Bíborfejű díszmárna

Leírás

A bíborfejű díszmárna (Barbus nigrofasciatus, más nevén Pethia nigrofasciata) Srí Lanka endemikus hala, a Cyprinidae (pontyfélék) családjába tartozik. Teste ovális, oldalról lapított. Az alapszín sárgásbarna vagy halvány rózsaszínes, amelyen 3–4 sötét (fekete) függőleges sáv húzódik. Az ívási időszakban az ivarérett hím feje és mellső testrése intenzív bíboros-vöröses-lila színt ölt – innen kapta a "bíborfejű" elnevezést. A nőstény töredékesebb, kevésbé élénk színű.

A faj kizárólag Srí Lanka déli és nyugati hegyvidéki patakjaiban él, ahol a víz hűvös, gyors folyású, oxigéngazdag, puha és enyhén savanyú. Előnyben részesíti az árnyékos, sűrű növényzet által szegélyezett patakszakaszokat. Természetes élőhelyén veszélyeztetett faj, élőhelye az erdőirtások és mezőgazdasági tevékenységek miatt erősen zsugorodott. Az IUCN Vulnerable (Sérülékeny) kategóriába sorolja.

Az akvarisztikában széles körben elterjedt és tenyésztett faj, az akváriumi példányok nem veszélyeztetik a vadon élő állományokat. Csapatban tartva a leglátványosabb, 6–10 példányból álló csoportban mutatja meg legjobb formáját.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 5–6 cm-re nő, maximálisan eléri a 7,5 cm-t. Tömege néhány gramm. Élettartama 4–6 év.

Szaporodás

Szórtan ívó hal, a nőstény ikráit vízinövényzetbe szórja szét. Az ikrákat a szülők nem gondozzák, meg is ehetik azokat, ezért a tenyésztésnél az ikrás növényeket el kell különíteni. Egy ívás alkalmával a nőstény 200–300 ikrát rakhat le. Az ikrák 24–36 óra alatt kelnek ki, a lárvákat néhány nap múlva lehet apró eleséggel etetni.

Táplálkozás

Mindenevő. Természetes körülmények között apró rovarokat, algafonalakat, zooplanktonokat és szerves törmeléket fogyaszt. Akváriumban szívesen eszik száraz, fagyasztott és élő eleséget is, különösen az apró élőeleségeket (artemia, tubifex, Daphnia) kedveli.

Magyar nevek

Fekete rubinbárb, fekete rubindíszmárna, Black Ruby Barb

Kép: NasserHalaweh, CC BY-SA 4.0, Link