

A fattyúmakréla (Trachurus trachurus) a sügérszerűek (Perciformes) rendjébe, a Carangidae (fattyúmakréla-félék) családba tartozó fontos tengeri halfaj. Elterjedési területe hatalmas: az Atlanti-óceán keleti részén Norvégiától Dél-Afrikáig, a Mediterráneumon és a Fekete-tengeren át mindenütt megtalálható. Pelagikus, iskolás hal, amely nagy rajokban él és vonul, jellemzően 0–200 méteres mélységű vizeken, de mélyebb területeken is előfordul.

A hal karcsú, orsó alakú, hasonlít a makrélára, de oldalvonalán egy-egy erős, tüskés csontos pikkelysor (scutum) fut végig, ami jól tapintható érdességet ad. Háti oldala zöldeskék-szürkés, oldalain széles, ezüstösen csillogó sáv, hasa fehéres. A faroknyél mindkét oldalán egy-egy kis kiegészítő uszonyszerű nyúlvány (finlets) látható. Kopoltyúfedőjén jellemző fekete folt ékeskedik. A fattyúmakréla rendkívül gyors és kitartó úszó.

Kereskedelmi szempontból Európa egyik legfontosabb halászati célhala, évi fogási mennyisége több százezer tonna. Fontos szerepe van az ökoszisztémában is, mint a nagyobb ragadozók (tonhal, delfin, gannet) tápláléka.

Testhossz és tömeg

Átlagos testhossza 25–40 cm; maximálisan 70 cm-re is megnőhet. Testtömege jellemzően 0,3–1,5 kg, ritkán meghaladja a 2 kg-ot. Maximálisan dokumentált életkora 40 év, bár a kereskedelmi állományokban ritkán élnek 15 évnél tovább.

Szaporodás

A fattyúmakréla április és augusztus között ív, a parti vizek és a nyílt tenger határán, jellemzően 30–100 méteres mélységű vizeken. A nőstény 140 000–300 000 apró, pelagikus ikrát bocsát a vízbe. Az ikrák 2–4 nap alatt kelnek ki a vízhőmérséklettől függően. A lárvák planktonikus életmódot folytatnak; a fiatalok első évükben a parti övezetekbe húzódnak. Az ivarérettség 1–3 éves korban következik be.

Táplálkozás

Aktív ragadozó és zooplankton-evő: táplálékát a haltest méretétől és az élőhelytől függően változtatja. Fiatal korban főként kisebb rákokból (kopepodák, eufoziidák) és zooplanktonból él; felnőtt korra halakra (szardella, spratt, szardínia), tintahalakra és nagyobb rákokra vadászik. Iskolában, koordináltan hajt zsákmányra.

Horgászata

A fattyúmakréla kedvelt sporthorgász célpont, különösen az Atlanti-óceán európai partjain és a Mediterráneumban. Legjobb módszer a pergető és a legyezőhorgászat; műcsalinak kis spinnerek, gumicsalik és tükörpilkerek válnak be. Élő csalihalként is alkalmazzák nagyobb ragadozók (tonhal, szwordfish) csalizásához. Húsa olajos, ízletes, frissen, füstölve és konzervként egyaránt fogyasztják.

Rekordok

Az IGFA által elismert világrekord 2,36 kg (Marokkó, 2014). Egyes európai vizeken 3 kg feletti példányokat is fogtak szabadhorgászatban.

Magyar nevek

Lóhal, lómakréla.

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 70 gramm / Protein: 19 gramm / Zsíradék: 8,5 gramm / Energia: 153 kcal / Omega-3: 1100 mg