Görög keszeg

Leírás

A Görög keszeg (Scardinius graecus) a pontyalakúak rendjébe (Cypriniformes) és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó, szűk elterjedési területű édesvízi hal. Közeli rokona a közönséges keszegnek (Scardinius erythrophthalmus), amelytől megjelenésben nehezen különböztethető meg: teste oldalt lapított, orsó alakú, pikkelyei nagyok és fénylők, hasi és páros uszonyai vörösesek, háta zöldes-barnás, oldalai ezüstösek.

Endemikus faj, kizárólag Görögország bizonyos tórendszereiben él, különösen a Kopaïsz-medence vizeiben és néhány epiruszi tóban. Élőhelyét jellemzően a sekély, gazdag vízinövényzettel borított tavak és lassú folyású vizek alkotják, ahol a fű- és moszatvegetáció bőséges. Az élőhely elvesztése, a vízrendezések és a behurcolt idegen halak komoly fenyegetést jelentenek az állomány számára.

A Scardinius graecus rendszertani önállóságát morfológiai és genetikai vizsgálatok erősítik meg. Védett, ritka faj, amelynek megőrzése természetvédelmi szempontból prioritást élvez.

Testhossz és tömeg

Testhossza általában 20–35 cm, maximálisan 40 cm körül. Tömege tipikusan 200–500 gramm. Élettartama a rokon keszegfajokhoz hasonlóan 10–15 év.

Szaporodás

Tavasszal, április–május folyamán ível, amikor a víz 16–20 °C-ra melegszik. Sekély, sűrű vízinövényzetű területeken ív, a tojásokat a növényzethez rögzíti. Egy nőstény szaporodási időszakonként 50 000–200 000 ikrát termel testméretétől függően. Az ikrák 4–8 nap alatt kelnek ki, az ivadék kezdetben mikroszkopikus algákat és zooplanktonát fogyaszt.

Táplálkozás

Mindenevő, opportunista táplálkozású hal. Fő tápláléka vízinövények, algák, vízfelszínre hulló rovarok, lárvák, puhatestűek és kisebb rákfélék. Táplálékát mind a vízfelszínen, mind az aljzat közelében keresi. A felnőtt egyedek különösen sokat fogyasztanak vízinövényekből és a vízfelszínre hulló rovarokból.