Tompaorrú tok

Leírás

A tompaorrú tok (Acipenser brevirostrum) a tokok (Acipenseridae) családjának egyik legkisebb és legveszélyeztetettebb észak-amerikai faja. Jellemzője a többi toktól eltérő, rövid, lekerekített orra (innen neve), valamint az öt sorban elhelyezkedő csontos pajzsok, amelyek a testét a háton és az oldalain védik. Alapszíne szürkésbarna vagy olívzöld, hasa sárgásfehér.

Anadromatikus hal: a tengerből és a torkolatokból ívásra a folyókba vonul vissza. Természetes elterjedési területe az Észak-Atlanti-óceán nyugati partvidéke, az USA keleti folyói és a Kanada–USA határvidék. A Hudson és Saint John folyóktól Florida északi részéig terjed az állományainak élőhelye. A faj természetes populációi drasztikusan megcsappantak az élőhely-pusztulás, a duzzasztógátak és a túlhalászat miatt; jelenleg a legveszélyeztetettebb észak-amerikai tokfajok egyike.

Az IUCN Vörös Listáján „Veszélyeztetett" (EN) kategóriában szerepel. Az USA-ban szövetségi szinten védett faj.

Testhossz és tömeg

Általában 60–100 cm és 3–7 kg közötti; ritkán eléri a 130 cm-t és a 13 kg-ot. Élettartama 67–80 év, kivételesen hosszabb is lehet.

Szaporodás

Ívása tavasszal (március–május) zajlik, amikor a halak a torkolatokból folyókba vonulnak. A nőstény kavicsos, erős sodrású fenékre rögzíti az ikrákat; egy nőstény 20 000–100 000 ikrát rakhat. Az ivarérettséget a nőstények 18–22 éves korukra érik el, és általában csak minden 3–5 évben ívnak – ez teszi a fajt különösen sérülékennyé. A lárvák a fenéken fejlődnek, és toklárvaként néhány évig édesvízben maradnak.

Táplálkozás

Fenéklakó táplálékszedő: szájával az aljzaton tapogat, és csőszerűen kinyújtható szájjal szívja be a zsákmányt. Gerincteleneket, férgeket, rovarlárvákat, kis rákokat és puhatestűeket fogyaszt. Felnőtt korában halakat is eszik. Fogai nincsenek.

Magyar nevek

Rövidorrú tok