Jámbor dajkacápa

Leírás

A jámbor dajkacápa (Nebrius ferrugineus) a Ginglymostomatidae családba tartozó, robosztus testfelépítésű cápa. Teste hengeres, hátoldala barnás-rozsdavörös, hasa halvány sárgás vagy fehéres. Jellegzetessége a két, egymáshoz közel elhelyezett hátúszó, a tömpe orr, az apró szemek és az ajkán lógó, rövid, húsos tapogatók (barbele-k). Feje alatti szája viszonylag kicsi, de erősen szívó mozgásra képes. Farokalúszója aszimmetrikus, jellemzően hosszú.

Elterjedése az Indo-csendes-óceáni régióra korlátozódik: a Vörös-tengertől és Kelet-Afrikától Japánon, Ausztrálián át a Francia Polinéziáig. Sekély, trópusi korallzátonyi területeken él, főként 1–30 méter mélységben, bár előfordulásait 40 méterig is jelezték. Nappal sziklák és korallüregek mélyén, csoportosan pihen; alkonyatkor és éjjel válik aktívvá.

A jámbor dajkacápa neve ellenére nem teljesen ártalmatlan: provokált vagy sarokba szorított egyedek haraphatnak. Az IUCN Sebezhető (Vulnerable) kategóriájába sorolja, mivel lassan szaporodik, és a korallos élőhelyek pusztulása, valamint a halászat komoly veszélyt jelent rá. Fogságban is tartják, egyes akváriumokban és búvárok körében közismert.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 2,5–3,2 méter hosszú, tömege 100–150 kg körüli. A feljegyzett maximális hossz 3,2 méter. Élettartama valószínűleg 20–25 év, de pontos adatok hiányoznak.

Szaporodás

Elevenszülő faj: a fejlődő embriók anyaméhben nevelkednek, az ikrából már a méhben kikelnek (ovovivipár). Egy alomban rendszerint 1–8 kölyök születik, amelyek 40–60 cm hosszúak. Az ívási szezon feltételezhetően évente egyszer zajlik, de a részletekről kevés ismeret áll rendelkezésre. Az ivarérettséget körülbelül 15 éves korban éri el.

Táplálkozás

Éjszakai ragadozó; fő tápláléka tintahal, polip, rákok, valamint kisebb halak. Szájával erős szívóerőt fejt ki, amellyel sziklák repedéseiből is képes kiszívni a zsákmányt. A korallzátonyon élő, nehezebben elérhető puhatestűeket és rákokat is sikerrel veszi ki rejtekhelyükről.