Petényi márna

Leírás

A Petényi márna (Barbus meridionalis petényi) a pontyféléken (Cyprinidae) belül a márnák alcsoportjába tartozó, Magyarország egyik legritkább és legveszélyeztetettebb édesvízi halfaja. Neve Petényi Salamon Jánost, a neves 19. századi magyar természettudóst örökíti meg, aki elsőként írta le a fajt. Teste megnyúlt, hengeres, a közönséges márnánál (Barbus barbus) karcsúbb; szájkörülő 4 bajuszszála van. Alapszíne aranyos-barnás, hátán sötétebb; testét szabálytalan sötét foltok tagolják, amelyek jól megkülönböztetik a közönséges márnától. A hasúszók tövénél finom narancssárga árnyalat jelenik meg.

Elsősorban hideg, oxigéndús, gyorsan folyó hegyvidéki és dombvidéki patakok kavicsos-sziklás aljzatát lakja; a tiszta víz igényes jelzőfaja. Hazai előfordulása a Dráva vízrendszeréhez (különösen a Kerka, a Mura, a Zala egyes szakaszai) és egyes dunántúli patakokhoz kötődik. Az EU Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. mellékletén szerepel; Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Állományai az elmúlt évtizedekben drasztikusan visszaszorultak élőhely-pusztulás, vízminőség-romlás, beiszapolódás és a közönséges márnával való hibridizáció miatt.

Testhossz és tömeg

Átlagosan 15–25 cm, ritkán eléri a 30–35 cm-t. Tömege jellemzően 100–400 gramm. Élettartama 10–15 év.

Szaporodás

Május–júniusban ível, sekély, erősen áramló, kavicsos aljzatú helyeken, ahol a nőstény ívóágyat kapar. Egy nőstény 3 000–10 000 sárgás ikrát rak; az ikrák tapadósak és a kavics közé süllyednek. Az ivadék 6–10 nap alatt kel ki; a lárva szikzacskóját 1–2 hétig fogyasztja, majd önállóan táplálkozik.

Táplálkozás

Bentofilár: az aljzatról és kövek alól szedi fel a szerves törmeléket, algát, férgeket, rovarlárvák (főleg kérész- és tegzeslárva) és kisebb rákokat. Szájával kotorja az iszapot és az üledéket.

Horgászata

Fokozottan védett faj, horgászata tilos. Véletlenszerű fogás esetén azonnali visszaengedési kötelezettség áll fenn.

Magyar nevek

Petényi-márna, balkáni márna petényi alfaj