Lapos hasú pikó

Leírás

A lapos hasú pikó (Gasterosteus platygaster, syn. Pungitius platygaster) a pikófélék (Gasterosteidae) egyik kevésbé ismert képviselője, amely elsősorban a Ponto-Kaszpi-medence édes- és brakkvizeiben honos. Neve hasi lapítottságára utal; oldalnézetből karcsúbb és alacsonyabb testfelépítésű, mint a közönséges tüskés pikó. Hátán 8–10 egyedi tüske sorakozik (innen az angol "ninespine stickleback" elnevezés). Színezete szürkésbarna, ezüstös hassal; ívási időszakban a hímek hasa feketévé, oldala zöldes-kékes csillogásúvá válik.

Elterjedési területe a Fekete-tenger, Kaszpi-tenger és az Aral-tó vízgyűjtőrendszere, beleértve Magyarország egyes alföldi vizeit, különösen az ártéri tavakat és morotvákat. Sekély, növénydús, lassú folyású vizeket és folyótorkolati brakkvizeket egyaránt lakja.

Ökológiai szempontból fontos kishal: rovarlárvákat és kisebb gerinctelen szervezeteket fogyaszt, és maga is fontos tápláléka a nagyobb ragadozóknak.

Testhossz és tömeg

Testhossza 4–7 cm, ritkán 8 cm. Tömege 1–5 gramm. Élettartama 2–4 év.

Szaporodás

Az ívás tavasszal (április–május) zajlik. A hím fészket épít vízinövény-száraiból és -gyökereiből, amelyet ragadós vesevállladékkal rögzít. A fészekbe csábítja a nőstényt; az ikrák lerakása után a nőstény eltávozik, a hím egyedül őrzi és szellőzteti az ikrákat (300–600 db). A lárvák 7–10 nap alatt kelnek ki; a hím a kikelés utáni napokban védi az ivadékokat.

Táplálkozás

Ragadozó-mindenevő: apró rákokat (Copepoda, Cladocera, Gammarus), rovarlárvát, férgeket és ikrát fogyaszt. Aktívan vadászik a felső és középső vízrétegben.

Magyar nevek

Déli kilencstüskés pikó, pontuszi pikó