Magyar bucó

Leírás

A magyar bucó egy sugarasúszójú hal, amely a perciidák családjába tartozik. főleg gyors Folyású vizekben él, Magyarországi élőhelyek a Duna vízgyűjtő területe, Mosoni-Duna, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Marcal, Ipoly, Dráva, Mura, Tisza, Szamos, Keleti-főcsatorna, Hármas-Körös, Kettős-Körös, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös és a Maros folyó.

A magyar bucónak két különálló hátfinne van, az első 13–15 tüskét, míg a második 18–20 puha sugarat tartalmaz. Az fején nincsenek pikkelyek. A hal hossza 15–30 cm között változik, de maximális hossza elérheti a 48 cm-t is. Teste megnyúlt, és jellegzetes színe zöldes-barna, sötét foltokkal, amelyek segítik a rejtőzködést.

Testhossz és tömeg

15–30 cm hosszúságra nő meg, de a legnagyobb példányok elérhetik akár a 48 cm-t is. Testtömegük változó, de a felnőtt példányok általában 100-1000 gramm között mozognak.

Szaporodás

A szaporodási időszak áprilisban és márciusban zajlik, amikor a nőstények homokos aljzatra rakják le ikráikat. Minden nőstény körülbelül 5000 ragacsos ikrát rak le, amelyek a kavicsra tapadnak. A nőstények több hímhez is párzanak a sűrű ívási aggregációk során.

Horgászati szabályozás

A magyar bucó horgászati szempontból nem tartozik a védett fajok közé, de egyes vízterületeken helyi szabályozások vonatkozhatnak az ő fogásukra. Horgászati szempontból fontos a fenntartható horgászat, hogy megőrizzük a populációját.

Horgászata

A magyar bucó horgászata vonzó lehet a sporthorgászok számára, akik pergetéssel vagy fenekező módszerekkel próbálkozhatnak. A hagyományos csalik, mint például az élőcsali és a műcsalik is jól működnek, mivel a bucó ragadozó hal.

Táplálkozás

A magyar bucó tápláléka főként vízi rovarokból, rákfélékből, halikrákból és kisebb halakból áll. Aktívan keres táplálék után, amely a gyors folyású vizekben található.

Magyar nevek

furkó, baráthal, orsósügér, orsóhal, barátbunkó, bunkó, barátfapéló, buczó, czingli, gócz, kócz, kóczhal, kolcz, kólcz, kosz, magyar-kócz