Madárcsőrű macskacápa

Leírás

A madárcsőrű macskacápa (Deania calcea) a tüskéscápafélék (Squalidae) rendjébe tartozó mélyvízi cápa, amelynek latin neve a „calcea" (sarkantyú) szóból ered, utalva az első hátúszó elé helyezett hosszú tüskére. Legjellegzetesebb bélyege rendkívül megnyúlt, lapított, „madárcsőrszerű" orra (rostruma), amelyről magyar nevét kapta. Hátoldala szürkésbarna, hasoldala halványabb; bőre apró, fogszerű pikkelyekkel (plakoidpikkelyek) borított.

Elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti és nyugati részére, a Csendes-óceán déli részére, valamint az Indiai-óceánra terjed ki. Mélyvízi faj, amely jellemzően 200–1800 m mélységben él, de leggyakrabban 400–900 m között fordul elő. Iszapos, hideg tengeraljzat közelében tartózkodik.

A faj gazdasági szempontból csekély értékű; kisebb mennyiségben halfogó hajók járulékos fogásaként kerül a hálóba. Természetes élőhelye miatt a hagyományos sporthorgászat számára nem elérhető. Az IUCN a fajt a „mérsékelten veszélyeztetett" (Near Threatened) kategóriába sorolja a túlhalászás következtében csökkent állományok miatt.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 80–100 cm hosszúra nő, egyes példányok elérik az 122 cm-t. Tömege 2–5 kg körüli. Élettartama viszonylag hosszú, mélyvízi cápákra jellemzően 15–25 év becsülhető.

Szaporodás

Aplacentális elevenszülő (ovovivipar): a nőstény testén belül kelnek ki az ikrák, és az anyatest tápanyagtartalékából fejlődnek a fiókák. Egy alom 6–12 kölyökcápát számlál. Az újszülöttek kb. 28–35 cm hosszúak. Az ivarérettség lassan, 10–12 éves korra következik be, ami a fajt különösen érzékennyé teszi a túlhalászással szemben.

Táplálkozás

Ragadozó faj, amely főleg mélyvízi csontoshalakat, tintahalakat és rákokat fogyaszt. Megnyúlt orra érzékeny elektrorecepciós szervekkel rendelkezik, amelyek segítségével a sötét mélyvízben is megtalálja a zsákmányt. Valószínűleg aktív vadász és opportunista dögevő egyszerre.