Farkassügér

Leírás

A farkassügér (Dicentrarchus labrax) a sügérszerűek (Perciformes) rendjébe, a Moronidae (sügérfélék rokona) családba tartozó, Európa egyik legjobb hírű tengeri sporthala és étkezési halfaja. Elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti részén Norvégiától Szenegálig, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger egészén kiterjed. Parti vizekben, torkolat vidékeken és lagúnákban egyaránt él, de elkalandozhat édesvízi folyókba is; sekély part menti övezetektől 100 méter mélységig megtalálható.

Teste karcsú, orsó alakú és aerodinamikus; pikkelyei nagyok, cikloidos típusúak. Háti oldala kékes-szürke vagy szürkésbarna, oldalain ezüstösen csillog, hasa fehéres. Fiatal példányain fekete foltok láthatók, amelyek az idősebb egyedeken eltűnnek. Két hátúszója közül az első kemény tüskéket visel; kopoltyúfedőjén egy jellemző fekete folt található. A farkassügér aktív, erős úszó ragadozó, amely csapatban vagy magányosan vadászik parti sziklák, hullámtörők és torkolatok közelében.

A farkassügér Európa egyik legjobb húsminőségű tengeri halfaja; akvakulturális tenyésztése Görögországban, Törökországban és más mediterrán országokban ipari szinten folyik. Sporthorgász értéke kiemelkedő: erős küzdelme és ravasz viselkedése miatt az egyik legtiszteltebb tengeri sporthagymás célpont.

Testhossz és tömeg

Átlagos kifejlett testhossz 40–70 cm; a nagy egyedek elérik a 100 cm-t, ritkán annál is nagyobbak. Testtömege jellemzően 1–5 kg; rekordpéldányok meghaladják a 12 kg-ot. Maximálisan dokumentált életkora 30 év.

Szaporodás

A farkassügér január és március között ív a nyílt tenger parti zónáiban, jellemzően 10–50 méteres mélységű vizeken. A nőstény 0,5–5 millió pelagikus, szabadon lebegő ikrát rak. A lárvák 3–4 hétig planktonikus életmódot folytatnak, majd fokozatosan sekélyebb, torkolati és lagúna élőhelyekre húzódnak. Az ivarérettség hímekben 2–4, nőstényekben 3–5 éves korban alakul ki.

Táplálkozás

Aktív ragadozó: elsősorban halakat (szardínia, szardella, spratt, tüskés pikó), rákokat, garnélákat, tintahalakat és polipokat fogyaszt. Táplálkozása hajnaltól és szürkülettől éjszakáig a legintenzívebb; sekély övezetekben, hullámtörők mentén és torkolatoknál vadászik.

Horgászata

A farkassügér Európa egyik legelismertebb sporthorgász célhala. Spinnerbaittal, woblerrel, pilkerrel és élő vagy mesterséges csalihalakkal egyaránt fogható. Leghatékonyabb módszerek: spinning, wobbler, ragadozó mű csali (gumibogár, twister). Legjobb időszak hajnal, szürkület és éjszaka, különösen dagály fordulatakor. Partszakaszon, hullámtörőkről és csónakból egyaránt fogható. Méretminimumot számos európai ország jogszabályban szabályoz (általában 36–42 cm).

Rekordok

Az IGFA által elismert világrekord 12,7 kg. Egyes EU-s vizeken és a Mediterráneumban fogtak 10 kg feletti példányokat. A legtöbb sporthorgász 3–6 kg közötti egyedeket tart kiemelkedőnek.

Magyar nevek

Tengeri sügér, európai tengeri sügér, branzino (olasz átvételként a gasztronómiában).

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 75 gramm / Protein: 19 gramm / Zsíradék: 3,0 gramm / Energia: 97 kcal / Omega-3: 750 mg