Jakabhal

Leírás

A jakabhal (Caranx hippos) a makrélafélék (Carangidae) családjába tartozó, erőteljes testfelépítésű tengeri ragadozó. Teste oldalról lapított, áramvonalas, hátoldala zöldes-kékes, hasa ezüstös-fehér árnyalatú. Jellegzetessége a meredek homlokprofil, a kemény, tüskés első hátúszó, valamint az oldalvonal hátulsó részén sorakozó erős, csontszerű pikkelyek (scute-ok). Szemei nagyok, a halak korát és egészségi állapotát tükrözik. Néha sötét folt látható a kopoltyúfedőn.

Az Atlanti-óceán mindkét partján elterjedt: a nyugati oldalon Nova Scotiától Uruguayig, a keleti oldalon Portugáliától Angolá­ig megtalálható. Parti sekélyvizeket, torkolatokat, lagúnákat és nyílt tengereket egyaránt lakik 0–350 méter mélységig. Fiatal egyedek esztua­áriu­mokban nevelkednek, ahol a csökkent sótartalom védelmet nyújt a ragadozókkal szemben.

A jakabhal rendkívül agresszív vadász, fajtársaival együtt nyájban hajt: iskolába tereli a kisebb halakat, majd villámgyors rohamokkal pusztítja el őket. A sporthorgászok körében legendás a küzdelme – rövid zsinóron is szívósan ellenáll a behúzásnak. Egyes karibi népek „caballo" (ló) névvel illetik, ami harcias természetére utal.

Testhossz és tömeg

Átlagos hossza 30–60 cm, tömege 1–5 kg. Kivételesen nagy példányok elérik a 124 cm-t és a 32 kg-ot. Élettartama vadon akár 17 év is lehet.

Szaporodás

Az ívás tavasztól nyár végéig tart, nyílt vizekben, parti és part menti sekély zónákban. A nőstény akár egymillió ikrát is lerak egyetlen ívási szezonban. Az ikrák pelagikusak, 18–30 óra alatt kelnek ki, a lárvák zooplanktonnal táplálkoznak. A fiatalok parti élőhelyeken, mocsaras területeken töltik az első életéveiket.

Táplálkozás

Ragadozó, táplálékának zömét kisebb halak (sardellák, tüskésfarkúak), garnélarák és tintahalak alkotják. Vadászatkor csoportosan hajtja sarokba a zsákmányt, alkalmanként a vízfelszín közelében, nagy kavarással üldözi a kisebb halakat. Éjjel is aktívan táplálkozik.

Horgászata

Az egyik legkeresettebb sporthorgász-zsákmány az Atlanti-óceán trópusi és szubtrópusi vizeiben. Csaliként élő vagy műcsalit (jig, wobbler, popper), valamint csíkos kanalascsalit alkalmaznak. A horgászok csónakból és partról egyaránt fogják, cirkáló halászhajókról trollingolva is eredményes. Megragadása után heves küzdelmet folytat, gyors futásaival és irányváltásaival különösen igénybe veszi a zsinórt. Sokan fogás után elengedik, hiszen húsa erős ízű, ezért étkezési értéke mérsékelt.

Rekordok

Az IGFA világrekord példány tömege 32,4 kg volt, amelyet 2000-ben Angolában fogtak.

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 73 gramm / Protein: 22 gramm / Zsíradék: 3,5 gramm / Energia: 121 kcal / Omega-3: 450 mg