Szirman géb

Leírás

A szirman géb (Neogobius syrman) a gébalakúak (Gobiiformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába tartozó bentikus hal. Teste hengeres, hátrafelé oldalról összenyomott, fejrész széles és lapított. Alapszíne szürkésbarna, testét szabálytalan sötétbarna foltok tarkítják; a hasi oldal halványabb, szürkésfehér. A gébfélékre jellemzően a hasúszók tapadókoronggá forrtak össze, amellyel áramló vízben kövekre tapad. Az oldalvonal nem folytonos, ami a géb-félék jellegzetessége.

Elterjedési területe a Fekete-tenger és az Azovi-tenger medencéje, valamint a velük összefüggő nagyobb folyók (Duna, Dnyeszter, Dnyeper, Don) alsó szakasza és torkolati régiói. Magyarországon a Duna alsó szakaszán és a torkolatközeli mellékágakban fordul elő, főként a homokos-kavicsos, kissé sós vagy brakkvizes élőhelyeken. Fenéklakó életmódot folytat, nappal kövek és iszap alá húzódik.

Ökológiailag fontos faj a torkolati ökoszisztémákban; táplálékát apró rákokból, rovarlárvákból és kisebb halakból veszi. Helyi horgászati jelentősége csekély; a tudományos irodalomban a Ponto-Kaszpi gébek inváziójának részeként is vizsgálják.

Testhossz és tömeg

Általában 15–20 cm hosszú, legfeljebb 25 cm-t ér el. Tömege 50–150 gramm. Élettartama 4–6 év.

Szaporodás

Tavasszal, április–júniusban ívnak. A hím üreget vagy sziklahasadékot foglal el, és a nőstény által lerakott 500–2000 ikrát gondozza, szellőzteti, amíg 10–14 nap alatt ki nem kelnek. A kikelő lárvák fenéki életmódot folytatnak. A hím az ivadékokat a kikkelés utáni első napokban is felügyeli.

Táplálkozás

Ragadozó-mindenevő: apró rákokat (gammarus, mysida), rovarlárvakat, puhatestűeket és kisebb halakat fogyaszt. A táplálékát a fenéken keresi, iszapban turkál és kövek alól szedi elő a zsákmányt.

Horgászata

Magyarországon a Duna torkolati szakaszán alkalmi fogás; céltudatosan ritkán horgásszák. Apró csalihal (giliszta, szúnyoglárva) a legeredményesebb. Étkezési értéke szerény, bár húsa ízletes.