Malabári dánió

Leírás

A malabári dánió (Devario malabaricus) a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyféléken (Cyprinidae) belül az újabb rendszertanban a Danionidae családba sorolt édesvízi hal. Teste oldalról lapított, áramvonalas, ezüstös alapon kék-zöld hosszanti csíkok futnak végig; a farokúszó tövénél jellegzetes sárga és kék foltok láthatók. Nagyobb termetű dánió-rokonainál; a száj fölső helyzetű, amivel a víz felszínéről táplálkozik.

Természetes elterjedési területe Dél-Ázsia: India nyugati partvidéke (Malabar-part), Srí Lanka, valamint a Ghatok hegyvidékének folyói. Gyors folyású, kavicsos aljzatú, oxigéngazdag, tiszta hegyi patakokban és folyókban él, ahol a vízáramlás erős. Hőmérsékleti tűrőképessége viszonylag széles: 18–28 °C.

Csoportos, mozgékony hal, amely nagy rajokban úszik. Akváriumban is tartható, ahol legalább 100 literes, hosszú medencét igényel az aktív úszáshoz. Sporthorgász-szempontból nem releváns. Viszonylag ellenálló faj, de a természetes élőhelyek minőségének romlása miatt egyes indiai populációi nyomás alatt vannak.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 10–12 cm hosszúra nő, egyes példányok elérik a 15 cm-t. Tömege 10–30 gramm. Akváriumban 4–6 évig él.

Szaporodás

Ikráit szétszórja a kavicsos aljzatra vagy vízinövényekre tavasszal és a monsun időszakban. Egy ívási ciklusban több száz apró, átlátszó ikrát rak le. Az ikrák 24–36 óra alatt kelnek ki; a szülők az utódokat nem gondozzák, ezért az ikrákat és a lárvákat szükség esetén el kell különíteni.

Táplálkozás

Mindenevő, de a felszínközelben vadászik: kis rovarokat, rovarlárvákat, planktonikus rákokat és eséskor vízbe kerülő szerves anyagot fogyaszt. Akváriumban pellet, pehely, fagyasztott Artemia és szúnyoglárva egyaránt megfelelő eleség.

Magyar nevek

Malabári zebradánió, malabári dévér-dánió

Kép: Blaise, CC BY-SA 3.0, Link