Disznócápa

Leírás

A disznócápa (Oxynotus centrina) az Oxynotidae (rücsköscápák) családjának egyik különleges képviselője. Elterjedési területe a Kelet-Atlanti-óceán (az Atlanti-óceán keleti pereme, Marokkótól Norvégiáig), valamint a Mediterráneum és a Fekete-tenger nyugati pereme. Elsősorban 60–660 m mélységű iszapos, homokos aljzatú területeken él.

Teste szokatlan alakú: törzse oldalról erősen összenyomott, háta magas és szögletes, két hátúszójának tövénél éles gerinccel. A bőrön feltűnő, szürkésbarna alapon sötét foltok láthatók. A neve az orrlikakhoz kapcsolódó „röfögő" hangra, illetve disznószerű fejformájára utal. Nem agresszív faj; ívóanyagot termel, amely valószínűleg védekezési funkcióval bír. Állományai mérsékelten csökkenek, főként a mélyvízi halászat járulékos fogásaként kerül elő; az IUCN sebezhetőként (Vulnerable) tartja számon a Mediterráneumban.

Testhossz és tömeg

Testhossza általában 50–80 cm, ritkán elérheti az 1 m-t. Tömege 2–8 kg. Élettartamáról pontos adatok nem állnak rendelkezésre.

Szaporodás

Elevenszülő faj; a nőstény 5–7 kölyköt hoz a világra évente. A vemhesség időtartama nem pontosan ismert, de az élő cápáknál jellemző hosszú vemhességi idő (1–2 év) valószínűsíthető. A kölyök születéskori hossza kb. 22–24 cm.

Táplálkozás

Aljzatközeli ragadozó; főként puhány testű gerincteleneket (polipok, férgek), rákokat és kisebb aljzatlakó halakat fogyaszt. Izmos, erős állkapcsával kemény zsákmányt is képes összezúzni.

Kép: Wikimedia Commons, Link