Foltos páncélos harcsa

Leírás

A foltos páncélos harcsa (Corydoras paleatus) a Callichthyidae család egyik legelterjedtebb és legismertebb tagja. Teste oldalról lapított, oldalán kemény csontos lemezek (sclerites) sorakoznak – ez adja a „páncélos" nevet. Alapszíne szürkésoliva, oldalain szabálytalan sötét foltok láthatók. Szájkörüli bajuszszálai (barbelei) a táplálékkutatásban játszanak szerepet.

Természetes élőhelye Dél-Amerika keleti folyórendszerei: elsősorban a La Plata vízgyűjtője (Argentína, Brazília, Uruguay). Sekély, lassú folyású, sűrűn növényzett vizeket kedvel, iszapos vagy homokos aljzatú élőhelyeken él. Csendes öblök, árterek és oldalágak lakója.

A foltos páncélos harcsa az egyik legtöbbet tartott akváriumi hal a világon, az 1800-as évek vége óta tenyésztik. Rendkívül alkalmazkodóképes, alacsony hőmérsékletre (18–24 °C) is toleráns, ami ritka a trópusi harcsák körében. Csoportos életmódot folytat, magányban stresszes lesz.

Testhossz és tömeg

Átlagos hossza 5–7 cm, maximálisan 7,5 cm. Tömege néhány gramm. Akváriumi körülmények között 5–10 évet is élhet.

Szaporodás

Ívása hőmérséklet-eséshez kötött, ami természetes élőhelyén az esős évszak kezdetét jelzi. Az akváriumi tartásban hidegebb vízzel is kiváltható. A nőstény 2–4 ikrát ragaszt előre megtisztított kemény felületre (üveg, levél), majd a hím megtermékenyíti. Az ikrák 4–6 nap alatt kelnek ki. A szülők nem gondozzák utódaikat.

Táplálkozás

Mindenevő fenékjáró: elhalt növényi anyagokat, kis férgeket, mikroorganizmusokat, algákat és az aljzaton lévő maradékokat fogyasztja. Akváriumi körülmények között tablettás süllyes eleséget, férgeket és rákféléket szívesen elfogad.

Magyar nevek

Foltos corydoras, bors-páncélos harcsa, peppered corydoras (angol megfelelő alapján is használt)

Kép: Hiyotada, CC0, Link