Foltos sasrája

Leírás

A foltos sasrája (Aetobatus narinari) a Myliobatidae (sasrájafélék) családjának egyik legszebb és leglátványosabb tagja. Korongoszerű teste felülről nézve rombusz alakú, hátoldala sötétbarna vagy feketefúkéte, amelyen fehér vagy sárgás foltok és karikák díszítik – ez az egyedi mintázat teszi azonnal felismerhetővé. Farka rendkívül hosszú, ostorszerű, tövénél mérges tövissel fegyverzett. Fejét lapos, előreugró „kacsakalandorr" (rostrális lemez) jellemzi.

Elterjedése széleskörű: a trópusi és szubtrópusi tengereket lakja az Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceánban egyaránt, beleértve a Karib-tengert, a Mexikói-öblöt, a Vörös-tengert és a Földközi-tenger keleti részét. Sekély partközeli vizekben, lagúnákban, korallzátonyok felett, homokos és füves tengerfenéken él, jellemzően 1–80 méteres mélységben. Vándorló faj, amelyet időnként a nyílt óceánban is megfigyeltek.

Elsősorban magányosan él, de a vándorlások során akár ezres csoportokba is verődhet. Jellegzetes mozgása – a két mellúszó szárnyszerű csapkodása – a repülésre emlékeztet, innen a „sasrája" elnevezés. IUCN besorolása szerint sebezhetőnek számít (Vulnerable).

Testhossz és tömeg

A korong szélessége (fesztávolság) elérheti a 330 cm-t, teljes testhossza (farokkal együtt) 900 cm-t is. Tömege elérheti a 230 kg-ot. Élettartama 15–25 év.

Szaporodás

Elevenszülő (vivipár) faj: az embrió az anyaméhben fejlődik, ahol kezdetben a sárgaszék-tartalékból, majd az anya által termelt méhen belüli tápfolyadékból táplálkozik. Vemhessége 12 hónap körüli, egy alomban 2–4 utód születik. Az újszülöttek már az anyára hasonló rajzollatúak, és azonnal önállóan táplálkoznak.

Táplálkozás

Fenéklakó gerincteleneket fogyaszt: kagylókat, csigákat, rákokat, férgeket és kisebb halakat. Jellegzetes lapos, kövezőkőszerű fogaival a legtöbb kemény vázú áldozatot is képes összeőrölni. Táplálkozás közben a homokos aljzatot felturbulja mellúszóival, hogy az elrejtőzött zsákmányát feltárja.

Magyar nevek

Foltos sugárrája, foltos sasráj

Kép: Niranjan, CC BY 2.0, Link