Négybajuszszálas harcsa

Leírás

A négybajuszszálas harcsa (Silurus aristotelis) a harcsafélék (Siluridae) közé tartozó, Görögországra endemikus édesvízi ragadozó. Nevét Arisztotelészről kapta, aki elsőként írta le a fajt az ókori görög természetfilozófiai és természetrajzi munkáiban. Közeli rokona az európai harcsának (Silurus glanis), de attól kisebb termetben és négy (nem kettő) bajuszszálban különbözik: felső állkapcsán két hosszabb, alsó állkapcsán két rövidebb bajuszszál található. Teste megnyúlt, oldalról lapított, sötétbarna vagy olajzöld, hasoldala világosabb; pikkelytelen, nyálkás bőrű.

Kizárólag Görögország nyugati részének vízrendszereiben él, elsősorban az Akhelóosz és az Aliakmon folyókban, valamint néhány szomszédos vízgyűjtőben. Folyókon és tavak mélyebb zónáiban fordul elő, ahol kövek, gyökerek és mélyszakaszok kínálnak búvóhelyet. Az IUCN sebezhető (Vulnerable) kategóriájába sorolják, mivel szűk endemikus elterjedési területe és az élőhely-degradáció komoly veszélyeket jelent számára.

Testhossz és tömeg

Általában 50–100 cm hosszú, maximálisan elérheti a 150 cm-t. Tömege jellemzően 2–10 kg, rekordpéldányok 15–20 kg-ot is nyomhatnak. Élettartama 15–20 év.

Szaporodás

Tavasszal és kora nyáron ívnak sekély, növényzetes területeken. A nőstény ikráit a hím által előkészített fészekbe rakja; a hím aktívan védi a fészkét az ikrák kikeléséig. Az ikraszám mérettől függően több tízezer és több százezer közé esik. A lárvák kezdetben apró rovarlárvákkal és planktonnal táplálkoznak.

Táplálkozás

Éjszakai ragadozó: kishalakat, békaféléket, rákokat, vízirovarokat és férgeket fogyaszt. Érzékeny bajuszszálaival tájékozódik a sötétben, majd villámgyorsan csap le a zsákmányra.

Horgászata

Görögország nyugati folyóin és tavain helyi horgász-célpont. Aljzatközeli szerelékkel, csalihalakkal és férgekkel fogható, hasonlóan az európai harcsához. Húsa ízletes, ezért étkezési halfajként is értékelik, bár védett természetes populációinak zavartalan fennmaradása kiemelt fontosságú.