Olasz márna

Leírás

Az olasz márna (Barbus plebejus) a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó, Olaszország benthikus folyóvízi halfaja. Teste nyúlánk, hengeres, háta barnásszürke vagy sárgásbarna, oldalain elmosódott, szabálytalan sötétebb foltok láthatók. Szája alsó állású, négy tapogatóval van ellátva. Mérete és megjelenése az európai marnáéhoz hasonló, de annál általában kisebb. A pikkelyek közepes méretűek, szabályosak.

Elterjedése az Apennin-félszigetre korlátozódik: a Pó-síkságtól délre a tirréni és adriai vízgyűjtők gyors és közepes folyású folyóiban él (pl. Pó, Tevere, Arno, Adige mellékfolyói). Kavicsos, homokos aljzatú, tiszta, oxigéngazdag, hűvösebb vizeket kedvel. Fenéklakó; fenékközeli és közepes vízoszlopon is aktív.

Az olasz márna természetes állományait az élőhelyek fragmentálódása, a vízminőség-romlás és az idegen fajok betelepítése veszélyezteti. Fontos célhala az olasz édesvízi horgászatnak, és ökológiai indikátorfajként is értékes.

Testhossz és tömeg

Tipikus hossza 25–40 cm, maximálisan elérheti az 50–60 cm-t. Tömege általában 0,3–1,5 kg, rekordpéldányok 3 kg fölöttiek is lehetnek. Élettartama 15–20 év.

Szaporodás

Ívása tavasszal és kora nyáron (április–június) zajlik, sekély, kavicsos aljzaton, 14–18 °C vízben. A nőstény 5 000–100 000 ikrát rak kavicsok közé; az ikrák 7–14 nap alatt kelnek ki. Ivarérettség 3–4 éves korban következik be.

Táplálkozás

Fenéklakó mindenevő: rovarlárvákkal (kérészlárva, tegzeslárva), férgekkel, apró rákokkal, csigákkal és algával táplálkozik. Szájával az aljzatot kotorja, fenékkövek alján keresi táplálékát.

Horgászata

Népszerű sporthal Olaszországban; fenékhorgászattal, cérnás-kukacokkal, rovarlárvákkal, kisebb pelletekkel fogható. Folyóvízi körülmények között erős, kitartó harcot ad. Az ívási időszakban számos régióban tilos a fogása.

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 77 gramm / Protein: 18 gramm / Zsíradék: 2,5 gramm / Energia: 95 kcal / Omega-3: 300 mg