Olasz paduc

Leírás

Az olasz paduc (Chondrostoma soetta) a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó, kizárólag Észak-Olaszország folyóiban honos endemikus halfaj. Teste karcsú, orsó alakú, oldalról kissé lapított; háta kékesszürke, oldalai ezüstösek, hasa fehéres. Szája jellegzetesen alsó állású, alsó ajkán szaruszerű éles lemez található, amellyel az aljzatról kaparja le az algát és a biofilmet – ez a „paduc-típusú" táplálkozás ismertetőjegye. Uszonyai enyhén pirosas árnyalatúak.

Elsősorban a Pó-síkság és az Észak-olasz előalpesi folyók (pl. Pó, Ticino, Adda, Mincio, Brenta) gyors és közepes folyású, kavicsos aljzatú szakaszain él. Tiszta, oxigéndús, hűvösebb vizeket igényel; érzékeny a vízminőség romlására. Rajban él, a vízoszlop közepén és alján egyaránt megtalálható.

Az olasz paduc a folyórendszerek tipikus köves aljzatú, tiszta vizes indikátorfaja. Állományait a vízrendezés, gátépítés és szennyezés veszélyezteti; az IUCN sebezhetőnek minősíti.

Testhossz és tömeg

Tipikus hossza 20–35 cm, ritkán elérheti a 45 cm-t. Tömege általában 100–500 gramm. Élettartama 10–15 év.

Szaporodás

Ívása tavasszal (március–május) folyik, sekély, kavicsos aljzatú, gyors folyású helyeken 10–14 °C vízben. A nőstény 5 000–50 000 ikrát rak kavicsok közé. Az ikrák 1–2 hét alatt kelnek ki; a lárvák kezdetben zooplanktonnal táplálkoznak. Ivarérettség 2–4 éves korban következik be.

Táplálkozás

Főleg algaevő: szájának szarulemezével kövekről és kavicsokról kaparja le az algákat, biofilmet és kovamoszatokat. Kisebb mennyiségben rovarokat, férgeket is fogyaszt.

Horgászata

Olaszországban helyi szinten horgásszák; az ívási tilalmon kívüli időszakban fenék- és úszós módszerrel fogható. A halfaj érzékenységére tekintettel a fogd-és-engedd elv ajánlott.