Evező hal

Leírás

Az evező hal (Regalecus glesne) a Regaleciformes rendjébe, a Regalecidae családba tartozó mélytengeri halfaj, és a világ leghosszabb csontos hala. Elterjedési területe szinte globális: minden óceánban megtalálható a trópusi és mérsékelt övi vizekben, jellemzően 200–1000 méteres mélységben, de megfigyeltek példányokat akár 1000 méternél mélyebben is. A felszínre rendkívül ritkán kerül, többnyire betegen, elpusztultan vetődik partra.

A hal teste rendkívül megnyúlt, szalagszerű és oldalról lapított, hossza akár 8–11 méter is lehet. Bőre pikkelymentes, ezüstösszürke, kékes reflexekkel. Fején bóbitaszerű, vörös hosszúra nyúlt hátúszó-sugarak (radiusok) emelkednek ki, amelyek a „kakas a tengeren" képzetét keltik. Mellúszói rövidek, evező alakúak – ezért kapta nevét. Az evező hal mélytengeri, nehezen megfigyelhető életmódja miatt az egyik legrejtélyesebb halfaj; számos tengeri szörnyről szóló legenda eredete kapcsolódik hozzá.

A faj nem horgászható, nincs kereskedelmi haszna, tudományos szempontból azonban rendkívül értékes; ismereteinket szinte kizárólag partra vetett egyedekből szerzik.

Testhossz és tömeg

A leghosszabb ismert példány 11 méteres volt; általánosan 3–8 méteres kifejlett példányok kerülnek elő. Testtömege 200–300 kg-ra becsülhető a legnagyobb egyedeknél. Az élettartam ismeretlen a mélytengeri életmód miatt.

Szaporodás

Az evező hal szaporodásáról keveset tudunk. Valószínűleg pelagikus ikrázó, ikráit a nyílvízbe bocsátja. A lárvák fejlődési stádiumai részben dokumentáltak: a fiatal példányok sekélyebb vizekben élnek, majd a mélyebb zónákba húzódnak. Az ivari dimorfizmus nem szembetűnő.

Táplálkozás

Az evező hal ragadozó, amely főként kis mélytengeri rákokon (eufoziidák, garnélarák), kisebb halacskákon és tintahalakon él. Táplálékát függőleges helyzetben, fejjel felfelé lebegve lesi meg a sötétben, gyorsan kitüremkedő fogható szájával kapja el zsákmányát.