Ördögfejű kőhal

Leírás

Az ördögfejű kőhal (Synanceia horrida), más nevén torkolati kőhal, a kőhalakon belül (Synanceiidae) a legveszélyesebb mérgeshalakon belül is az egyik legismertebb. Teste tömzsi, rendkívül csúnya, rücskös, szerteágazó bőrkinövésekkel és szemölcsökkel fedett, amelyek tökéletesen utánozzák a köves vagy korallzátony-aljzatot. Alapszíne barnás, szürkés, vöröses – kiválóan alkalmazkodik az élőhely mintázatához. A halnak valójában nincs pikkelye; bőre érdes és vastag. Hátúszójának 12–14 erős tüskéje van, amelyek neurotoxikus mérget tartalmazó mirigyekre támaszkodnak.

Elterjedése az Indiai-óceán és a nyugati Csendes-óceán trópusi és szubtrópusi partvidékére terjed ki: India, Sri Lanka, Délkelet-Ázsia, Ausztrália északi partjai, a Fülöp-szigetek és a Csendes-óceán szigetvilága. Sekély, torkolati és partközeli vizekben, iszapos és köves aljzaton él; néha mangrovék között is megjelenik. Mozdulatlan, lesbenálló ragadozó.

Az ördögfejű kőhal méregtüskéje rendkívül veszélyes; tüske általi sérülés rendkívüli fájdalommal, szöveti nekrózissal, bénulással, szív- és légzési elégtelenséggel, sőt halállal is járhat. Ellenanyaga létezik. Trópusi területeken a legtöbb kőhalmegszúrásos baleset ezzel a fajjal esik meg.

Testhossz és tömeg

Tipikus hossza 20–40 cm, maximálisan elérheti az 50 cm-t. Tömege általában 0,5–2,5 kg. Élettartama 5–10 év.

Szaporodás

Ívása a meleg évszakban (általában tavasszal és nyáron) zajlik; a nőstény ikráit az aljzatra rakja, ahol tapad. Részletes szaporodásbiológiája kevéssé ismert. Ivarérettség 2–3 éves korban következik be.

Táplálkozás

Lesbenálló ragadozó: mozdulatlanul vár, míg kis halak és rákfélék közelébe kerülnek, majd villámgyors mozdulattal elkapja őket. Vadászatát nem üldözés, hanem meglepetésszerű „szippantás" jellemzi.