Szent Pál hala

Leírás

A Szent Pál hala (Acantholatris monodactylus) a Cheilodactylidae (ujjúszójúak) családjába tartozó, kizárólag az Atlanti-óceán déli, szigetvidéki vizeiben honos faj. Elnevezését Szent Pál-szigetéről kapta, amely az egyik fő előfordulási helye az Atlanti-óceán félreeső, szubtrópusi részein, különösen a Tristan da Cunha-szigetcsoport és a Bouvet-sziget közelében. Teste tömzsi, oldalról enyhén lapított, hátúszója erőteljes tüskéjű; alapszíne ezüstösszürke, oldalain sötétebb sávok futnak.

A faj mérsékelt, hideg vizű part menti sziklafalak, zátonyok mentén, 10–80 méteres mélységig fordul elő. Ezen elszigetelt szigeti élőhelyek különlegessége, hogy a halak populációja rendkívül korlátozott területre szorul, ami a fajt természetvédelmi szempontból sebezhetővé teszi. Tudományos szempontból azért figyelemre méltó, mert a Cheilodactylidae rendkívül szűk, déli féltekén elterjedt család tagja, s ezen belül is az Acantholatris nem elsősorban a szubantarktikus szigetekre jellemző.

Testhossz és tömeg

Felnőtt példányok általában 20–35 cm hosszúak, tömegük 200–600 gramm között mozog. Maximálisan mintegy 40 cm-t és kb. 800 grammot érhet el. Élettartamáról kevés adat áll rendelkezésre; rokon fajoknál 10–15 évet becsülnek.

Szaporodás

A szaporodási biológia részletei nem jól ismertek a faj elszigetelt élőhelye és a gyér kutatás miatt. Valószínűleg a parti sziklazátonyokon ívnak tavasz–nyár folyamán, pelagikus ikrákat bocsátva a vízbe. A lárvák planktonikus szakaszon mennek át, mielőtt a bentikus életmódra váltanak.

Táplálkozás

Elsősorban bentikus gerinctelen állatokkal táplálkozik: kis rákokkal, férgekkel, puhatestűekkel és tüskésbőrűek lárváival. Karakterisztikus ujjszerűen meghosszabbodott úszósugara – amelyről a Cheilodactylidae nevet kapta – az aljzat tapogatásában és a zsákmány felkutatásában játszik szerepet.