Olasz csík

Leírás

Az olasz csík (Sabanejewia larvata) a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó, kis testű fenéklakó halfaj. Teste nyúlánk, hengeres, jellegzetes barnás alapszínen szabálytalan sötétbarna foltok és csíkok díszítik; mintázata jól álcázza az iszapos, kavicsos fenéken. Szája alsó állású, szájkörüli tapogatói három pár. Suborbinális tüskével rendelkezik, amelyet veszély esetén kinyújt. A kobiti-csíkhoz hasonló, de kisebb testű és szűkebb elterjedésű.

Kizárólag az Apennin-félsziget folyóvizeiben honos endemikus faj; elsősorban az Arno, a Tevere és a Pó mellékfolyóiban él. Kavicsos és homokos aljzatú, gyors folyású, tiszta, oxigéndús vizeket kedvel. Éjszakai életmódú; nappal kövek és kavicsok alá búvik.

Az olasz csík szűk elterjedési területe, élőhely-pusztítás és vízminőség-romlás miatt veszélyeztetett; az IUCN Vörös Listáján szerepel. Természetvédelmi szempontból fontos indikátorfaj.

Testhossz és tömeg

Általában 6–10 cm hosszú, ritkán haladja meg a 12 cm-t. Tömege 3–10 gramm. Élettartama 5–8 év.

Szaporodás

Ívása tavasz végén (április–június) zajlik, kavicsos, gyors folyású sekély vizekben. A nőstény néhány száz ikrát rak a kavicsok közé. Az ikrák 5–10 nap alatt kelnek ki; az ivadékok kezdetben zooplanktonnal táplálkoznak.

Táplálkozás

Fenéklakó mindenevő: rovarlárvákkal (kérészlárvák, álkérészlárvák), apró férgekkel, rákokkal és algával táplálkozik. Szájával az aljzatból szűri ki a táplálékot.