Vak ingola

Leírás

A vak ingola (Lampetra planeri) a körszájúak (Petromyzontiformes) rendjébe és az ingolafélék (Petromyzontidae) családjába tartozó, kizárólag édesvízi életű ősi halfaj. Neve onnan ered, hogy a lárvaállapotban töltött évek során (3–7 évig) a szemek fejletlenek és bőr fedi azokat; a vedléskor a szemek megnyílnak, de a felnőtt kori élettartam nagyon rövid. Teste kígyószerűen hosszúkás, skálázatlan; szájkorongja tárcsaszerű, fogakkal felszerelt, de ez a faj parazitamentes, vagyis nem táplálkozik más halak vérével, mint egyes rokon fajai.

Magyarországon és Közép-Európában számos tiszta, homokos/kavicsos aljzatú, oxigéngazdag patakban és folyóban megtalálható. Elterjedési területe Nyugat- és Közép-Európa csaknem egésze, Skandináviától a Balkánig. Érzékeny faj: az élőhely minőségének, az oxigéntartaloménak és az iszapmentes aljzatnak kiváló bioindikátora.

A vak ingola védett faj Magyarországon. Az ingolák általában a gerinces állatok egyik legősibb vonalát képviselik; körülbelül 360 millió éve szinte változatlan tervrajz szerint léteznek.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 12–16 cm, maximálisan eléri a 19 cm-t. Tömege 5–20 gramm. A lárvaállapot 3–7 évig tart; a felnőtt egyedek nem táplálkoznak, és az ívás után elpusztulnak (semelpar életmód).

Szaporodás

Az ívás tavasszal zajlik (március–május), 10–14 °C-os, sekély, kavicsos, erősen oxigenizált vízben. Az egyedek csoportosan ívnak, közös fészket készítenek a kavicsban: köveket hordanak el a szájkorongjukkal, és üreg alakul ki, amelybe ikrákat raknak. Egy nőstény 1 000–3 000 ikrát rak; az ívás után mindkét szülő elpusztul. A lárvák (ammocoetes) az iszapba ásva, mikroszkopikus algákat és szerves törmeléket szűrve élnek évekig.

Táplálkozás

A lárvaállapotban (ammocoetes) mikroszkopikus algákat, baktériumokat és szerves törmeléket szűr az iszapból. A metamorfózis után a felnőtt egyed nem táplálkozik – ivari szervei érlelődnek, majd az ívás elvégzése után az egyed életciklusa véget ér.

Magyar nevek

Pataki ingola, kis ingola, brook lamprey