Ezüst bárdhal

Leírás

Az ezüst bárdhal (Argyropelecus hemigymnus) a Stomiiformes rendjébe, a Sternoptychidae (bárdhal-félék) családba tartozó kis méretű mélytengeri halfaj. Elterjedési területe szinte kozmopolita: az összes mérsékelt és trópusi óceánban megtalálható, elsősorban 200–600 méteres mélységben tartózkodik napközben, éjjel azonban függőleges vándorlással feljebb húzódhat. A faj neve a test erőteljes, bárdalakú oldalirányú összenyomottságából ered.

A hal teste rendkívül lapított és mélyen öblös hassal rendelkezik; tömzsi alakja szinte szimbolikus a mélytengeri bárdhalak körében. Bőre ezüstösen csillogó, pikkelyek nélkül (innen a „félmeztelenre" utaló „hemigymnus" fajnév). Teste mentén fényszervek (fotofórok) sorakoznak, amelyek biolumineszcenciát termelnek – valószínűleg kommunikációra és ragadozók megtévesztésére szolgálnak. Szemei nagyok, lefelé irányulnak, hogy a fentről érkező fényt és a prédaállatokat észleljék.

Ez a faj nem horgászható és nem étkezési hal; kutatási szempontból értékes, elsősorban mélytengeri ökoszisztémák energiaáramlásának tanulmányozásában.

Testhossz és tömeg

A kifejlett ezüst bárdhal rendkívül apró: testhossza mindössze 2,5–5 cm. Testtömege töredéke egy grammnak. Élettartama ismeretlen, de a hasonló méretű mélytengeri fajoknál általában 1–3 év.

Szaporodás

A szaporodásról csak közvetett adatok állnak rendelkezésre. Valószínűleg pelagikus, lebegő ikrákat rak a vízoszlopba. A lárvák esetleges más mélységzónákban fejlődnek, majd a mélyebbre húzódó felnőtt alakot veszik fel.

Táplálkozás

Zooplankton-evő ragadozó: főként kis rákokra (kopepodák, eufoziidák) és apró halakra vadászik a vízoszlopban. Táplálkozásában a napi vertikális vándorlás fontos szerepet játszik; éjjel a gazdagabb sekélyebb vizekbe emelkedik, nappal visszahúzódik a mélyebb, sötétebb zónába.