Elkészítés

A halakat megtisztítom, fejüket, farkukat, uszonyaikat levágom, a húst lefejtem és félreteszem. A hagymát apróra vágom, majd felteszem főni a csontokkal, fejekkel, farkakkal, sóval 2 liter vízben. Leszűröm, beleteszem a halszeleteket és a paprikát. Mintegy 25 percnyi forrást követően behabarom a tejfölbe kevert tojássárgájával. Ecettel ízesítem és csipetkével tálalom.

Elkészítés

A megtisztított apró halat felteszem kb. 1 órára hideg vízbe főni. Ezalatt egy nagyobb edényben felteszem az apróra vágott hagymát és a halszeleteket. Az apró halakat áttöröm és a levével együtt beleteszem a halszeletes edénybe. Forráskor hozzáadom a felkarikázott paprikát, paradicsomot, a bort és megsózom. Mikor majdnem kész, akkor teszem bele a törött paprikát. Kifőtt metélt tésztával tálalom.

Elkészítés

A pontyot megtisztítom, fejét, farkát levágom, törzsét felszeletelem és sűrűn beirdalom, késpengével lepattintom a keserűfogát. A hagymát apróra vágom, 2,4 liter (maximum 3) vízbe felteszem főni a hallal együtt. Mikor kiforrta a habját, beleteszem a sót és a paprikát, a paradicsomot és a paprikát, valamint a cseresznyepaprikát. Erős tűzön egy órai forrást követően kifőtt és leöblített gyufatésztára tálalom a levet, majd ezt követően a halszeleteket fogyasztjuk el.

Az átlagos bajai halászlevet 1,2-1,5 liter vízből/1 kg hal és literenként egy evőkanál őrölt paprikából készítik. Fejenként fél kg halat számoljunk!

Elkészítés

A pontyot megtisztítom, fejét, farkát levágom, törzsét felszeletelem és sűrűn beirdalom, késpengével lepattintom a keserű fogát. A hagymát apróra vágom, 3 liter vízbe felteszem főni a hallal együtt. Mikor kiforrta a habját, beleteszem a sót és a paprikát, a paradicsomot és a paprikát, valamint a cseresznyepaprikát. Erős tűzön egy órai forrást követően kifőtt és leöblített gyufatésztára tálalom a levet, majd ezt követően a halszeleteket fogyasztjuk el.

Elkészítés

Az apróra vágott hagymát beletesszük a bográcsba, rátöltünk 11 dl hideg vizet, beledobjuk a már 2 órával előbb feldarabolt és besózott halat, és feltesszük főni. Mikor forrni kezd (vigyázzunk, a keletkezett szürkés habot leszedni nem szabad!), beleszórjuk az őrölt pirospaprikát, tetejére dobjuk a zöldpaprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát, beleöntjük a bort. A főzés időtartama alatt keverni tilos! Helyette időnként megrázogatjuk a bográcsot. A forrástól számított kb. 35-40 percig egyenletes rotyogtatás után kóstolással döntjük el, harmonikusak-e már az ízek? Az esetleges ikrát, tejet a főzés befejezése előtt kb. 10 perccel dobjuk bele. Minden perc számít, de egyre vigyázzunk: a halnak nem szabad szétfőnie! Baján tálaláskor frissen főtt hosszú metéltet is adnak hozzá.

Elkészítés

A halat lepikkelyezem, megtisztítom, fejét, farkát levágom, törzsét felszeletelem, egy késpengével lepattintom a keserű fogát (ez nagyon fontos, mert különben eldobhatjuk az egészet !). A hagymát apróra vágom, 3-3,5 liter vízbe felteszem főni a hallal együtt. Mintegy 10 perc elteltét követően sózom, beledobom a házi paprikát, a paradicsomot és a paprikát, esetleg a cseresznyepaprikát. Erős tűzön kb. fél óráig forralom. Főtt halászlétésztával tálalom. Utána túrós csuszát kínálok sok szalonnapörccel.

Elkészítés

A megtisztított halat ujjnyi szeletekre vágjuk, lesózzuk. A halfejet szeletelt vöröshagymával, zöldpaprikával, burgonyával, paradicsommal, hideg vízben feltesszük főzni. Amikor a habját elforrta, meghintjük fűszerpaprikával, sózzuk és kb. 1,5-2 órát lassan forraljuk, majd leszűrjük. Közben a lisztből és a tojásból gyúrt tésztát készítünk, széles metéltet vágunk belőle, kifőzzük leöblítjük. A leszűrt halalaplébe belefőzzük a haldarabokat. A főtt tésztát tálba tesszük, rámerjük a forró halászlevet és a haldarabokat.

Elkészítés

Az apróra vágott hagymát beletesszük a bográcsba, rátöltünk 11 dl hideg vizet, beledobjuk a már 2 órával előbb feldarabolt és besózott halat, és feltesszük főni. Mikor forrni kezd (vigyázzunk, a keletkezett szürkés habot leszedni nem szabad!), beleszórjuk az őrölt pirospaprikát, tetejére dobjuk a zöldpaprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát, beleöntjük a bort. A főzés időtartama alatt keverni tilos! Helyette időnként megrázogatjuk a bográcsot. A forrástól számított kb. 35-40 percig egyenletes rotyogtatás után kóstolással döntjük el, hogy harmonikusak-e már az ízek? Az esetleges ikrát, tejet a főzés befejezése előtt kb. 10 perccel dobjuk bele. Minden perc számít, de egyre vigyázzunk: a halnak nem szabad szétfőnie! Baján tálaláskor frissen főtt hosszúmetéltet is adnak hozzá.

Elkészítés

A halakat megtisztítom, fejüket, farkukat, uszonyaikat levágom, a ponty törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserű fogát. A hagymát apróra vágom. Az apró halakat 3 liter vízbe felteszem főni, majd áttöröm. A levébe belerakom a pontyot, az áttört apró halat és a hagymát. Mikor forr beleteszem a sót és a paprikát, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy háromnegyed órai forrást követően kész. Puha kenyérrel tálalom.

Elkészítés

A halakat megtisztítom, fejüket, farkukat, uszonyaikat levágom, a ponty törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserű fogát. A hagymát apróra vágom. Az apró halakat és a nagy halak fejét, farkát, a paprikát, a paradicsomot és a zúzott fokhagymát 3 liter vízbe felteszem főni, majd áttöröm. A levébe belerakom a pontyot, a harcsát, az áttört apró halat és a hagymát és még egy liternyi vizet. Mikor forr beleteszem a sót és a paprikát, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy 35-40 percnyi forralást követően kész.

Elkészítés

A halakat megtisztítom, fejüket, farkukat, uszonyaikat levágom, a ponty törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserű fogát. A hagymát apróra vágom. Az apró halakat a burgonyával 3,5 liter vízbe felteszem főni, majd áttöröm. A levébe belerakom a pontyot, az áttört apró halat és a hagymát. Mikor forr beleteszem a sót és a paprikát, a Piros-Arany krémet, valamint a cseresznyepaprikát. Erős forralással készre főzöm.

Elkészítés

A pontyot megtisztítom, fejét, farkát levágom, törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserűfogát. A hagymát apróra vágom, 3 liter vízbe felteszem főni a hallal együtt. Mikor forr beleteszem a sót és a paprika felét, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy félórai forrást követően beleteszem a paprika másik felét és még öt percig forralom. Főtt gyufatésztával tálalom.

Elkészítés

A karikára vágott hagymát és a halszeleteket a bográcsba rétegesen rakom le. Annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje. Forráskor, ahol buzog, beleszórom a paprika felét. Csak rázogatva főzöm, sohasem keverem. A főzés vége felé beleteszem a tejet és az ikrát, majd a paprika maradékát.

Elkészítés

Az apróra vágott hagymát a bográcsban 1 liter vízben félóra hosszat főzöm. Beleteszem a halszeleteket a fejjel és a farkával együtt. Megpaprikázom, sózom, annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje. Csak rázogatva főzöm, nem szabad keverni. Félórai főzés után főtt csuszatésztával tálalom.

Elkészítés

A karikára vágott hagymát és a halszeleteket a bográcsba rétegesen rakom le. Annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje. Forráskor, ahol buzog, beleszórom a paprika felét. Csak rázogatva főzöm, sohasem keverem. A főzés vége felé beleteszem a tejet és az ikrát, majd a parika maradékát.

Elkészítés

A megtisztított halat darabokra vágom és egy lábasba teszem. A hagymát apróra vágom, a sóval, a paprikával, a paradicsommal, a paprikával, a kockára vágott burgonyával együtt a halra dobom. 3 liter vízzel felöntöm, beleteszem a cseresznyepaprikát. Erős tűzön 40 percig forralom. A halat kiszedem, a levét leszűröm és kockatésztát főzök ki benne. Erre tálalom a levet és a főtt halat.

Elkészítés

A megtisztított halat 6-8 dkg-os darabokra vágom és besózom. A hagymát apróra vágom, a halfejekkel, gerincekkel, farokkal és uszonyokkal, paprikával háromnegyed óráig főzöm. A levet leszűröm, ráöntöm a besózott halakra. Hozzáteszem az esetleges ikrát, tejet, paprikát és paradicsomot, majd 25 percnyi forralás után kész.

Elkészítés

A pontyot megtisztítom, fejét, farkát levágom, törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserű fogát, majd besózom és a sóban egy órán át állni hagyom. A hagymát apróra vágom, 3 liter vízbe felteszem főni a hallal együtt. Mikor forr beleteszem a paprika felét, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy húsz-huszonöt percnyi forrást követően beleteszem a paprika másik felét és még öt percig forralom. Főtt gyufatésztával tálalom.

Elkészítés

A pontyot megtisztítom, fejét, farkát levágom, törzsét felszeletelem, beirdalom, késpengével lepattintom a keserű fogát, kiveszem a kopoltyút, majd besózom és a sóban egy órán át állni hagyom. A hagymát apróra vágom, 3 liter vízbe felteszem főni a hallal együtt. Mikor forr beleteszem a paprika felét, a Pritamint, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy húsz-huszonöt percnyi forrást követően beleteszem a paprika másik felét és még öt percig forralom. Kifőtt metélt tésztával tálalom.

Elkészítés

A megtisztított pontyot a hasa alján felhasítjuk, a belsejét kipucoljuk. Levágjuk a fejét, melyből a keserű fogat eltávolítjuk. A halat 3 ujjnyi széles szeletekre vágjuk. A bogrács aljára egy sor apróra vágott hagymát, egy sor halat teszünk, amit behintünk pirospaprikával, sóval, majd ismét hagymát, halat, paprikát, sót teszünk. Ezt úgy ismételjük, hogy felülre hal kerüljön. Annyi vizet öntünk rá, hogy a halat jól ellepje, majd beletesszük a cseresznyepaprikát és a forrástól számítottan 40 percig főzzük. Amikor megfőtt, kiszedjük a halat egy tálba, a levet leszűrjük és a halra öntve tálaljuk.

Elkészítés

A bográcsban felhevítem a zsírt, a hagymát apróra vágom és a zsírban megpirítom, meghintem a paprikával, és felengedem kb. 3 liternyi vízzel. Mikor forr, beleteszem az apró halat és háromnegyed órán át időnként rázogatva főzöm. Áttöröm, leszűröm, sózom és lében megfőzöm a halszeleteket. A végén belefőzöm a gyufatésztát és úgy bográcsostul tálalom.

Elkészítés

A halat megtisztítom, hat szép szeletet félreteszek belőle, a többit és a belsőséget a négyfelé vágott hagymákkal és az erős paprikákkal 2 liter vízben jó puhára főzöm. Áttöröm és ha a lé sűrű lenne, még öntök hozzá vizet. Pirospaprikával, sóval, borssal fűszerezem, beleteszem a felszeletelt gombát és 5 percig főzöm. Végül belerakom a félretett halszeleteket és még 20 percig forralom a gombás halászlét.

Elkészítés

Többféle halat tisztítunk meg és vágunk darabokra. Besózzuk. Először a fejet, uszonyokat és gerincet főzzük meg felaprított hagymával két liter vízben. Lassan főzzük 40-50 percig, miközben megszórjuk piros paprikával. Ezután kivesszük az eddig főzötteket és beletesszük a sózott értékes halrészeket és az ikrát. Zöldpaprika, paradicsom, télen 2 kanál lecsó jön még hozzá. Húsz perc múlva tálalhatjuk is.

Elkészítés

Ezt a finom halászlevet hétfajta halból főzöm, aprincsokból, nagyobbakból, ahogy sokan itt a Túr-Tisza közében szokták. Ha megtehetjük, feltétlenül legyen benne törpeharcsa is. Az apró halakat a nagyobbak fejeivel és farkaival pótolhatjuk. A bográcsba füstölt szalonnadarabokat aprítok, olyat, melyről lekapartam a paprikát, jól kisütöm és két-három fej apróra vágott hagymát hervasztok benne. Szórok rá egy evőkanálnyi pirospaprikát, elkavarom és hamar felöntöm két-három liter vízzel. Kezdem az alaplevet. A lébe három-öt ledarált apró halat vagy halfejeket, -farkokat, egy jókora krumplit, két-négy csöves paprikát és egy kis doboz sűrített paradicsomot teszek. Fél óráig főzöm. Ezután a krumplit merőkanálban széttöröm. A vízen pótlom. Mikor forr, belerakom a már besózott haldarabokat. Lassan főzöm, óvatosan meg-megkavarom és kóstolgatom.

Elkészítés

A halat megtisztítom, felszeletelem és osztályozom. A bogrács aljára teszem az apróra vágott hagymát, erre a halfejeket, farkakat, uszonyokat. A tetejére jön a halszelet. Sózom, paprikázom és felöntöm vízzel. 35-40 percnyi erős forralás után tálalható.

Elkészítés

Aki a levet szereti tésztával, vagy kenyérrel, annak ez a receptje. A legtöbb kocsonyásító anyag ezekben a részekben található.

A fejekből kipattintom a keserű fogakat. A fejet, farkat az apróra vágott hagymával együtt 2 liter vízbe felteszem főni. Mikor forr beleteszem a paprika felét, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy huszonöt-harminc percnyi forrást követően beleteszem a paprika másik felét és még öt percig forralom. Főtt halászlétésztával, puha kenyérrel és a benne főtt cseresznyepaprikával tálalom.

Elkészítés

A füstölt szalonnát kockákra vágva kiolvasztjuk és benne a finomra vágott vöröshagymát világossárgára pároljuk. Utána beletesszük a szeletekre vágott gombát, majd pirospaprikával megszórjuk és a zöldpaprikát, paradicsomot felvágva hozzáadjuk. Ezután a csíkokra vágott haléfiléket beletesszük és kevés halászlével (kevés vízzel) felengedjük. Sózzuk, majd tetszés szerint tejföl hozzáadásával készre főzzük. Végül ízlés szerint erős paprikával ízesítjük.

Elkészítés

A harcsapaprikáshoz sűrű pörköltalapot készítünk. A hagymát olajon megfuttatjuk, kis vízzel főzzük, pirospaprikát adunk hozzá, paradicsomot, pörkölt és halászlékockát teszünk bele, belerakjuk a felkockázott harcsát és készre főzzük. A túrót és a tejfölt összekeverjük, megsózzuk és a kifőzött tésztát beleforgatjuk.

Elkészítés

A megtisztított halat feldaraboljuk, lesózzuk. A fejekből és a farokrészekből szeletelt vöröshagymával, paprikával, paradicsommal nagy lángon alaplevet készítünk. Főzés közben megsózzuk és cseresznyepaprikát teszünk bele. Amikor elkészült, megfelelő lábasba beleszűrjük, ízlés szerint áttörjük. Hozzáadjuk az előkészített halszeleteket, tetejét megszórjuk fűszerpaprikával, ízlés szerint fokhagymával, borssal, köménnyel ízesítjük és lassú tűzön készre főzzük.

Elkészítés

A halat kibelezzük, megtisztítjuk a pikkelyétől, szeletekre vágjuk, megsózzuk. Bográcsba, vagy leveses fazékba tesszük az apróra vágott hagymát, felöntjük vízzel és több, mint fél óráig főzzük. Ha megfőtt a hagyma, hozzátesszük a halszeleteket a fejjel és a farkával együtt. Megpaprikázzuk, rövid ideig még forraljuk, felöntve annyi vízzel, amennyi levest akarunk. A hal nagyon hamar megfő, keverni nem szabad, csak rázogatni. Csuszatésztával tálaljuk.

Elkészítés

A pontyokat megtisztítom, fejét, farkát levágom, törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserű fogát. A hagymát apróra vágom, kb. 4 liter vízbe felteszem főni a halakkal együtt. Mikor forr beleteszem a sót és a paprika felét, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy félórai forrást követően beleteszem a paprika másik felét (így szebb színe lesz) és még öt percig forralom. Kifőtt metélt tésztával tálalom.

Elkészítés

A bográcsban felhevítem a zsírt, a hagymát apróra vágom és a zsíron megpirítom, meghintem a paprikával, és beleteszem a halaprólékot. Felengedem kb. 3 liter vízzel. Beleteszem a paprikát, a paradicsomot, a leveszöldséget, a cseresznyepaprikát. Mikor megfőtt, kiszedem a zöldséget, a többit pedig átpasszírozom. Az így nyert alaplébe beleteszem a pontyderékszeleteket, a feldarabolt burgonyát, a bort, a babérlevelet. Jól összeforralom, készre főzöm. Tálaláskor beleteszem a tejfölt és a felkarikázott zöldséget.

Elkészítés

Többféle halat: harcsát, kecsegét, pontyot, tokot kell választani, megtisztítani, megmosni, s azután fölbontani (a fölbontásnál vigyázzunk, hogy az epehólyag el ne fakadjon). Ha nem rendelkezünk mind a négy féle hallal, elég három, sőt kétféle is: de lehet harcsából, vagy pontyból magából is ízletes paprikást főzni. Bográcsba vagy lábasba öntsünk 1-2 ujjnyi sós vizet, tegyük rá a darabokra vágott halat azon véresen, de a bográcsot ne rakjuk tele, a forrásra legalább két ujjnyi helyet hagyjunk, öntsünk rá vizet halszínig és tegyük a tűzre. Ha főlés közben kezd habzani, megfelelő mennyiségű karikákra vágott vöröshagymát szórunk tetejére, a habra rakjuk kanalanként a paprikát és ide-oda rázogatással akadályozzuk meg az odaégéstől. Forrás közben meg kell ízlelni és ha szükséges utánasózni, paprikázni; soha se kell föltevéskor annyi sót, paprikát beletenni, hogy az elég legyen, mert akkor igen könnyen elfűszerezhetjük.

Elkészítés

Az igazi halászléhez mindig eleven halat vegyünk, mert csak így ízletes a hal igazán. Vegyünk egy kisebb kecsegét, harcsát és pontyot. Tisztítsuk meg és mossuk meg addig, amíg föl nem bontottuk, mert a hal sokkal ízletesebb, ha a vérével együtt főzzük meg. A megtisztított, megmosott halat két ujjnyi vastagságú darabokra szeljük. Három kisebb halhoz karikára vágunk három fej vöröshagymát, ezt sóval és néhány apró hallal megfőzzük, majd szitán áttörjük és vízzel föleresztjük; teszünk hozzá egy bádogkanál szegedi paprikát, egy kevés paradicsomot, belerakjuk a halat úgy, hogy a lé ellepje és gyors tűzön vagy húsz percig egyenletesen főzzük. Kavarni nem szabad, mert akkor széthull. Ha bográcsban főzzük, abban tálaljuk be, ha nem, úgy mély tálba hirtelen belefordítjuk. A bográcsot egy kis gallyal föl lehet díszíteni.

Elkészítés

Három fej vereshagymát igen-igen apróra vágunk, egy nagy vaslábasba 2 liter vizet teszünk, bele a hagymát, 2 kiló halat, melyben harcsának, pontynak, kecsegének, tükörpontynak és egy darab toknak kell lennie, egy darabka halikrát, melyet előbb késsel lekapartunk a hártyájáról (ha élő halaink voltak, azoknak a vérét), két evőkanálnyi szegedi rózsapaprikát, sót ízlés szerint és a nyitott lángra tesszük. Ha a víz forrni kezd, a karikákkal befedjük a lángot, hogy lassan forrjon. E félórai lassú forrás után kész. Lehet apró csipetkét is belefőzni. Kanállal keverni főzés közben a halat nem szabad, bárhogyan készítsük is, csak a lábas fülénél fogva rázogatni a lábast. Máskülönben a hal szétmállik és tálaláskor szinte pépszerű lesz.

Elkészítés

A halakat megtisztítom, fejüket, farkukat, uszonyaikat levágom, a ponty törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserű fogát. A hagymát apróra vágom. A pontyfejet, farkat és az apró halakat a hagymával 3 liter vízbe felteszem főni, majd átpasszírozom. A levébe belerakom a pontyszeleteket, mikor forr beleteszem a sót és a paprika felét, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy félórai forrást követően beleteszem a paprika másik felét, illetve a bort és még öt percig forralom.

Elkészítés

A halakat megtisztítom, fejüket, farkukat, uszonyaikat levágom, a ponty törzsét felszeletelem, késpengével lepattintom a keserű fogát. A hagymát apróra vágom. Az apró halakat 3 liter vízbe felteszem főni, majd áttöröm. A levébe belerakom a pontyot, az áttört apró halat és a hagymát. Mikor forr beleteszem a sót és a paprika felét, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy félórai forrást követően beleteszem a paprika másik felét, illetve a bort és még öt percig forralom.

Elkészítés

Tegyük fel a hal és a zöldségek felét és a paradicsomot főni annyi vízbe, amennyi jól ellepi. Ízesítsük a halászlékockával, kurkumával, sóval. Vágjuk a többi zöldséget vékony csíkokra, a halhúst kockákra. Félórás lassú forralás után az alaplevet turmixoljuk vagy passzírozzuk át. A krémleveshez adjuk hozzá a zöldségcsíkokat és a halat, és kis lángon, pár perc alatt főzzük össze. Ízlés szerint világos vajas rántással is sűríthetjük.

Leírás

élőhely: Nigéria folyói
tartózkodás: felső szint
táplálkozás: mindenevő
viselkedés: csapathal
méret: 7,5 cm

Hasonlít az ajakos gurámihoz (Colisa fasciata), de több keskeny csíkja van. A kifejlett példányok csíkjainak közepén van egy sötét folt, ami azt a benyomást kelti, mintha a hal oldalán egy sötét vonal futna végig. A száj felső állású és jól fejlett, innen ered a faj köznapi neve.

A hím hátoldala olívazöld, oldalain acélos kékeszölddé válik. Fejét és testét számos vörös petty és hullámvonal fedi. A tenyésztörzstől függően, a fej alsó oldala és a has sárga lehet. A fakóbb nőstény aranybarna, úszói lekerekítettek.

Leírás

A Duna vízgyűjtőinek őshonos hala. Az utolsó dunai példányt Romániában a 60-as években fogták, így Magyarországon kipusztultnak tekinthető.

Teste nagyon megnyúlt, áramvonalas, oldalról erősen lapított, de a faroknyél majdnem hengeres. A fej aránylag kicsi, a homlok lapos, a száj felső állású, az alsó állkapocs túlnyúlik a felsőn, innen a neve. Szeme aránylag nagy. A hátúszó hosszú és alacsony, a farokúszó hosszú és mélyen kivágott. Apró pikkelyei erősen ülnek. Az oldalvonal teljes, a has felé erősen ívelt. A hátoldala barnászöld vagy acélkékbe húzó kékeszöld, oldala és hasa ezüstös csillogású, a has fehér. A hát- és a farokúszó sötétszürke, a többi úszó piszkossárga. Az írisz ezüstös, felső részén feketén pontozott. Tengerekben, brackvizekben és édesvizekben is előfordul, de a tengeri állomány is az édesvizekben ívik, azaz vándorló.

Leírás

Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött a távol-keleti származású busákkal együtt a halastavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők.

Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.

Leírás

Szájára boruló tompa orra alapján lehet felismerni és megkülönböztetni a lapos keszegtől. Szeme nagyobb mint a többi keszegfajtáé de a feje apró a testéhez képest. Teste oldalról lapított, háta sötétszürke és oldalai ezüstösen csillognak. A hasa fehér és úszói sárgásszürkék. Hát, farok és alsó úszója feketén szegett. Húsa szálkás ezért nemigen fogyasztják. Az Abramis nemhez tartozik a dévérkeszeggel (Abramis brama), a lapos keszeggel (Abramis ballerus) illetve a karika keszeggel (Abramis bjoerkna) együtt. Sok európai nyelvben (angol, német, dán, svéd, francia, portugál, spanyol) "dunakeszegnek" vagy "dunadévérnek" nevezik.

Leírás

Békés fajtájának meghazudtolója, mert hiába tartozik a pontyfélék családjába mégis ragadozó. Izmos és nagy testén vörhenyes uszonyok vannak amik az ívási idő alatt kivörösödnek. A háta sötétzöld néha arany vagy ezüst szinárnyalatokkal. Az testének oldalai ezüstfehér színben csillognak és a hasa fehér. Szemei kicsik de látása igen jó és szája fogatlan, felfelé nyíló. Kisebb méretű pikketyeit a sötét szélük jellemzi. A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a természeti változásokra. Szinte egész Európában megtalálható Dánián és Anglián kívül ahol a balin teljesen kipusztult. Kelet Ázsiában is honos és Iránban is sikeresen honosították. Előfordul a félig sós vizekben is.

Leírás

A balkáni árnyékcsík egy kistermetű, fenéklakó hal, amely a Balkán-félszigeten és annak környező területein fordul elő. A hal teste hosszúkás és karcsú, színe általában sárgás- vagy barnásszürke, amit sötét foltok vagy csíkok díszítenek. Jellemzője a hosszú, csúcsos fej és a hajlított test, ami lehetővé teszi számára, hogy könnyen elrejtőzzön a vízfenék élőhelyein.

Testhossz és tömeg

Hossza általában 6-10 cm között változik, de ritkán elérheti a 12 cm-t is. Az átlagos testtömege alacsony, jellemzően néhány gramm.

Leírás

A test oldalról lapított, magassága élőhelytől függően változó. Állóvizekben magasabb, szélesebb hátú, folyóvizekben nyúlánkabb. A faroknyél rövid és alacsony és a pikkelyek viszonylag nagyok. A száj csúcsba nyíló. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú. A külső megjelenésben igen hasonló vörösszárnyú keszeg eltérően a hasúszó és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös.

Leírás

A bolgár csík egy kis méretű fenéklakó hal, amely elsősorban lassú áramlású vagy álló vizekben, például folyók és patakok aljzatán található meg. Teste karcsú, hengeres alakú, színezetét a barna árnyalatok és különféle mintázatok jellemzik, amelyek segítik, hogy beleolvadjon a környezetébe. Elsősorban homokos vagy kavicsos aljzatot kedveli.

Testhossz és tömeg

A bolgár csík általában körülbelül 7-10 cm hosszú, bár ritkán elérheti a 12-15 cm-es hosszúságot is. Testtömege ezekhez az arányokhoz igazodik, mivel kis termetű halakról van szó.

A botos kölönte korábban egész Európában megtalálható volt. Manapság ritkaságszámba megy Magyarországon. Köznyelvű elnevezései: békahal, bábec, botfejű, boti, botos, butikóhal, ebhal, kölönte, kolty, kophal, kopsa, kutyahal, köpőce, patkószegfejű, ördöghal.

Leírás

A cifra kölönte teste zömök és kissé lapított, áramvonalas formájú, amely segíti a gyors mozgást a vízben. Feje nagy és széles, tüskés úszói pedig viszonylag nagyok, ami segíti őt a gyors áramlatokban. Színe általában szürkés-barna, sötétebb foltokkal a hátán és az oldalán, melyek jó rejtőzködést biztosítanak számára a kavicsos vagy köves aljzaton.

Testhossz és tömeg

Egy felnőtt példány testhossza általában 8-12 cm között mozog, azonban ritkán elérheti a 15 cm-t is. Tömegük jellemzően 20-40 gramm körül van.

Leírás

A compó (Tinca tinca) egy édesvízi hal, amely a pontyfélék családjába tartozik. Jellemzően zöldesbarna színű teste van, amely gyakran sötétebb foltokkal van díszítve. A compóknak rövid, hengeralakú teste és hosszú uszonyai vannak, amelyek a vízi növényzet között való mozgást segítik. Egyedi megjelenését kerek feje és nagy szemek teszik teljessé.

Testhossz és tömeg

A compó általában 20-40 cm hosszúra nő, de egyes példányok akár 60 cm-re is megnőhetnek. A tömegük változó, általában 1-2 kg között mozog, de rekordméretű példányok elérhetik a 5 kg-ot is.

Leírás

Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint a gyors folyású patakok kivételével szinte mindenütt elöfordul. A színe évszakok szerint is változik. Az alapszín zöldessárgától majdnem a feketéig terjed 5-9 sötétebb függőleges csíkkal az oldalán amik kitűnően elrejtik a nádasban és a vízinövények között. A hasúszók jellegzetes tüskét alkotnak. Az első hátúszó hátsó részén egy nagy kékesfekete folt különbözteti meg a rokonaitól pl. a süllőtől. Eredetileg édesvízi hal de megtalálható a tenger öblökben is a félsós vizekben. A fiatalok kisebb csapatokba verődnek az idősebbek magányosan élnek mivel a raj az idők folyamán természetes úton egyre inkább megfogyatkozik.

Leírás

A csíkos sügér az Egyesült Államok keleti partvidékén őshonos halfaj, amely mind édesvízben, mind tengervízben megtalálható. Ez a hal jellegzetes hosszanti csíkokkal rendelkezik a test oldalán, amelyek a hátúszótól a farokúszóig húzódnak. A csíkos sügér elterjedt sporthorgász célpont, valamint fontos kereskedelmi hal is.

Testhossz és tömeg

A csíkos sügér testhossza általában 50-100 cm között van, de a legnagyobb példányok meghaladhatják a 150 cm-t is. Tömegük jellemzően 5-20 kg, de ritkán fogtak már 40 kg-nál nehezebb példányokat is.

Leírás

A legismertebb keszegfajtánk és általában a ponty közelében lábatlankodik. Magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Európában szinte mindenhol megtalálható és csapatosan él.

Testhossz és tömeg

Elérheti a 70 cm hosszúságot és az 5-6 kg-os súlyt bár a 2 kg-os példányok is már nagynak számítanak a hazai vizekben.

Szaporodás

3-4 éves korára lesz ivarérett és összeívhat más keszegfélékkel. Ívása áprilistól júniusig tart. Ívás előtt az ivarérett állatok bőrén feltűnő, vaj fehér, apró szemölcsök, nászkiütések jelennek meg melyet a halászok dorozsmának neveznek. Csapatosan ívnak de más halaktól eltérően ilyenkor nagyon félénkek, ezért horgászatuk nagyobb eredménnyel jár június végétől.

Leírás

A dunai ingola hazánk dunai mellékfolyóinak őshonos elterjedésű faja. A lárvaállapotból való átalakulás után rövid idővel fogott példányok jól elkülöníthetők a csontos szájszervek alapján a tiszai ingolától. Az kifejlett állatok fogai tompák, bár ha több alaktani eltérést nem veszünk figyelembe, tévedhetünk a faji hovatartozást illetően. A felső ajaklemez fölött a sertefogak legfeljebb 5 sort alkotnak, az alsó ajaklemez fogainak száma 5-9 között változik, a leggyakrabban 6-7. Az alsó ajaklemez alatt 2-3 sertefogsor található. A két ivart a külső morfológiai jegyek alapján el lehet különíteni. A nőstény egyedek szeme kisebb, mint a hímeké, az ivartemék mennyiségi különbségéből adódóan a nőstények törzsátmérője nagyobb. A hímek úszói a hátoldalon valamivel magasabbak.

Leírás

A dunai küllő egy kistermetű, édesvízi hal, amely a Duna és annak mellékfolyóinak élővilágában fordul elő. Jellemzője a hosszúkás testforma, amely keskeny és elnyúlt, valamint a jellegzetes, elnyomott orr, amely segít neki a homokos és kavicsos aljzatban való navigációban. A hal színe általában világos, barna vagy zöldes árnyalatú, és sötétebb foltokkal vagy csíkokkal van díszítve.

Testhossz és tömeg

A dunai küllő általában 8-12 cm hosszú, de kivételes esetekben elérheti a 15 cm-es hosszúságot is. Testtömege kicsi, jellemzően néhány gramm.

Leírás

A dunai nagyhering (Alosa immaculata) a heringfélék családjába tartozik, és jellemzően nagy folyókban és azok torkolatában él. A hal teste élénk fényű, ezüstös oldalú és sötétkék vagy zöldes hátú. A nagyheringek széles, lapos testformájuk miatt könnyen azonosíthatók, és a hátúszójuk hosszú, ami megkülönbözteti őket más halfajoktól. Utolsó hazai példányát Budapestnél fogták a Dunából 1846-ban.

Testhossz és tömeg

A dunai nagyhering hossza általában 30-60 cm között változik, de kivételes példányok akár 80 cm-es hosszúságot és 3-5 kg-os súlyt is elérhetnek.

Leírás

Kígyóformájú hal ami megtalálható édes, félig sós és sós vizekben is a vízfenékhez közel. Nyálkás apró pikkelyekkel borítottt teste bronzbarna színű felnőtt korában, páratlan úszói egybeolvadtak és a hasúszói hiányoznak. Rossz látással és jól kifejlett szaglással rendelkezik. A szaglóérzékenység tekintetében világcsúcstartó angolna bizonyos illatokat (például a rózsaolaj illatát) 3,2 trillió-szoros hígításban is érzékelni képes. Ez a szagérzékenység körülbelül olyan erős, mintha mi, emberek harminc kilométer távolságból megéreznénk egy nyíló rózsa illatát szélcsendben! Az angolna gyakran hagyja ott a csalit azért, mert megérzi rajta kezünk szappan, kézápoló krém, olaj, benzin vagy akár nikotin szagát.

Leírás

Az ezüstkárász, gyakran prúzsi kárász néven is ismert, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozik. Eredetileg Ázsiából származik, de mára széles körben elterjedt Európában, beleértve Magyarország természetes és mesterséges vizeit is. Az ezüstkárász hasonlít az aranykárászhoz, de általában világosabb, ezüstös árnyalatú teste van.

Testhossz és tömeg

Az ezüstkárász átlagos testhossza 20-30 cm, de kedvező körülmények között akár 40 cm-nél hosszabbra is megnőhet. Tömege tipikusan 0,5-1,5 kg, de a nagyobb egyedek elérhetik a 2-3 kg-ot is.

Leírás

A fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) egy Ázsiából származó édesvízi halfaj, amelyet világszerte elterjedten tenyésztenek. Jellegzetesen torpedó alakú teste van, és feje viszonylag kicsi a test többi részéhez képest.

Testhossz és tömeg

A fehér busa átlagos testhossza 60-100 cm között mozog, de kivételes esetekben akár 120 cm-re is megnőhet. Tömege 20-30 kg között változik, azonban jelentős élőhelyi és genetikai különbségek létezhetnek.

Szaporodás

A fehér busa ivarérettségét 3-4 éves korában éri el, és általában meleg évszakban, tavasszal és nyáron ívik. A szaporodás során a nőstények több százezer ikrát is rakhatnak, amelyeket a víz áramlata hoz mozgásba, ezzel segítve a megtermékenyülést.

Leírás

Teste vaskos, hengeres, oldalról csak enyhén lapított. Feje feltűnően nagy, amit néhány népies neve találóan fejez ki (fejes domolykó, fejes hal, nagyfejű hal ... stb.). A homlok széles, a fej felülről lapított. A száj csúcsba nyíló, vagy kissé felső állású, szeglete túlér a szem elülső szélénél húzott merőleges vonalon. Az állkapcsok hossza egyenlő. A farokúszó kevésbé mélyen bemetszett, mint a nem többi tagjáé. Pikkelyei nagyok és vastagok, szélüket feketés-barnás pettyekből álló rajz díszíti. A hát- és a farokalatti úszó szegélye domború. Háta feketés, barnászöld vagy sötétzöld fémes csillogással, oldala vízterületenként változóan ezüstös, vagy aranyosan csillogó, hasa fehéres, de nincs fémes csillogása. Hát- és farokúszója sötétszürke enyhe pirosas árnyalattal, a mell-, a has- és a farokalatti úszók vörösek, szélük felé fokozatosan halványulón sárgába átmenők. A fiatal példányoknál valamennyi úszó szürke. Az írisz sárga vagy ezüstös, fent egy barnás-zöldes, alul pedig egy fekete pont látható rajta.

Leírás

A fekete törpeharcsa viszonylag zömök, robosztus testfelépítésű hal. Színe általában fekete vagy nagyon sötét barna, amely az oldalán és a hasán világosabb lehet. Feje széles, négy hosszú bajusszála és erős, tüskés úszói vannak.

Testhossz és tömeg

Egy felnőtt fekete törpeharcsa hossza általában 20–30 cm között mozog, de kedvező körülmények között elérheti a 60 cm-t is. Tömegük 500-1000 gramm, de egyes példányok 2 kg felett is lehetnek.

Szaporodás

Ikráit tavasztól nyárig rakja le, általában május és július között. A nőstény körülbelül 2000–3000 ikrát rak le, amelyeket többnyire sekély vízben, a fenékhez közel helyez el. A hímek őrzik az ikrákat, és gondoskodnak a kikelt ivadékokról is.

Leírás

Teste megnyúlt, orsószerű, alacsony és széles. A fej hosszú, alacsony dorsoventralis irányban lapított. A faroknyél alacsony, hengeres, azaz magassága és szélessége közel azonos. A szem aránylag kicsi, a fejtetőre tolódott, felfelé tekintő, magyar nevét ezért kapta. Szája alsó állású, húsos ajak veszi körül, a száj szögletében hosszú bajuszszál található. Úszói fejlettek, a mellúszó eléri a hasúszó tövét. A hátúszó rövid és magas, a farokalatti úszó szintén. A farokúszó hosszú, erősen kimetszett. Pikkelyei az egész testet, így a torok- és a mellrészt is beborítják. A hát barnásszürke, elszórt sötétebb foltokkal, amelyek a szürkéssárga alapszínű testoldalon is megtalálhatók. A has fehér. Az úszók áttetszőek, színtelenek vagy halványsárga árnyalatúak. A hát- és a farokúszó foltozottsága egyes egyedekről hiányozhat, meglétük esetén 2-2 szabályos sort alkotnak. Áramvonalas teste jól mutatja, hogy kiválóan alkalmazkodott a gyors áramlású élőhelyekhez, a Gobio fajok közül a felpillantó küllő hatol föl legmesszebbre a patakokban.

Leírás

Nevét bizonyára onnan kapta, hogy a vízfenéken elhelyezkedő küllőcsapat tagjai fejüket egymás felé fordítva a kerékküllőkre emlékeztető alakzatot adnak ki.

Folyóvízi életmódhoz alkalmazkodóan a test megnyúlt, oldalról és a hasi részen enyhén lapított. A hát viszonylag magas, a fej mögött enyhén, majd később hirtelen emelkedik, a hátúszó után ismét meredeken lejt. A fej zömök, rövid és magas. A száj alsó állású, vastag húsos ajak veszi körül. A száj szegletében 1-1 hosszában erősen variábilis bajuszszál található, amely hátrasimítva sohasem ér tovább a szem hátsó szélének vonalánál. Az orr elég nagy, a szemek közepes nagyságúak és a fejtetőhöz közel ülnek.

Leírás

A folyami géb egy olyan halfaj, amely elsősorban a Duna és más kelet-európai folyók vidékén található meg. Gyakran előfordul olyan élőhelyeken, ahol az aljzat homokos vagy kavicsos. A folyami géb teste hengeres és megnyúlt, jó alkalmazkodást biztosít számára a folyóvizekben való élethez. Feje viszonylag nagy, szája széles. A test színe szürke vagy barnás, sötétebb foltokkal és csíkokkal díszítve, amelyek segítik a környezetébe való beolvadást.

Testhossz és tömeg

A folyami géb általában 10–15 cm hosszúra nő meg, de kedvező körülmények között elérheti a 20 cm-es hosszúságot is. Testtömege általában 20–50 gramm körül van, a nagyobb példányok ennél nehezebbek lehetnek.

Leírás

A fürge cselle egy kis termetű édesvízi hal, amely a folyókban, patakokban és állóvizekben él. Jellemzője a karcsú, hosszúkás test, amely jól alkalmazkodik a gyors áramlású vizekhez. A hal hátoldala sötétzöld vagy barna, az oldala világosabb színű, gyakran ezüstös csillogással. Különösen a szaporodási időszakban a hímmel jellemző, hogy élénkebb színekben pompázik.

Testhossz és tömeg

A fürge cselle hossza általában 6-10 cm között mozog, de ritkán elérheti a 12 cm-t. Testtömege kicsi, jellemzően 5-15 gramm között változik.

Leírás

A galóca hosszúkás, áramvonalas testfelépítésű hal, amely segíti a gyors áramlatokban való úszást. Testének színe ezüstös vagy barnás árnyalatú, apró fekete foltokkal díszített. Szája nagy, éles fogakkal, ami jól tükrözi ragadozó életmódját. Magyarországon a galóca védett halfaj, fogása szigorúan szabályozott, és a természetvédelmi oltalom alatt álló vizeken horgászni tilos.

Testhossz és tömeg

A galóca jelentős méretű hal; testhossza általában 60–120 cm között változik, de esetenként elérheti a 150 cm-t is. Tömege jellemzően 5-20 kg között van, bár a legnagyobb példányok elérhetik a 50 kg-ot is.

Leírás

A garda majdnem teljesen egyenes hátvonalú, szürkéskék vagy ezüstös háttal és apró pikkelyekkel rendelkezik és oxigénigényes. A teste keskeny, erősen lapított mint egy késpenge és a szája felfelé nyílik, amivel kényelmesen habzsolja be a víz felszínére hulló rovarokat. Az alsó állkapocs beleillik a felső állkapocs mélyedésébe. Nagy szeme ezüstös-fehér vagy aranysárga. Feltűnően rövid és alacsony hátúszója hátrébb a faroknál helyezkedik el. Jellegzetessége a nagy mellúszók. Pikkelyei aprók és testéről könnyen leválnak.

Leírás

A gyöngyös koncér elsősorban Közép- és Kelet-Európa folyóiban és tavaiban fordul elő. Jellemzője a hosszúkás, karcsú test, amely ezüstös színű, és gyönyörű, élénk színű, különösen az oldalain található apró foltok vagy tüskék miatt kapta nevét. A hal hátoldala sötétkék vagy zöldes színű, míg az oldala világosabb árnyalatú lehet.

Testhossz és tömeg

A gyöngyös koncér általában 20-30 cm hosszú, de kifejlett példányai akár 35 cm-es hosszúságot is elérhetnek. Testtömege általában 100-500 gramm között változik, de egyes példányok ennél nehezebbek lehetnek.

Leírás

Teste megnyúlt, közepesen magas, oldalról enyhén lapított. Faroknyele hosszú, oldalról lapított, viszonylag magas. Feje megnyúlt, szája alsó állású, a száj körül húsos ajkak találhatók. A száj szegletében 1-1, a preoperkulum szélét el nem érő bajuszszál van. A szem nagy, a küllőfajoké közül a legnagyobb. Az orr rövid, a preorbitális és posztorbitális távolság közel azonos. A hátúszó rövid, de magas, szegélye egyenes. Háta szürkéssárga, oldala hasonló színű, de világosabb árnyalatú, hasa sárgás. Az oldalvonal mentén 7-8 kerek, kékes foltot visel. Az úszók áttetszűek, a hát- és a farokúszó sugarain lévő halvány foltok 2-2 szabályos sort alkotnak. A többi, hazánkban is előforduló küllőfajtól eltérően az állóvizekben is jelentősnek mondható populációi élnek, így a holtágakban is.

Leírás

A legnagyobb ragadozó halunk. Teste csupasz, nyálkás, teljesen pikkelytelen. Feje nagy és a széles száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajusszálat találunk amik a tájékozódást és ízlelést segítik. Apró tűhegyes fogai vannak (gerebenfogazat) ami reszelőre emlékeztet, szemei kicsik. Színe a fenékhez alkalmazkodik, többnyire fekete vagy szürke. Létezik albínó változata is amit pl. a Duna-Tisza-csatornán már fogtak. Társasan él 5-20 fős csoportokban alámosott mederrészekben, vízbe dőlt fák, tuskók és tavak nádszegélye mellett. A nappalt nyugalmi állapotban tölti, főként éjjel táplálkozó, rendkívül falánk ragadozóhal. Nagyon jó szaglással rendelkezik.

Leírás

Teste megnyúlt, hengeres, nem magas, elég széles. Feje közepesen nagy, orra tompán lekerekített, a preorbitális és posztorbitális távolság azonos. Szája alsó állású, húsos ajak veszi körül, a száj szegletében lévő 1-1 bajuszszál igen hosszú, a preoperkulumig ér. Úszói fejlettek. A hátúszó közepes hosszúságú és magas, kezdete a hasúszók tövével egy vonalban vagy kissé előbbre van. A farokalatti úszó rövid és magas. A faroknyél hosszú, alacsony, hengeres, magassága és szélessége csaknem azonos. A farokúszó hosszú, erősen kivágott. Az oldalvonal majdnem egyenes lefutású. A háta és oldala az oldalvonalig szürkésbarna, az oldalvonal alatt barnássárga, hasa világossárga. Az oldalvonal mentén sorban 6-10, leggyakrabban 8 sötét folt van. Az úszók áttetszőek, színtelenek, a hát- és a farokúszón 2-2 sorban fekete pettyek találhatók. A torokrész és a mell pikkelytelen, aminek nagysága alapján több alfaját írták le. Küllőfajaink közül a legkarcsúbb testfelépítésű.

Leírás

A pontyfélék családjába tartozó jászkeszeget aranysárga és ezüstös szeméről, lapított magas testéről és apró csúcsba nyíló felfelé irányuló szájáról ismerhetjük fel. Testének színárnyalatai az ezüsttől a bronzig terjednek, háta sötétszürkés esetleg kékeszöldes. Feje közepes nagyságú, faroknyele rövid és magas és hasa sárgásfehér. Elterjedése Közép-Európától Skandinávia déli vizei, valamint Ázsia. Egészen 15 méteres mélységig megtalálható az édes és a brack vizekben. Jellemzően apró pikkelyek borítják és páros úszói, valamint a farokalatti úszója vöröses árnyalatú. A kisebb példányok a vörösszárnyú keszeggel összekevehető. Narancssárga színváltozatát az arany orfát díszhalként is tartják amiknek a testét fekete foltok is díszíthetik.

Leírás

A pontyfélék családjába tartozó kárász vagy más néven aranykárász őshonos halunk. Magas, erősen lapított, sötétsárgás test jellemzi. Magas és néha kerekded háta sötét- és olívazöld színű. A színeiben eltérő a környezet hatására. Bajsza nincs, ez a legegyszerűbb módja a pontytól való megkülönböztetéséhez. Feje kicsi, szája felső állású ajkai a pontynál kevésbé húsosak. Mell és hasúszója rövid, hátúszója hosszú és magas. A páratlan úszói szürkéssárgák és a páros úszók vörhenyesek. Bognártüskéjén 29-31 apró fog található. Pikkelyei erősen ülnek bőrében. Szeme közepesen nagy és írisze sárga aranyozott szélekkel. Az ezüst kárásztól eltérően hashártyája nem fekete.

Leírás

A karikakeszeg hazánkban gyakran előforduló horgászhal. Nem nő meg akkorára mint a dévérkeszeg és teste világosabb, úszói szürkék. A Duna vízrendszerében őshonos karikakeszeg a lassúbb folyású szakaszokat kedveli de horogra kerülhet tavakban, holtágakban és csatornákban is.

Testhossz és tömeg

Egy éves korában 6 cm, a másodikban 14 cm és kifejletten, azaz 5 évesen éri el a 26 cm-es testhosszt és 340 grammot. Hazánkban a jászkeszeg 9 évesen érheti el a 36 cm-ert és az 1 kg-ot.

Leírás

A kecsege a harcsa alakú halak (Acipenseridae) családjába tartozik. Ez a halfaj nagyméretű, ősi jellemzőkkel bíró vízi élőlény, amely a folyók és tavak sekélyebb részein él. Teste megnyúlt, hengerded alakú, és jellegzetes páncéllemezek borítják, amelyeket faragott pikkelyek váltanak fel, így rendkívül különleges megjelenést kölcsönöz neki. A kecsege az egykor nagy számban élt tokfélék legelterjedtebb képviselője. A leggyakoribb módszer a kecsegehorgászat során a fenekezés mivel a kecsege fenéklakó hal.

Testhossz és tömeg

A kecsege akár 1,5 méter hosszúra is megnőhet, és súlya elérheti a 50-80 kilogrammot is, bár a tömeg általában 20-25 kg körüli felnőtt példányokra jellemző.

Leírás

A kessler-géb teste zömök, hengeres alakú, amely az aljzathoz közeli életmódhoz alkalmazkodott. Feje nagy és széles, szemei pedig kissé kiemelkednek. Színe általában barna vagy szürkés, sötét foltokkal és csíkokkal, amelyek segítik abban, hogy beleolvadjon az aljzaton található kövek és növények közé.

Testhossz és tömeg

A kessler-géb általában 10–18 cm hosszúra nő, de néha elérheti a 20 cm-es hosszúságot is. Testtömege rendszerint alacsony, általában 20–50 gramm körül mozog.

Szaporodás

Szaporodási időszakuk tavasszal van, általában áprilistól júniusig. A nőstények ikráikat kövek alá vagy más, biztonságot nyújtó helyekre rakják, ahol a hímek őrzik azokat a kikelésig. Az ikrák száma változó, a körülményektől függően.

Az 1960-as évek elején került Európába a betelepítésre szánt amur és busa ivadékaival.

Teste megnyúlt, oldalról lapított. A hát színe sárgászöldből barnásba megy át. Az oldalán sötét hosszú csík van. A has világos barnászöld, a kopoltyúja sárgás, a szeme pedig vöröses. Állóvizekben megtalálható.

12 cm-ig nő meg és 5 évig él.

Leírás

A kisszájú kölönte teste lapos és áramvonalas, ami segíti a sebes áramlásokban való mozgását. Színe általában barnás vagy szürkés, sötétebb foltokkal tarkítva, amelyek jól álcázzák a kavicsos aljzaton. Nevéhez híven szája viszonylag kicsi, a fejéhez képest.

Testhossz és tömeg

A kölönte általában 6–10 cm hosszú, de kedvező körülmények között akár 12 cm-t is elérhet. Tömege általában 10–30 gramm körül mozog, mivel kis termetű halról van szó.

Szaporodás

Ívási időszaka kora tavasszal, márciustól májusig tart. A nőstények a kövek között vagy aljzati üregekben rakják le ikráikat. A hímek jellemzően őrzik az ikrákat a kelésig, ami néhány hét alatt következik be, függően a víz hőmérsékletétől.

Leírás

A kősüllő Közép- és Kelet-Európa, valamint Ázsia vízeiben fordul elő, többek között a Duna és a Tisza vízrendszerében.

Teste megnyúlt és karcsú, feje viszonylag nagy, szemei kiemelkednek. Színe zöldes-barna, oldalán sötét csíkokkal, amelyek segítenek a rejtőzködésben. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy öregedéskor a hímek színe élénkebb lehet, különösen ívás időszakában.

Testhossz és tömeg

A kősüllő hossza általában 30–60 cm között mozog, de elérheti a 80 cm-t is. Testtömege jellemzően 1–4 kg között változik, de nagyobb példányok, akár 10 kg-osak is lehetnek.

Leírás

A kövi csík (Barbatula barbatula) egy kis méretű hal, amely gyakran megtalálható Észak-Európa és Közép-Európa édesvizeiben, elsősorban folyókban és patakokban. A kövi csík teste hosszú, karcsú és kicsit lapított. Színe változatos, jellemzően barnás vagy zöldes, és sötét foltokkal, csíkokkal díszített, amelyek lehetővé teszik számára a környezetbe való beolvadást. Ajkai hosszúak és vékonyak, amelyek segítségével táplálékot szerez a meder aljáról.

Testhossz és tömeg

A kövi csík testhossza 10–15 cm között mozog. Testtömege kicsi, jellemzően 10–30 gramm között van.

Leírás

A kurta baing kisebb állóvizek és lassú folyású patakok lakója. Teste hosszúkás, karcsú és oldalról lapított. Színe általában ezüstös vagy világosbarna, amelyen sötét foltok vagy csíkok találhatók, ez segíti a rejtőzködést a növényzet között. A hal feje viszonylag kicsi, szemei nagyok és kiemelkednek, amit a víz alatti táplálékszerzés során hasznosít. Magyarországon védett halfaj! 1897-ben Mocsáry Sándor fedezte fel a Sebes-Körösben.

Testhossz és tömeg

Testhossza 5–6 cm, a nőstényeké 9 cm. Testtömege kicsi, általában 2-10 gramm között mozog.

Leírás

A lapátorrú tokhal egy édesvízi halfaj, amely az amerikai tokfélék családjába tartozik. Jellemzője hosszú, lapát alakú orra, amely azonosításának kulcsfontosságú jegye. Teste hosszú és karcsú, pikkelytelen, sima bőrrel borított. A lapátorrú tokhalak az Egyesült Államok folyóiban és tavain élnek, különösen a Mississippi és az Ohio folyók területén.

Testhossz és tömeg

A lapátorrú tokhal jelentős méretű hal, amely átlagosan 2-3 méter hosszúra nőhet, de a legnagyobb példányok akár 5 méterre is megnőhetnek. A tömegük általában 20-80 kg között változik, de rekordméretű egyedek elérhetik a 150 kg-ot is.

Leírás

Magyarországon a Duna és a Dráva mellett a Fekete-Körösben, Kis-Balatonban, Tisza-tavon és az Almási-patakban is előfordul.

Teste hosszú, karcsú, és oldalról enyhén lapított. Színe zöldes-barna, amely a has oldalán világosabb, a hátán pedig sötétebb foltokkal és csíkokkal tarkított. A hal feje nagy, szemei kiemelkednek, míg az úszói viszonylag rövidek, de szélesek, amelyek lehetővé teszik a lebegést a vízben. Magyarországon fokozottan védett halfaj!

Testhossz és tömeg

A lápi póc maximum 10 centiméteresre nő meg.

Leírás

Európában a nagyobb folyóvizek torkolataiban található meg. Rajokban él és állandóan táplálék után vándorol. A kis fején a szája ferdén fölfelé nyilik. Ferdén fölfelé nyíló szája, hegyes orra és nagy alsóúszója és kisebb magassága különbözteti meg az Abramis nem többi tagjától (dévérkeszeg, a bagoly keszeg, karika keszeg). A dévérkeszegnél laposabb háta kékesfehér, oldala ezüstösen csillogó és páros úszói sárgás árnyalatúak. Farok alatti úszója feltűnően hosszú. Úszóit fekete keret szegélyezi. Testét apró pikkelyek borítják hasa kivételével és a keszegek között a laposkeszegnek van a legmagasabb pikkelyszáma. Húsa szálkás, Európában szárított halként használják fel.

Leírás

A Duna vízrendszerében élő, ritka, veszélyeztetett halunk. Áramláskedvelő folyóvízi hal, többnyire a paduczónában és márnazóna felső szakaszain fordul elő.

Leginkább a bodorkával tévesztik össze. A test nyúlánk, oldalról lapított. A fej a testhez képest kicsi. A száj a bodorkától eltérően félig alsó állású és szemei is kisebbek. A hasvonal egyenes. A faroknyél rövid és viszonylag magas. A pikkelyek nagyok és vastagok. A hátúszó alapja rövid, szegélye enyhén homorú. A farokalatti úszó alacsony. A hátoldalon zöldesbarna vagy szürkészöld, oldala halványkéken ezüstös, a hasa fehér. A mellúszó halvány narancsvörös, a has- és a farokalatti úszó sötétebb vörös. A farokúszó középen halvány, szélein sötétvörös színű. Az év nagy részét a folyók erős sodrású részein tölti.

Leírás

A magyar bucó egy sugarasúszójú hal, amely a perciidák családjába tartozik. főleg gyors Folyású vizekben él, Magyarországi élőhelyek a Duna vízgyűjtő területe, Mosoni-Duna, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Marcal, Ipoly, Dráva, Mura, Tisza, Szamos, Keleti-főcsatorna, Hármas-Körös, Kettős-Körös, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös és a Maros folyó.

A magyar bucónak két különálló hátfinne van, az első 13–15 tüskét, míg a második 18–20 puha sugarat tartalmaz. Az fején nincsenek pikkelyek. A hal hossza 15–30 cm között változik, de maximális hossza elérheti a 48 cm-t is. Teste megnyúlt, és jellegzetes színe zöldes-barna, sötét foltokkal, amelyek segítik a rejtőzködést.

Leírás

Nyílthólyagu halak rendjének pontyfélék családjába tartozó halnem. A márna Európa számos édesvizében őshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Hazánk vizeiben két faja él, egyik a rózsás márna a másik a Petényi márna. A Petényi márna tiszta vizű patakokban él, nevét Petényi János Salamonról kapta. A rózsás márnától igen könnyű megkülönböztetni, mert a farok alatti úszója eléri a farok úszó vonalát.

Sebes folyású, oxigénben gazdag, mély vizeket kedveli. A teste izmos, nyúlánk és hengeres, oldalról enyhén lapított. A szája alsó állású 2 pár bajuszszállal és húsos ajakkal. Zöldesbarna a háta és zöldes-fehéres testén apró pikkelyek vannak. A hasa sárgásfehér, úszói vöröses színűek.

Leírás

A menyhal a tőkehalfélék egyetlen hazai édesvízi képviselője. Teste megnyúlt, hegeres, feje jellegzetesen békaszerű. A test hátulsó része oldalról összenyomott. Szája nagy, a száj szöglete a szem hátulsó szegélyének vonaláig ér. Szájában kicsi, hegyes fogak ülnek. Az áll közepén egyetlen hosszabb bajuszszálat találunk, az elülső orrnyílás mindkét oldalán egy-egy igen rövid bőrnyúlvány van. Szeme kicsi. A mellúszó magasan, csaknem a test középvonalának közelében ered, széle lekerekített. Hasúszói torokállásúak, a mellúszók előtt helyezkednek el, keskenyek és hegyesek, a második úszósugár hosszan megnyúlt. Két hátúszója közül az első rövid, a második hosszú, egészen a farokúszóig terjed, de azzal nem olvad össze. A farokalatti úszó ugyancsak hosszú és alacsony, pontosan a második hátúszó alatt található. A farokúszó hosszú, széle lekerekített. Cycloid pikkelyei nagyon aprók, alig láthatók, mélyen és keményen ülnek a bőrben. Oldalvonala helyenként hiányos. Háta és oldala barnászöld, sötétbarna, a has felé haladva ritkuló sötétbarna márványozottsággal, amely ráterjed a hát-, a farok- és a farokalatti úszóra is. A has piszkosfehér. A mell- és a hasúszó sárga. A paduc szinttájtól lefelé szinte minden folyóban megtalálható, tipikus hideg sztenoterm faj lévén a felmelegedő vizekben nyári álmot alszik a mélyebb, hűvösebb mederrészeken. Szokatlan életritmusa annak tulajdonítható, hogy még a jégkorszakból maradt vissza.

A marénák párosával járnak és hasukat egymás felé fordítva kiugrálnak a vízből, miközben kibocsátják ivartermékeiket.

Leírás

A naphal egy közepes méretű édesvízi hal, amely a Centrarchidae családba tartozik. Teste lapos, enyhén ovális, és színe igen változatos. Az egyedek gyakran narancssárga, zöld, sárga vagy kék színűek, az oldalakon és a háton található sötét foltokkal. Megkülönböztető jegye a narancsvörös folt a fekete kopoltyúfedő széleken. A naphalak kis szájjal rendelkeznek, a felső állkapocs éppen az orr alá ér.

A naphal Európában invazív fajként van számontartva, és az Európai Unió területén nem importálható, nem tenyészthető, nem szállítható és nem szabadon engedhető. Ezek a szabályozások a természetes ökoszisztémák védelmét szolgálják.

Leírás

A német bucó egy kisméretű, sugarasúszójú hal, amely a sügérfélék családjába tartozik. Teste hengeres, erősen megnyúlt, a pikkelyei kissé érdesek és sűrűn ülnek a bőrben. Feje viszonylag hosszú, orra megnyúlt, és az orr hossza körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Az első hátúszójában 7-9 tüske, míg a másodikban 12-13 elágazó sugár található. A kopoltyúfedők hátulsó szegélye fogazott, és az úszóhólyag hiánya jellemzi. Ívási időszakban oldala smaragdzöld bronzfénnyel ragyog.

Magyarországon a német bucó fokozottan védett hal és élőhelyeinek védelme kiemelten fontos, különösen a folyószabályozások és vízépítési projektek miatt, amelyek szűkítik életterét.

Leírás

A test megnyúlt. Közeli rokonától a domolykótól elsősorban kisebb feje és kevésbé vaskos teste különbözteti meg. A száj kicsi, enyhén alsó állású, a felső állkapocs túlnyúlik az alsón. A szájzug nem éri el a szemen keresztül húzott merőleges vonalat. Az oldalvonal a test közepén van, kissé lefelé ívelő. A farokalatti úszó szegélye homorú. A farokúszó hosszú, mélyen bevágott. Testét viszonylag apró, de vastag pikkelyek fedik, szélükön apró fekete pontocskák vannak. Háta feketés, néha sötétszürkén barnás, vagy sötét olajzöld. Oldalai ezüstösen csillogóak, egyes élőhelyein aranysárgák. A has fehér, néha ezüstös. A hátúszó általában füstszínű, a has- és a farokalatti úszó töve sárgás-vöröses, a többi szürke. Az írisz sárgás, sötét apró pontokkal tarkítva.

Leírás

Teste vékony, hosszúkás, és a szem alatti részen kétágú tüske található. Az állkapcsán hat bajuszszál segíti az aljzaton való táplálékkeresést. Pikkelyei kicsik, vékonyak és szélesek.

A nyurga csík a Duna vízgyűjtő területén található, de populációi jelentősen lecsökkentek, és bizonyos helyekről teljesen eltűntek.

Testhossz
Általában 12–15 centiméter hosszú, de elérheti a 16,5 centimétert is.

Szaporodás

A nyurga csík ívása május és június hónapokban történik, amikor a sekély vizű partközeli területeken rakja le ikráit. Az ívás sekély vizekben zajlik, ahol a növényzet által védett helyen az ikrák nagyobb biztonságban vannak.

Leírás

A pontyfélék családjába tartozó paducot áramvonalas, megnyúlt testéről, lekerekített orráról, egyformán ívelt hátáról és hasáról lehet megismerni. Alsó állású kicsi szája jelzi, hogy táplálékát az aljzatról szedegeti. Szeme viszonylag nagyok és erős szaruréteggel borított ajkai vésőszerűek. A közepes hosszúságú, magas hát- és a hasúszójának kezdete egybeesik. Mellúszója hosszú és farokúszója mélyen kivágott. Teste ezüstös csillogású közepes nagyságú pikkelyekkel, a mellúszói narancsvörösek. Háta feketészöld és a hasa fehér. Kitűnő látása van és kékes árnyalatú orrával érzékeny a szaglása. Télen is táplálkozik, ilyenkor a folyók mélyebb részeibe húzódik vissza. Csapatokban keresi táplálékát és a csapatok azonos méretű egyedekből állnak.

Leírás

A pettyes busa egy édesvízi halfaj, amely eredetileg Kelet-Ázsiában őshonos, de széles körben betelepítették más régiókba is, többek között Európába és Észak-Amerikába. Jellegzetes megjelenésű, vastag testű hal, amelyet nagy fejéről és lefelé néző szája miatt "busás" kinézetéről ismernek fel. 1963-ban Kínából telepítették be Magyarországra. A húsa nem vált népszerűvé a helyi gasztronómiában zsíros állománya miatt. Sok helyen ahová betelepítették, károsnak bizonyult.

Testhossz és tömeg

A pettyes busa általában 60-100 centiméteres hosszúságot érhet el, de egyes egyedek akár 1,5 méter hosszúságúra is megnőhetnek. Testtömege elérheti a 40-50 kilogrammot is, de a leggyakrabban kifogott egyedek ennél kisebbek. 20 évig élnek.

Leírás

A pettyes harcsa az amerikai harcsafélék családjába tartozik. Jellemzője a hosszúkás teste, amely sötétzöld vagy szürke színű, és a testen megjelenő sötét pettyek, amelyek a faj nevét is adják. A pettyes harcsa hosszú, kiugró bajuszokkal rendelkezik, és elágazó, sima uszonyai vannak, amelyek segítik a mozgását a vízben.

Testhossz és tömeg

A pettyes harcsa általában elérheti a 60-80 cm hosszúságot, de rekordméretű példányok akár 1 méterre is megnőhetnek. A tömegük változó, jellemzően 2-6 kg közötti, de nagyobb példányok elérhetik a 14 kg-ot is.

Leírás

A pisztrángsügér, más néven fekete sügér, a Centrarchidae családba tartozó édesvízi ragadozó hal. Eredetileg az Egyesült Államok keleti és középső részeiről, valamint Dél-Kanadából és Észak-Mexikóból származik. A hal jól ismert különféle helyi neveiről, mint például widemouth bass, bigmouth bass, bucketmouth, és Florida bass. Jellemző sajátossága a nagy száj, amely lehetővé teszi a jelentős méretű zsákmány megragadását.

Testhossz és tömeg

A pisztrángsügér a legnagyobb faj a fekete sügér családban. Maximális hossza elérheti a 75 cm-t, maximális súlya pedig 11,4 kg is lehet. Átlagosan 1-3 kg közötti súlyt képviselnek a horgászathoz használt példányok.

Leírás

Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint. Szereti a náddal szegélyezett, jól felmelegedő, iszapos aljzatú sekélyebb tavakat és lassan folyó vizeket.

Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. A bajusz által könnyen megkülönböztethető a kárásztól. Három sorban elhelyezett öt garatfog, a hát és alsóúszóban lévő erős bognártüske jellemzi.

Az életmódjára az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód a legjellemzőbb. Előfordul enyhén sós vizekben is (brack) de alapvetően édesvizi hal.

Leírás

A réti csík széles elterjedésű Európában és Ázsia egyes részein. Gyakran található sekély, növényzettel benőtt víz területeken. Magyarországon a nagy folyószabályozásokig tömegesen fordult és fontos böjti tápláléknak számított. A csíkászatot a 19. századig mint a halászat külön ágazatát tartották számon.

Hosszan és vékonyan formált, testén jellegzetes 6 bajuszsor található a felső állkapcson, valamint 4 kisebb bajusz a alsó állkapcson. Ezen bajuszok segítségével keresi táplálékát, miközben az aljzaton keresgél. A hímek általában nagyobb mellúszókkal rendelkeznek, mint a nőstények. A hal színe általában barna vagy zöldes árnyalatú, és sötét foltokkal díszített, ami segít a rejtőzködésben.

Leírás

A lazachoz hasonló és ugyanabba a családba tartozó hal. Eredetileg a tengerből származó és vándorló életmódot folytató Salmo trutta trutta édesvízi életmódra áttért rokona. Rokona a tavakban jóval nagyobbra növő tavi pisztráng (Salmo trutta m. lacustris).

Áramvonalas, rövid testén a pikkelyek aprók, oldalait foltok díszítik és szájában a fogai hátra hajlanak, orra tompa. Jellemzően a családjának a többi tagjához a hátsó hátúszója a farokúszó közelében helyezkedik el. Egészen 10 méter mélységig előfordul a hideg, tiszta zajló vizekben. Eredetileg Európából és kelet Oroszország területéről terjedt el Kis-Ázsiába és Afrika északi részeire is. Meghonosították az 1900-as évek elején az összes földrészen. A legmagasabb vízhőmérséklet amit elvisel az +24,1 °C. Magyarországon kisebb mennyiségben folyik a tenyésztése Szilvásváradon és Lillafüreden.

Leírás

Az etimológia szerint a latin elnevezésből a fajnév csupasz hasút jelent, ugyanis a test érdes tapintású oldalához képest a has egészen sima. A test nyúlánk, az orr viszonylag rövid. A száj nem nagy, kerekded, szélessége a fej szélességének 60-65 %-a. Az alsó ajak nem megszakított. A homlokvonala meredeken emelkedik az első hátvértig, amely a legnagyobb és tompa háromszög alakú. A test itt a legmagasabb. A bajuszszálak hengeresek, rojtozottak, hátrasimítva csaknem elérik a felső ajkat. A csontvértek között nem találhatók kicsiny csontlemezek. A hát szürkészöld, vörhenyesbarna, az oldaluk világosabb. A hasoldal sárgásfehér, az úszók zöldes színűek. Az ikrások általában szignifikánsan nagyobbak, mint a hímek. Vonulási idejük alapján 4 formáját különböztetik meg, az ívásra tavasszal, nyáron és ősszel a folyókba vándorló, valamint a Duna és az Ural vízrendszerében teljesen édesvízi életmódra áttért nem vándorló populációkat.

Leírás

A folyamszabályozások előtt a Dunában Pozsonyig, a Tiszában Tokajig fordult elő. Utolsó hazai példányát 1965-ben Mohácsnál fogták a romániai vaskapu erőmű megépítése előtt. A magyar vizekből végleg kipusztult halfajnak tekinthető. Élőhelye az Adriai-, Fekete-, Kaszpi-, Azov-i, Égei tenger és a tengerekbe ömlő folyók.

A fajnév a latin csillag (stella) szóból ered. A teste karcsú, megnyúlt, orsó alakú. A sőregtok ormánya feltűnően hosszú, kissé felfelé hajló, középen nagydarabon hiányzó alsóajka és egymástól különálló oldalvértjei vannak. Ez a faji bélyeg jól elkülöníti a többi tokfélétől. A vértsorok között kicsiny csillag alakú csontlemezek vannak, egyik népies neve - a csillagos tok - is erre utal. A hátoldali vértek közül a harmadik a legnagyobb, a vérteken sugárirányú sávok vannak és erős tüskék, amelyeknek csúcsa a farok felé irányul. A szájnyílás keresztirányú, szélessége a fej szélességének 60-65 %-a. Az alsó ajak középen megszakított. A bajuszszálak rövidek, nem rojtozottak. A hátúszó mélyen bevágott, a farokalatti úszó tompa vagy kissé bevágott. A mellúszó első sugara gyengén fejlett. A test színe a hátán egészen sötét, barnásfekete, az oldalán valamivel világosabb. Hasa fehér. Némely egyed fahéjbarna vagy hamuszürke a hátoldalán, ezek oldalvértjeinek közelében a test színe sárgásfehér. A folyóvízi életszakasz során az egyedek általában világosabbak, mint a tengerben. Teljesen édesvízi életmódra áttért forma a sőregtok esetében ismeretlen.

Leírás

Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.

Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat "fogasnak" vagy "fogassüllőnek" nevezik. Ezt a nevet a szájában levő 4 darab kapófogairól kapta (2 felül, 2 lent) melyek segítségével zsákmányol.

Leírás

Nevét a kékes, gömbölyded orráról kapta. Feje közepesen nagy, homloka széles és enyhén domború. Szája alsó állása is jelzi, hogy táplálékát a vízfenékről gyűjti. A test megnyúlt, oldalról lapított, mérsékelten magas. A szilvaorrú hátúszója rövid, szegélye egyenesen levágott és mögötte a háton a farokúszóig terjedő fűrészes él tapintható. Háta sötétebb szürkés-kékesbarnás és az oldalán a pikkelyek ezüstösen csillognak. A hát- és a farokúszója szürkés, a többi úszó fakósárga. A hasvonalat követő élénksárga színű sáv jellemző díszítése a szilvaorrú keszegnek.

Szaporodás

Igen csodálatos módon gondoskodik ivadékáról a szivárványos ökle. A nősténye hosszú tojócsöve segítségével a tavikagyló kopoltyúiba juttatja be ikráját, amelyek a kagylóban fejlődnek ki. Sok hal a kikelt zsenge ivadékot sem hagyja el, hanem őrzi és védi a kis csapatot.

Leírás

A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) egy édesvízi halfaj, amely a lazacfélék családjába tartozik. Eredetileg Észak-Amerika nyugati partvidékéről származik, de mára világszerte elterjedt, és gyakran tenyésztik horgászatra és gasztronómiai célokra. A hal jellegzetessége a hátoldalán található zöldes-kékes szín és az oldalvonal mentén elhelyezkedő rózsaszín vagy vörös foltok, amelyek szivárványos megjelenést kölcsönöznek neki.

Testhossz és tömeg

A szivárványos pisztráng általában 25-40 cm hosszú, de a rekordméretű példányok elérhetik a 70 cm-t is. A tömegük jellemzően 1-3 kg között mozog, de nagyobb halak akár 5 kg-t is nyomhatnak.

Leírás

Az erdélyi, vagy még korábban kárpáti ingolának nevezett állkapocsnélküli, külsőleg angolnára emlékeztető, ovális keresztmetszetű állatok rendszertani helyét viszonylag későn ismerték fel.

Életciklusuk egy hosszú lárva és egy rövidebb imaginális életszakaszból áll. A hátúszók a fiatal állatokon még különállóak, az ivarérett példányokon azonban összeérnek. Alsóállású szájuk szívótölcsérré fejlődött. A tölcsér szélén finom rojtszerű nyúlványok vannak, a belső oldalán pedig hegyes szarufogak találhatók, amelyek az idő folyamán némiképp kopnak. A szívótölcsér alján helyezkedik el az állatokra igen jellemző fogakkal ellátott nyelv. Nyelvük előre-hátra mozgatható, a fogakkal együtt fűrészként működik. A fej felső oldalán van a páratlan orrnyílás, mögötte a két szem található. A test mindkét oldalán hét kopoltyúrés sorakozik. Elterjedt Erdélyben, a Körösökben, a Marosban, Szamosban, a Tisza felső szakaszán. A víz tisztaságára rendkívül érzékeny.

Leírás

A törpecsík egy apró, különleges megjelenésű hal, amely jellemzően a lassan áramló vagy állóvizek környezetében fordul elő, gyakran található meg iszapos vagy homokos aljzatú területeken. Magyarországon a törpecsík védett faj, természetvédelmi oltalom alatt áll.

A törpecsík teste hosszúkás, kígyószerű, kicsit lapított formájú. Testének színe aranyos-barna, amelyen sötét foltok és sávok láthatók. Ezek a minták segítik abban, hogy rejtőzködjön a természetes élőhelyének aljzatán. Finom bajuszszálai vannak, melyekkel táplálékot keresgél az aljzaton.

Leírás

Észak-Amerikából hozták be Európába a 20. század elején, s azóta az Európa számos folyójának megszokott lakójává vált és valamennyi halfajunk közül ez a legszaporább. Hazánkba először a Balatonba jutott el 1902-ben. Nagy lapos feje és szája van, csupasz, zömök vaskos teste és nyolc bajuszszálat visel. A farokrészén oldalról lapított testű, orra hosszú és a szeme kicsi. Színezete változó vízterületenként: háta és feje barna, okkersárga vagy fekete-lilás árnyalatú és a has felé világosodik. A hát és alsóúszóban erős bognártüske található.

Leírás

A faj J. A. Güldenstädt, a Szentpétervári Akadémia természetbúvára után kapta nevét. Teste megnyúlt, orsó alakú. Feje vaskos, széles. Bajuszszálai rövidek, nem rojtozottak, hátrasimítva nem közelítik meg a szájat. Az orr viszonylag rövid, tompa, egy kissé kerekített. A bajuszszálak rövidek, simák, hátrasimítva az eredési pontjuk és a felső ajak közötti távolság feléig érnek. A szájnyílás keresztirányú, kicsi, szélessége a fej szélességének kb. 65 %-a. Az alsó ajak középen megszakított, a felső ajak közepén jellegzetes nyereg található. Színe rendkívül variábilis. Hátoldala szürkésfekete, piszkoszöld, szürke, kivételesen citromsárga. A fiatal egyedek hátoldala kék, hasoldala fehér. Vértjei a többi tokfélénél nagyobbak. A vágótok volgai és dunai formája között antigének alapján meglehetősen nagy különbséget találtak. A különbségek némely morfológiai mutatókban is megnyilvánulnak, pl. a kopoltyútüskék számában.

Leírás

Magyarországon őshonos tokféle. A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti.

Az etimológia szerint a latin név a görög hus szóból vezethető le, ami disznót jelent. A többi tokfélénél robosztusabb, vaskosabb megjelenésű. Az egyébként is rövid orr a kor előre haladtával egyre rövidebb, és ugyanakkor puhább lesz. A hát és az oldalak hamuszürkék vagy olykor feketék. A hasoldal fehér, az orr sárgás. A hátoldali vértek oválisak, egy hosszúkás fogas szarvszerű képlet van rajtuk. Az ivarérett egyedek esetében ezek bőrrel fedettek. Az oldalvértek fogazottak, a hasoldaliak alul bőrrel vannak fedve. A vértsorok között számos kicsiny csontlemez található. A száj sarló alakú, horizontálisan eléri a fej ventrolateralis élét. A kopoltyútüskék pálca alakúak. A bajuszszálak hosszúak, lapos szalagszerűek, levélalakú függeléket viselnek, hátrasimítva elérik a felső ajkat.

Leírás

Teste oldalról lapított, magas, a hát, de különösen a has erősen ívelt. A faroknyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farokúszó jól fejlett. A hátúszó kezdete a has- és a farokalatti úszó közötti távolság felénél van. Utóbbi két úszó széle homorú, az úszók között pikkelyekkel fedett él húzódik. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények. Az oldalvonal teljes, a has irányában erősen ívelt. Fontosabb testméreteinek arányai erősen variábilisak, amelyeket az ivari különbségeken kívül az élőhely változatossága is okoz. A pontyfélék egyik legszínesebb hala, háta folyóvizekben acélfényű feketés, oldalai aranysárgák, hasán ezüstös fehér. Nagy átlátszóságú, dús növényzetű állóvizekben háta inkább zöldesfekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farokalatti úszója vérvörös, a hát- és a farokúszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. Az ivadék színezete fakóbb, ilyenkor gyakorta összetévesztik a bodorkával, amelytől a garatfogak alapján különíthető el biztonsággal. Az írisz fehér vagy sárgás árnyalatú, esetleg narancssárga, gyakran tarkítják kicsiny vérvörös foltok, de egésze sosem vörös. Tipikusan csapatban élő hal, megfigyelték már 100 ezer egyedből álló csapatát is. Állóvízi hal, igyekszik elkerülni az áramlásos vízterületeket. Európában széles körben elterjedt, az északi tavakból hiányzik csak. Főleg vízinövényekkel, hínárral benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli.

Leírás

Lapos fejő őshonos ragadozóhal ami szinte valamennyi édesvízünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Teste hosszúkás és erőteljes, a pikkelyek aprók, melyek átterjednek a fejre és a farokúszóra is. Színét meghatározza környezete és vizenként nagyobb eltérések is lehetnek. Hasa fehéres, úszói is tarkák. A leggyakoribb kinézet a sárgászöld, halványan csíkozott test. Feje lapos, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája hosszúkás amiben tűéles fogak helyezkednek el. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra akkor nem üldözi áldozatát. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben.

Leírás

A fekete törpeharcsa viszonylag zömök, robosztus testfelépítésű hal. Színe általában fekete vagy nagyon sötét barna, amely az oldalán és a hasán világosabb lehet. Feje széles, négy hosszú bajusszála és erős, tüskés úszói vannak.

Testhossz és tömeg

Egy felnőtt fekete törpeharcsa hossza általában 20–30 cm között mozog, de kedvező körülmények között elérheti a 60 cm-t is. Tömegük 500-1000 gramm, de egyes példányok 2 kg felett is lehetnek.

Szaporodás

Ikráit tavasztól nyárig rakja le, általában május és július között. A nőstény körülbelül 2000–3000 ikrát rak le, amelyeket többnyire sekély vízben, a fenékhez közel helyez el. A hímek őrzik az ikrákat, és gondoskodnak a kikelt ivadékokról is.

Leírás

A folyami géb egy olyan halfaj, amely elsősorban a Duna és más kelet-európai folyók vidékén található meg. Gyakran előfordul olyan élőhelyeken, ahol az aljzat homokos vagy kavicsos. A folyami géb teste hengeres és megnyúlt, jó alkalmazkodást biztosít számára a folyóvizekben való élethez. Feje viszonylag nagy, szája széles. A test színe szürke vagy barnás, sötétebb foltokkal és csíkokkal díszítve, amelyek segítik a környezetébe való beolvadást.

Testhossz és tömeg

A folyami géb általában 10–15 cm hosszúra nő meg, de kedvező körülmények között elérheti a 20 cm-es hosszúságot is. Testtömege általában 20–50 gramm körül van, a nagyobb példányok ennél nehezebbek lehetnek.

Leírás

A naphal egy közepes méretű édesvízi hal, amely a Centrarchidae családba tartozik. Teste lapos, enyhén ovális, és színe igen változatos. Az egyedek gyakran narancssárga, zöld, sárga vagy kék színűek, az oldalakon és a háton található sötét foltokkal. Megkülönböztető jegye a narancsvörös folt a fekete kopoltyúfedő széleken. A naphalak kis szájjal rendelkeznek, a felső állkapocs éppen az orr alá ér.

A naphal Európában invazív fajként van számontartva, és az Európai Unió területén nem importálható, nem tenyészthető, nem szállítható és nem szabadon engedhető. Ezek a szabályozások a természetes ökoszisztémák védelmét szolgálják.

Leírás

Szájára boruló tompa orra alapján lehet felismerni és megkülönböztetni a lapos keszegtől. Szeme nagyobb mint a többi keszegfajtáé de a feje apró a testéhez képest. Teste oldalról lapított, háta sötétszürke és oldalai ezüstösen csillognak. A hasa fehér és úszói sárgásszürkék. Hát, farok és alsó úszója feketén szegett. Húsa szálkás ezért nemigen fogyasztják. Az Abramis nemhez tartozik a dévérkeszeggel (Abramis brama), a lapos keszeggel (Abramis ballerus) illetve a karika keszeggel (Abramis bjoerkna) együtt. Sok európai nyelvben (angol, német, dán, svéd, francia, portugál, spanyol) "dunakeszegnek" vagy "dunadévérnek" nevezik.

Leírás

A test oldalról lapított, magassága élőhelytől függően változó. Állóvizekben magasabb, szélesebb hátú, folyóvizekben nyúlánkabb. A faroknyél rövid és alacsony és a pikkelyek viszonylag nagyok. A száj csúcsba nyíló. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú. A külső megjelenésben igen hasonló vörösszárnyú keszeg eltérően a hasúszó és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös.

Leírás

A legismertebb keszegfajtánk és általában a ponty közelében lábatlankodik. Magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Európában szinte mindenhol megtalálható és csapatosan él.

Testhossz és tömeg

Elérheti a 70 cm hosszúságot és az 5-6 kg-os súlyt bár a 2 kg-os példányok is már nagynak számítanak a hazai vizekben.

Szaporodás

3-4 éves korára lesz ivarérett és összeívhat más keszegfélékkel. Ívása áprilistól júniusig tart. Ívás előtt az ivarérett állatok bőrén feltűnő, vaj fehér, apró szemölcsök, nászkiütések jelennek meg melyet a halászok dorozsmának neveznek. Csapatosan ívnak de más halaktól eltérően ilyenkor nagyon félénkek, ezért horgászatuk nagyobb eredménnyel jár június végétől.

Leírás

A pontyfélék családjába tartozó jászkeszeget aranysárga és ezüstös szeméről, lapított magas testéről és apró csúcsba nyíló felfelé irányuló szájáról ismerhetjük fel. Testének színárnyalatai az ezüsttől a bronzig terjednek, háta sötétszürkés esetleg kékeszöldes. Feje közepes nagyságú, faroknyele rövid és magas és hasa sárgásfehér. Elterjedése Közép-Európától Skandinávia déli vizei, valamint Ázsia. Egészen 15 méteres mélységig megtalálható az édes és a brack vizekben. Jellemzően apró pikkelyek borítják és páros úszói, valamint a farokalatti úszója vöröses árnyalatú. A kisebb példányok a vörösszárnyú keszeggel összekevehető. Narancssárga színváltozatát az arany orfát díszhalként is tartják amiknek a testét fekete foltok is díszíthetik.

Leírás

A karikakeszeg hazánkban gyakran előforduló horgászhal. Nem nő meg akkorára mint a dévérkeszeg és teste világosabb, úszói szürkék. A Duna vízrendszerében őshonos karikakeszeg a lassúbb folyású szakaszokat kedveli de horogra kerülhet tavakban, holtágakban és csatornákban is.

Testhossz és tömeg

Egy éves korában 6 cm, a másodikban 14 cm és kifejletten, azaz 5 évesen éri el a 26 cm-es testhosszt és 340 grammot. Hazánkban a jászkeszeg 9 évesen érheti el a 36 cm-ert és az 1 kg-ot.

Leírás

Európában a nagyobb folyóvizek torkolataiban található meg. Rajokban él és állandóan táplálék után vándorol. A kis fején a szája ferdén fölfelé nyilik. Ferdén fölfelé nyíló szája, hegyes orra és nagy alsóúszója és kisebb magassága különbözteti meg az Abramis nem többi tagjától (dévérkeszeg, a bagoly keszeg, karika keszeg). A dévérkeszegnél laposabb háta kékesfehér, oldala ezüstösen csillogó és páros úszói sárgás árnyalatúak. Farok alatti úszója feltűnően hosszú. Úszóit fekete keret szegélyezi. Testét apró pikkelyek borítják hasa kivételével és a keszegek között a laposkeszegnek van a legmagasabb pikkelyszáma. Húsa szálkás, Európában szárított halként használják fel.

Leírás

Nevét a kékes, gömbölyded orráról kapta. Feje közepesen nagy, homloka széles és enyhén domború. Szája alsó állása is jelzi, hogy táplálékát a vízfenékről gyűjti. A test megnyúlt, oldalról lapított, mérsékelten magas. A szilvaorrú hátúszója rövid, szegélye egyenesen levágott és mögötte a háton a farokúszóig terjedő fűrészes él tapintható. Háta sötétebb szürkés-kékesbarnás és az oldalán a pikkelyek ezüstösen csillognak. A hát- és a farokúszója szürkés, a többi úszó fakósárga. A hasvonalat követő élénksárga színű sáv jellemző díszítése a szilvaorrú keszegnek.

Leírás

Teste oldalról lapított, magas, a hát, de különösen a has erősen ívelt. A faroknyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farokúszó jól fejlett. A hátúszó kezdete a has- és a farokalatti úszó közötti távolság felénél van. Utóbbi két úszó széle homorú, az úszók között pikkelyekkel fedett él húzódik. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények. Az oldalvonal teljes, a has irányában erősen ívelt. Fontosabb testméreteinek arányai erősen variábilisak, amelyeket az ivari különbségeken kívül az élőhely változatossága is okoz. A pontyfélék egyik legszínesebb hala, háta folyóvizekben acélfényű feketés, oldalai aranysárgák, hasán ezüstös fehér. Nagy átlátszóságú, dús növényzetű állóvizekben háta inkább zöldesfekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farokalatti úszója vérvörös, a hát- és a farokúszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. Az ivadék színezete fakóbb, ilyenkor gyakorta összetévesztik a bodorkával, amelytől a garatfogak alapján különíthető el biztonsággal. Az írisz fehér vagy sárgás árnyalatú, esetleg narancssárga, gyakran tarkítják kicsiny vérvörös foltok, de egésze sosem vörös. Tipikusan csapatban élő hal, megfigyelték már 100 ezer egyedből álló csapatát is. Állóvízi hal, igyekszik elkerülni az áramlásos vízterületeket. Európában széles körben elterjedt, az északi tavakból hiányzik csak. Főleg vízinövényekkel, hínárral benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli.

Leírás

A dunai ingola hazánk dunai mellékfolyóinak őshonos elterjedésű faja. A lárvaállapotból való átalakulás után rövid idővel fogott példányok jól elkülöníthetők a csontos szájszervek alapján a tiszai ingolától. Az kifejlett állatok fogai tompák, bár ha több alaktani eltérést nem veszünk figyelembe, tévedhetünk a faji hovatartozást illetően. A felső ajaklemez fölött a sertefogak legfeljebb 5 sort alkotnak, az alsó ajaklemez fogainak száma 5-9 között változik, a leggyakrabban 6-7. Az alsó ajaklemez alatt 2-3 sertefogsor található. A két ivart a külső morfológiai jegyek alapján el lehet különíteni. A nőstény egyedek szeme kisebb, mint a hímeké, az ivartemék mennyiségi különbségéből adódóan a nőstények törzsátmérője nagyobb. A hímek úszói a hátoldalon valamivel magasabbak.

Leírás

1984-ben hozták hazánkba és csak néhány halgazdaságban tenyésztik: Szarvason, Tiszafüreden, Tukán és a dunántúli hőforrások környékén. Néhány horgász vízben is megtalálható ahol a víz hőfoka biztosítja a kedvező életfeltételeket. Testformája leginkább a menyhalhoz hasonlít, feje lapos és testtömegéhez viszonyítva kisebb, mint más harcsáké. Bőre csupasz és pikkelytelen és nyolc bajuszszála van. Színe változó az élettere szerint, világosabb és sötétebb szürke árnyalatok között változik. A farok alatti úszója és a hátúszója eléri a farokúszót.

Leírás

Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött a távol-keleti származású busákkal együtt a halastavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők.

Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.

Az aranyhal a legnépszerűbb akváriumi halak közé tartozik és az ezüstkárászból tenyésztették ki. A kínai kertkúltúrában már a 11. században elterjedt volt. A kereskedésekben található színváltozatokat mind mesterséges úton tenyésztették ki. A kisebb testűek is meghaladják a 20 centimétert. A tavi változata a közönséges aranyhal elérheti a 30-35 centiméteres hosszt is. Változatai: legyezőfarkú, pirossapkás, oroszlánfejű, égrenéző aranyhal, hólyagszemű aranyhal, rizsszemes aranyhal, ryukin, tosakin.

Az aranyhal társas ha és legalább 5-6 egyedet kell egy akváriumba helyezni. Mindenevő és szívósabb mint más akváriumi halak.

Leírás

Békés fajtájának meghazudtolója, mert hiába tartozik a pontyfélék családjába mégis ragadozó. Izmos és nagy testén vörhenyes uszonyok vannak amik az ívási idő alatt kivörösödnek. A háta sötétzöld néha arany vagy ezüst szinárnyalatokkal. Az testének oldalai ezüstfehér színben csillognak és a hasa fehér. Szemei kicsik de látása igen jó és szája fogatlan, felfelé nyíló. Kisebb méretű pikketyeit a sötét szélük jellemzi. A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a természeti változásokra. Szinte egész Európában megtalálható Dánián és Anglián kívül ahol a balin teljesen kipusztult. Kelet Ázsiában is honos és Iránban is sikeresen honosították. Előfordul a félig sós vizekben is.

Leírás

A test oldalról lapított, magassága élőhelytől függően változó. Állóvizekben magasabb, szélesebb hátú, folyóvizekben nyúlánkabb. A faroknyél rövid és alacsony és a pikkelyek viszonylag nagyok. A száj csúcsba nyíló. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú. A külső megjelenésben igen hasonló vörösszárnyú keszeg eltérően a hasúszó és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös.

Leírás

A compó (Tinca tinca) egy édesvízi hal, amely a pontyfélék családjába tartozik. Jellemzően zöldesbarna színű teste van, amely gyakran sötétebb foltokkal van díszítve. A compóknak rövid, hengeralakú teste és hosszú uszonyai vannak, amelyek a vízi növényzet között való mozgást segítik. Egyedi megjelenését kerek feje és nagy szemek teszik teljessé.

Testhossz és tömeg

A compó általában 20-40 cm hosszúra nő, de egyes példányok akár 60 cm-re is megnőhetnek. A tömegük változó, általában 1-2 kg között mozog, de rekordméretű példányok elérhetik a 5 kg-ot is.

Leírás

Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint a gyors folyású patakok kivételével szinte mindenütt elöfordul. A színe évszakok szerint is változik. Az alapszín zöldessárgától majdnem a feketéig terjed 5-9 sötétebb függőleges csíkkal az oldalán amik kitűnően elrejtik a nádasban és a vízinövények között. A hasúszók jellegzetes tüskét alkotnak. Az első hátúszó hátsó részén egy nagy kékesfekete folt különbözteti meg a rokonaitól pl. a süllőtől. Eredetileg édesvízi hal de megtalálható a tenger öblökben is a félsós vizekben. A fiatalok kisebb csapatokba verődnek az idősebbek magányosan élnek mivel a raj az idők folyamán természetes úton egyre inkább megfogyatkozik.

Leírás

A csíkos sügér az Egyesült Államok keleti partvidékén őshonos halfaj, amely mind édesvízben, mind tengervízben megtalálható. Ez a hal jellegzetes hosszanti csíkokkal rendelkezik a test oldalán, amelyek a hátúszótól a farokúszóig húzódnak. A csíkos sügér elterjedt sporthorgász célpont, valamint fontos kereskedelmi hal is.

Testhossz és tömeg

A csíkos sügér testhossza általában 50-100 cm között van, de a legnagyobb példányok meghaladhatják a 150 cm-t is. Tömegük jellemzően 5-20 kg, de ritkán fogtak már 40 kg-nál nehezebb példányokat is.

Leírás

A legismertebb keszegfajtánk és általában a ponty közelében lábatlankodik. Magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Európában szinte mindenhol megtalálható és csapatosan él.

Testhossz és tömeg

Elérheti a 70 cm hosszúságot és az 5-6 kg-os súlyt bár a 2 kg-os példányok is már nagynak számítanak a hazai vizekben.

Szaporodás

3-4 éves korára lesz ivarérett és összeívhat más keszegfélékkel. Ívása áprilistól júniusig tart. Ívás előtt az ivarérett állatok bőrén feltűnő, vaj fehér, apró szemölcsök, nászkiütések jelennek meg melyet a halászok dorozsmának neveznek. Csapatosan ívnak de más halaktól eltérően ilyenkor nagyon félénkek, ezért horgászatuk nagyobb eredménnyel jár június végétől.

Leírás

Kígyóformájú hal ami megtalálható édes, félig sós és sós vizekben is a vízfenékhez közel. Nyálkás apró pikkelyekkel borítottt teste bronzbarna színű felnőtt korában, páratlan úszói egybeolvadtak és a hasúszói hiányoznak. Rossz látással és jól kifejlett szaglással rendelkezik. A szaglóérzékenység tekintetében világcsúcstartó angolna bizonyos illatokat (például a rózsaolaj illatát) 3,2 trillió-szoros hígításban is érzékelni képes. Ez a szagérzékenység körülbelül olyan erős, mintha mi, emberek harminc kilométer távolságból megéreznénk egy nyíló rózsa illatát szélcsendben! Az angolna gyakran hagyja ott a csalit azért, mert megérzi rajta kezünk szappan, kézápoló krém, olaj, benzin vagy akár nikotin szagát.

Leírás

Az ezüstkárász, gyakran prúzsi kárász néven is ismert, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozik. Eredetileg Ázsiából származik, de mára széles körben elterjedt Európában, beleértve Magyarország természetes és mesterséges vizeit is. Az ezüstkárász hasonlít az aranykárászhoz, de általában világosabb, ezüstös árnyalatú teste van.

Testhossz és tömeg

Az ezüstkárász átlagos testhossza 20-30 cm, de kedvező körülmények között akár 40 cm-nél hosszabbra is megnőhet. Tömege tipikusan 0,5-1,5 kg, de a nagyobb egyedek elérhetik a 2-3 kg-ot is.

Leírás

Teste vaskos, hengeres, oldalról csak enyhén lapított. Feje feltűnően nagy, amit néhány népies neve találóan fejez ki (fejes domolykó, fejes hal, nagyfejű hal ... stb.). A homlok széles, a fej felülről lapított. A száj csúcsba nyíló, vagy kissé felső állású, szeglete túlér a szem elülső szélénél húzott merőleges vonalon. Az állkapcsok hossza egyenlő. A farokúszó kevésbé mélyen bemetszett, mint a nem többi tagjáé. Pikkelyei nagyok és vastagok, szélüket feketés-barnás pettyekből álló rajz díszíti. A hát- és a farokalatti úszó szegélye domború. Háta feketés, barnászöld vagy sötétzöld fémes csillogással, oldala vízterületenként változóan ezüstös, vagy aranyosan csillogó, hasa fehéres, de nincs fémes csillogása. Hát- és farokúszója sötétszürke enyhe pirosas árnyalattal, a mell-, a has- és a farokalatti úszók vörösek, szélük felé fokozatosan halványulón sárgába átmenők. A fiatal példányoknál valamennyi úszó szürke. Az írisz sárga vagy ezüstös, fent egy barnás-zöldes, alul pedig egy fekete pont látható rajta.

Leírás

A garda majdnem teljesen egyenes hátvonalú, szürkéskék vagy ezüstös háttal és apró pikkelyekkel rendelkezik és oxigénigényes. A teste keskeny, erősen lapított mint egy késpenge és a szája felfelé nyílik, amivel kényelmesen habzsolja be a víz felszínére hulló rovarokat. Az alsó állkapocs beleillik a felső állkapocs mélyedésébe. Nagy szeme ezüstös-fehér vagy aranysárga. Feltűnően rövid és alacsony hátúszója hátrébb a faroknál helyezkedik el. Jellegzetessége a nagy mellúszók. Pikkelyei aprók és testéről könnyen leválnak.

Leírás

A legnagyobb ragadozó halunk. Teste csupasz, nyálkás, teljesen pikkelytelen. Feje nagy és a széles száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajusszálat találunk amik a tájékozódást és ízlelést segítik. Apró tűhegyes fogai vannak (gerebenfogazat) ami reszelőre emlékeztet, szemei kicsik. Színe a fenékhez alkalmazkodik, többnyire fekete vagy szürke. Létezik albínó változata is amit pl. a Duna-Tisza-csatornán már fogtak. Társasan él 5-20 fős csoportokban alámosott mederrészekben, vízbe dőlt fák, tuskók és tavak nádszegélye mellett. A nappalt nyugalmi állapotban tölti, főként éjjel táplálkozó, rendkívül falánk ragadozóhal. Nagyon jó szaglással rendelkezik.

Leírás

A pontyfélék családjába tartozó jászkeszeget aranysárga és ezüstös szeméről, lapított magas testéről és apró csúcsba nyíló felfelé irányuló szájáról ismerhetjük fel. Testének színárnyalatai az ezüsttől a bronzig terjednek, háta sötétszürkés esetleg kékeszöldes. Feje közepes nagyságú, faroknyele rövid és magas és hasa sárgásfehér. Elterjedése Közép-Európától Skandinávia déli vizei, valamint Ázsia. Egészen 15 méteres mélységig megtalálható az édes és a brack vizekben. Jellemzően apró pikkelyek borítják és páros úszói, valamint a farokalatti úszója vöröses árnyalatú. A kisebb példányok a vörösszárnyú keszeggel összekevehető. Narancssárga színváltozatát az arany orfát díszhalként is tartják amiknek a testét fekete foltok is díszíthetik.

Leírás

A pontyfélék családjába tartozó kárász vagy más néven aranykárász őshonos halunk. Magas, erősen lapított, sötétsárgás test jellemzi. Magas és néha kerekded háta sötét- és olívazöld színű. A színeiben eltérő a környezet hatására. Bajsza nincs, ez a legegyszerűbb módja a pontytól való megkülönböztetéséhez. Feje kicsi, szája felső állású ajkai a pontynál kevésbé húsosak. Mell és hasúszója rövid, hátúszója hosszú és magas. A páratlan úszói szürkéssárgák és a páros úszók vörhenyesek. Bognártüskéjén 29-31 apró fog található. Pikkelyei erősen ülnek bőrében. Szeme közepesen nagy és írisze sárga aranyozott szélekkel. Az ezüst kárásztól eltérően hashártyája nem fekete.

Leírás

A karikakeszeg hazánkban gyakran előforduló horgászhal. Nem nő meg akkorára mint a dévérkeszeg és teste világosabb, úszói szürkék. A Duna vízrendszerében őshonos karikakeszeg a lassúbb folyású szakaszokat kedveli de horogra kerülhet tavakban, holtágakban és csatornákban is.

Testhossz és tömeg

Egy éves korában 6 cm, a másodikban 14 cm és kifejletten, azaz 5 évesen éri el a 26 cm-es testhosszt és 340 grammot. Hazánkban a jászkeszeg 9 évesen érheti el a 36 cm-ert és az 1 kg-ot.

Leírás

A kecsege a harcsa alakú halak (Acipenseridae) családjába tartozik. Ez a halfaj nagyméretű, ősi jellemzőkkel bíró vízi élőlény, amely a folyók és tavak sekélyebb részein él. Teste megnyúlt, hengerded alakú, és jellegzetes páncéllemezek borítják, amelyeket faragott pikkelyek váltanak fel, így rendkívül különleges megjelenést kölcsönöz neki. A kecsege az egykor nagy számban élt tokfélék legelterjedtebb képviselője. A leggyakoribb módszer a kecsegehorgászat során a fenekezés mivel a kecsege fenéklakó hal.

Testhossz és tömeg

A kecsege akár 1,5 méter hosszúra is megnőhet, és súlya elérheti a 50-80 kilogrammot is, bár a tömeg általában 20-25 kg körüli felnőtt példányokra jellemző.

Leírás

A koi ponty, japánul nisikigoi, a közönséges ponty (Cyprinus carpio) háziasított alfaja. Széles körben elterjedt díszhal, amely különösen tavakban és vízkertekben él. A koi népszerű a színezetével és mintázatával, amelyek között gyakran megtalálható a fehér, fekete, piros, sárga és kék. Jelképezi a szeretetet és a barátságot Japánban. Gyakori díszhalként van jelen a kertekben és tavakban.

Testhossz és tömeg

A koi ponty mérete változó, de általában 60-90 cm hosszúra nőhet, egyes példányok akár 1 métert is elérhetnek. A tömege 2-10 kg között változik, de rekordméretű egyedek elérhetik a 30 kg-ot is.

Leírás

A kősüllő Közép- és Kelet-Európa, valamint Ázsia vízeiben fordul elő, többek között a Duna és a Tisza vízrendszerében.

Teste megnyúlt és karcsú, feje viszonylag nagy, szemei kiemelkednek. Színe zöldes-barna, oldalán sötét csíkokkal, amelyek segítenek a rejtőzködésben. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy öregedéskor a hímek színe élénkebb lehet, különösen ívás időszakában.

Testhossz és tömeg

A kősüllő hossza általában 30–60 cm között mozog, de elérheti a 80 cm-t is. Testtömege jellemzően 1–4 kg között változik, de nagyobb példányok, akár 10 kg-osak is lehetnek.

Leírás

A lapátorrú tokhal egy édesvízi halfaj, amely az amerikai tokfélék családjába tartozik. Jellemzője hosszú, lapát alakú orra, amely azonosításának kulcsfontosságú jegye. Teste hosszú és karcsú, pikkelytelen, sima bőrrel borított. A lapátorrú tokhalak az Egyesült Államok folyóiban és tavain élnek, különösen a Mississippi és az Ohio folyók területén.

Testhossz és tömeg

A lapátorrú tokhal jelentős méretű hal, amely átlagosan 2-3 méter hosszúra nőhet, de a legnagyobb példányok akár 5 méterre is megnőhetnek. A tömegük általában 20-80 kg között változik, de rekordméretű egyedek elérhetik a 150 kg-ot is.

Leírás

Európában a nagyobb folyóvizek torkolataiban található meg. Rajokban él és állandóan táplálék után vándorol. A kis fején a szája ferdén fölfelé nyilik. Ferdén fölfelé nyíló szája, hegyes orra és nagy alsóúszója és kisebb magassága különbözteti meg az Abramis nem többi tagjától (dévérkeszeg, a bagoly keszeg, karika keszeg). A dévérkeszegnél laposabb háta kékesfehér, oldala ezüstösen csillogó és páros úszói sárgás árnyalatúak. Farok alatti úszója feltűnően hosszú. Úszóit fekete keret szegélyezi. Testét apró pikkelyek borítják hasa kivételével és a keszegek között a laposkeszegnek van a legmagasabb pikkelyszáma. Húsa szálkás, Európában szárított halként használják fel.

Leírás

A Duna vízrendszerében élő, ritka, veszélyeztetett halunk. Áramláskedvelő folyóvízi hal, többnyire a paduczónában és márnazóna felső szakaszain fordul elő.

Leginkább a bodorkával tévesztik össze. A test nyúlánk, oldalról lapított. A fej a testhez képest kicsi. A száj a bodorkától eltérően félig alsó állású és szemei is kisebbek. A hasvonal egyenes. A faroknyél rövid és viszonylag magas. A pikkelyek nagyok és vastagok. A hátúszó alapja rövid, szegélye enyhén homorú. A farokalatti úszó alacsony. A hátoldalon zöldesbarna vagy szürkészöld, oldala halványkéken ezüstös, a hasa fehér. A mellúszó halvány narancsvörös, a has- és a farokalatti úszó sötétebb vörös. A farokúszó középen halvány, szélein sötétvörös színű. Az év nagy részét a folyók erős sodrású részein tölti.

Leírás

Nyílthólyagu halak rendjének pontyfélék családjába tartozó halnem. A márna Európa számos édesvizében őshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Hazánk vizeiben két faja él, egyik a rózsás márna a másik a Petényi márna. A Petényi márna tiszta vizű patakokban él, nevét Petényi János Salamonról kapta. A rózsás márnától igen könnyű megkülönböztetni, mert a farok alatti úszója eléri a farok úszó vonalát.

Sebes folyású, oxigénben gazdag, mély vizeket kedveli. A teste izmos, nyúlánk és hengeres, oldalról enyhén lapított. A szája alsó állású 2 pár bajuszszállal és húsos ajakkal. Zöldesbarna a háta és zöldes-fehéres testén apró pikkelyek vannak. A hasa sárgásfehér, úszói vöröses színűek.

Leírás

A menyhal a tőkehalfélék egyetlen hazai édesvízi képviselője. Teste megnyúlt, hegeres, feje jellegzetesen békaszerű. A test hátulsó része oldalról összenyomott. Szája nagy, a száj szöglete a szem hátulsó szegélyének vonaláig ér. Szájában kicsi, hegyes fogak ülnek. Az áll közepén egyetlen hosszabb bajuszszálat találunk, az elülső orrnyílás mindkét oldalán egy-egy igen rövid bőrnyúlvány van. Szeme kicsi. A mellúszó magasan, csaknem a test középvonalának közelében ered, széle lekerekített. Hasúszói torokállásúak, a mellúszók előtt helyezkednek el, keskenyek és hegyesek, a második úszósugár hosszan megnyúlt. Két hátúszója közül az első rövid, a második hosszú, egészen a farokúszóig terjed, de azzal nem olvad össze. A farokalatti úszó ugyancsak hosszú és alacsony, pontosan a második hátúszó alatt található. A farokúszó hosszú, széle lekerekített. Cycloid pikkelyei nagyon aprók, alig láthatók, mélyen és keményen ülnek a bőrben. Oldalvonala helyenként hiányos. Háta és oldala barnászöld, sötétbarna, a has felé haladva ritkuló sötétbarna márványozottsággal, amely ráterjed a hát-, a farok- és a farokalatti úszóra is. A has piszkosfehér. A mell- és a hasúszó sárga. A paduc szinttájtól lefelé szinte minden folyóban megtalálható, tipikus hideg sztenoterm faj lévén a felmelegedő vizekben nyári álmot alszik a mélyebb, hűvösebb mederrészeken. Szokatlan életritmusa annak tulajdonítható, hogy még a jégkorszakból maradt vissza.

Leírás

A pontyfélék családjába tartozó paducot áramvonalas, megnyúlt testéről, lekerekített orráról, egyformán ívelt hátáról és hasáról lehet megismerni. Alsó állású kicsi szája jelzi, hogy táplálékát az aljzatról szedegeti. Szeme viszonylag nagyok és erős szaruréteggel borított ajkai vésőszerűek. A közepes hosszúságú, magas hát- és a hasúszójának kezdete egybeesik. Mellúszója hosszú és farokúszója mélyen kivágott. Teste ezüstös csillogású közepes nagyságú pikkelyekkel, a mellúszói narancsvörösek. Háta feketészöld és a hasa fehér. Kitűnő látása van és kékes árnyalatú orrával érzékeny a szaglása. Télen is táplálkozik, ilyenkor a folyók mélyebb részeibe húzódik vissza. Csapatokban keresi táplálékát és a csapatok azonos méretű egyedekből állnak.

Leírás

A pettyes busa egy édesvízi halfaj, amely eredetileg Kelet-Ázsiában őshonos, de széles körben betelepítették más régiókba is, többek között Európába és Észak-Amerikába. Jellegzetes megjelenésű, vastag testű hal, amelyet nagy fejéről és lefelé néző szája miatt "busás" kinézetéről ismernek fel. 1963-ban Kínából telepítették be Magyarországra. A húsa nem vált népszerűvé a helyi gasztronómiában zsíros állománya miatt. Sok helyen ahová betelepítették, károsnak bizonyult.

Testhossz és tömeg

A pettyes busa általában 60-100 centiméteres hosszúságot érhet el, de egyes egyedek akár 1,5 méter hosszúságúra is megnőhetnek. Testtömege elérheti a 40-50 kilogrammot is, de a leggyakrabban kifogott egyedek ennél kisebbek. 20 évig élnek.

Leírás

A pettyes harcsa az amerikai harcsafélék családjába tartozik. Jellemzője a hosszúkás teste, amely sötétzöld vagy szürke színű, és a testen megjelenő sötét pettyek, amelyek a faj nevét is adják. A pettyes harcsa hosszú, kiugró bajuszokkal rendelkezik, és elágazó, sima uszonyai vannak, amelyek segítik a mozgását a vízben.

Testhossz és tömeg

A pettyes harcsa általában elérheti a 60-80 cm hosszúságot, de rekordméretű példányok akár 1 méterre is megnőhetnek. A tömegük változó, jellemzően 2-6 kg közötti, de nagyobb példányok elérhetik a 14 kg-ot is.

Leírás

A pisztrángsügér, más néven fekete sügér, a Centrarchidae családba tartozó édesvízi ragadozó hal. Eredetileg az Egyesült Államok keleti és középső részeiről, valamint Dél-Kanadából és Észak-Mexikóból származik. A hal jól ismert különféle helyi neveiről, mint például widemouth bass, bigmouth bass, bucketmouth, és Florida bass. Jellemző sajátossága a nagy száj, amely lehetővé teszi a jelentős méretű zsákmány megragadását.

Testhossz és tömeg

A pisztrángsügér a legnagyobb faj a fekete sügér családban. Maximális hossza elérheti a 75 cm-t, maximális súlya pedig 11,4 kg is lehet. Átlagosan 1-3 kg közötti súlyt képviselnek a horgászathoz használt példányok.

Leírás

Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint. Szereti a náddal szegélyezett, jól felmelegedő, iszapos aljzatú sekélyebb tavakat és lassan folyó vizeket.

Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. A bajusz által könnyen megkülönböztethető a kárásztól. Három sorban elhelyezett öt garatfog, a hát és alsóúszóban lévő erős bognártüske jellemzi.

Az életmódjára az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód a legjellemzőbb. Előfordul enyhén sós vizekben is (brack) de alapvetően édesvizi hal.

Leírás

A lazachoz hasonló és ugyanabba a családba tartozó hal. Eredetileg a tengerből származó és vándorló életmódot folytató Salmo trutta trutta édesvízi életmódra áttért rokona. Rokona a tavakban jóval nagyobbra növő tavi pisztráng (Salmo trutta m. lacustris).

Áramvonalas, rövid testén a pikkelyek aprók, oldalait foltok díszítik és szájában a fogai hátra hajlanak, orra tompa. Jellemzően a családjának a többi tagjához a hátsó hátúszója a farokúszó közelében helyezkedik el. Egészen 10 méter mélységig előfordul a hideg, tiszta zajló vizekben. Eredetileg Európából és kelet Oroszország területéről terjedt el Kis-Ázsiába és Afrika északi részeire is. Meghonosították az 1900-as évek elején az összes földrészen. A legmagasabb vízhőmérséklet amit elvisel az +24,1 °C. Magyarországon kisebb mennyiségben folyik a tenyésztése Szilvásváradon és Lillafüreden.

Leírás

Az etimológia szerint a latin elnevezésből a fajnév csupasz hasút jelent, ugyanis a test érdes tapintású oldalához képest a has egészen sima. A test nyúlánk, az orr viszonylag rövid. A száj nem nagy, kerekded, szélessége a fej szélességének 60-65 %-a. Az alsó ajak nem megszakított. A homlokvonala meredeken emelkedik az első hátvértig, amely a legnagyobb és tompa háromszög alakú. A test itt a legmagasabb. A bajuszszálak hengeresek, rojtozottak, hátrasimítva csaknem elérik a felső ajkat. A csontvértek között nem találhatók kicsiny csontlemezek. A hát szürkészöld, vörhenyesbarna, az oldaluk világosabb. A hasoldal sárgásfehér, az úszók zöldes színűek. Az ikrások általában szignifikánsan nagyobbak, mint a hímek. Vonulási idejük alapján 4 formáját különböztetik meg, az ívásra tavasszal, nyáron és ősszel a folyókba vándorló, valamint a Duna és az Ural vízrendszerében teljesen édesvízi életmódra áttért nem vándorló populációkat.

Leírás

Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.

Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat "fogasnak" vagy "fogassüllőnek" nevezik. Ezt a nevet a szájában levő 4 darab kapófogairól kapta (2 felül, 2 lent) melyek segítségével zsákmányol.

Leírás

Nevét a kékes, gömbölyded orráról kapta. Feje közepesen nagy, homloka széles és enyhén domború. Szája alsó állása is jelzi, hogy táplálékát a vízfenékről gyűjti. A test megnyúlt, oldalról lapított, mérsékelten magas. A szilvaorrú hátúszója rövid, szegélye egyenesen levágott és mögötte a háton a farokúszóig terjedő fűrészes él tapintható. Háta sötétebb szürkés-kékesbarnás és az oldalán a pikkelyek ezüstösen csillognak. A hát- és a farokúszója szürkés, a többi úszó fakósárga. A hasvonalat követő élénksárga színű sáv jellemző díszítése a szilvaorrú keszegnek.

Leírás

A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) egy édesvízi halfaj, amely a lazacfélék családjába tartozik. Eredetileg Észak-Amerika nyugati partvidékéről származik, de mára világszerte elterjedt, és gyakran tenyésztik horgászatra és gasztronómiai célokra. A hal jellegzetessége a hátoldalán található zöldes-kékes szín és az oldalvonal mentén elhelyezkedő rózsaszín vagy vörös foltok, amelyek szivárványos megjelenést kölcsönöznek neki.

Testhossz és tömeg

A szivárványos pisztráng általában 25-40 cm hosszú, de a rekordméretű példányok elérhetik a 70 cm-t is. A tömegük jellemzően 1-3 kg között mozog, de nagyobb halak akár 5 kg-t is nyomhatnak.

Leírás

Észak-Amerikából hozták be Európába a 20. század elején, s azóta az Európa számos folyójának megszokott lakójává vált és valamennyi halfajunk közül ez a legszaporább. Hazánkba először a Balatonba jutott el 1902-ben. Nagy lapos feje és szája van, csupasz, zömök vaskos teste és nyolc bajuszszálat visel. A farokrészén oldalról lapított testű, orra hosszú és a szeme kicsi. Színezete változó vízterületenként: háta és feje barna, okkersárga vagy fekete-lilás árnyalatú és a has felé világosodik. A hát és alsóúszóban erős bognártüske található.

Leírás

Teste oldalról lapított, magas, a hát, de különösen a has erősen ívelt. A faroknyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farokúszó jól fejlett. A hátúszó kezdete a has- és a farokalatti úszó közötti távolság felénél van. Utóbbi két úszó széle homorú, az úszók között pikkelyekkel fedett él húzódik. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények. Az oldalvonal teljes, a has irányában erősen ívelt. Fontosabb testméreteinek arányai erősen variábilisak, amelyeket az ivari különbségeken kívül az élőhely változatossága is okoz. A pontyfélék egyik legszínesebb hala, háta folyóvizekben acélfényű feketés, oldalai aranysárgák, hasán ezüstös fehér. Nagy átlátszóságú, dús növényzetű állóvizekben háta inkább zöldesfekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farokalatti úszója vérvörös, a hát- és a farokúszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. Az ivadék színezete fakóbb, ilyenkor gyakorta összetévesztik a bodorkával, amelytől a garatfogak alapján különíthető el biztonsággal. Az írisz fehér vagy sárgás árnyalatú, esetleg narancssárga, gyakran tarkítják kicsiny vérvörös foltok, de egésze sosem vörös. Tipikusan csapatban élő hal, megfigyelték már 100 ezer egyedből álló csapatát is. Állóvízi hal, igyekszik elkerülni az áramlásos vízterületeket. Európában széles körben elterjedt, az északi tavakból hiányzik csak. Főleg vízinövényekkel, hínárral benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli.

Leírás

Lapos fejő őshonos ragadozóhal ami szinte valamennyi édesvízünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Teste hosszúkás és erőteljes, a pikkelyek aprók, melyek átterjednek a fejre és a farokúszóra is. Színét meghatározza környezete és vizenként nagyobb eltérések is lehetnek. Hasa fehéres, úszói is tarkák. A leggyakoribb kinézet a sárgászöld, halványan csíkozott test. Feje lapos, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája hosszúkás amiben tűéles fogak helyezkednek el. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra akkor nem üldözi áldozatát. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben.

Leírás

A Duna vízgyűjtőinek őshonos hala. Az utolsó dunai példányt Romániában a 60-as években fogták, így Magyarországon kipusztultnak tekinthető.

Teste nagyon megnyúlt, áramvonalas, oldalról erősen lapított, de a faroknyél majdnem hengeres. A fej aránylag kicsi, a homlok lapos, a száj felső állású, az alsó állkapocs túlnyúlik a felsőn, innen a neve. Szeme aránylag nagy. A hátúszó hosszú és alacsony, a farokúszó hosszú és mélyen kivágott. Apró pikkelyei erősen ülnek. Az oldalvonal teljes, a has felé erősen ívelt. A hátoldala barnászöld vagy acélkékbe húzó kékeszöld, oldala és hasa ezüstös csillogású, a has fehér. A hát- és a farokúszó sötétszürke, a többi úszó piszkossárga. Az írisz ezüstös, felső részén feketén pontozott. Tengerekben, brackvizekben és édesvizekben is előfordul, de a tengeri állomány is az édesvizekben ívik, azaz vándorló.

Leírás

A balkáni árnyékcsík egy kistermetű, fenéklakó hal, amely a Balkán-félszigeten és annak környező területein fordul elő. A hal teste hosszúkás és karcsú, színe általában sárgás- vagy barnásszürke, amit sötét foltok vagy csíkok díszítenek. Jellemzője a hosszú, csúcsos fej és a hajlított test, ami lehetővé teszi számára, hogy könnyen elrejtőzzön a vízfenék élőhelyein.

Testhossz és tömeg

Hossza általában 6-10 cm között változik, de ritkán elérheti a 12 cm-t is. Az átlagos testtömege alacsony, jellemzően néhány gramm.

Leírás

A bolgár csík egy kis méretű fenéklakó hal, amely elsősorban lassú áramlású vagy álló vizekben, például folyók és patakok aljzatán található meg. Teste karcsú, hengeres alakú, színezetét a barna árnyalatok és különféle mintázatok jellemzik, amelyek segítik, hogy beleolvadjon a környezetébe. Elsősorban homokos vagy kavicsos aljzatot kedveli.

Testhossz és tömeg

A bolgár csík általában körülbelül 7-10 cm hosszú, bár ritkán elérheti a 12-15 cm-es hosszúságot is. Testtömege ezekhez az arányokhoz igazodik, mivel kis termetű halakról van szó.

A botos kölönte korábban egész Európában megtalálható volt. Manapság ritkaságszámba megy Magyarországon. Köznyelvű elnevezései: békahal, bábec, botfejű, boti, botos, butikóhal, ebhal, kölönte, kolty, kophal, kopsa, kutyahal, köpőce, patkószegfejű, ördöghal.

Leírás

A dunai küllő egy kistermetű, édesvízi hal, amely a Duna és annak mellékfolyóinak élővilágában fordul elő. Jellemzője a hosszúkás testforma, amely keskeny és elnyúlt, valamint a jellegzetes, elnyomott orr, amely segít neki a homokos és kavicsos aljzatban való navigációban. A hal színe általában világos, barna vagy zöldes árnyalatú, és sötétebb foltokkal vagy csíkokkal van díszítve.

Testhossz és tömeg

A dunai küllő általában 8-12 cm hosszú, de kivételes esetekben elérheti a 15 cm-es hosszúságot is. Testtömege kicsi, jellemzően néhány gramm.

Leírás

A dunai nagyhering (Alosa immaculata) a heringfélék családjába tartozik, és jellemzően nagy folyókban és azok torkolatában él. A hal teste élénk fényű, ezüstös oldalú és sötétkék vagy zöldes hátú. A nagyheringek széles, lapos testformájuk miatt könnyen azonosíthatók, és a hátúszójuk hosszú, ami megkülönbözteti őket más halfajoktól. Utolsó hazai példányát Budapestnél fogták a Dunából 1846-ban.

Testhossz és tömeg

A dunai nagyhering hossza általában 30-60 cm között változik, de kivételes példányok akár 80 cm-es hosszúságot és 3-5 kg-os súlyt is elérhetnek.

Leírás

Teste megnyúlt, orsószerű, alacsony és széles. A fej hosszú, alacsony dorsoventralis irányban lapított. A faroknyél alacsony, hengeres, azaz magassága és szélessége közel azonos. A szem aránylag kicsi, a fejtetőre tolódott, felfelé tekintő, magyar nevét ezért kapta. Szája alsó állású, húsos ajak veszi körül, a száj szögletében hosszú bajuszszál található. Úszói fejlettek, a mellúszó eléri a hasúszó tövét. A hátúszó rövid és magas, a farokalatti úszó szintén. A farokúszó hosszú, erősen kimetszett. Pikkelyei az egész testet, így a torok- és a mellrészt is beborítják. A hát barnásszürke, elszórt sötétebb foltokkal, amelyek a szürkéssárga alapszínű testoldalon is megtalálhatók. A has fehér. Az úszók áttetszőek, színtelenek vagy halványsárga árnyalatúak. A hát- és a farokúszó foltozottsága egyes egyedekről hiányozhat, meglétük esetén 2-2 szabályos sort alkotnak. Áramvonalas teste jól mutatja, hogy kiválóan alkalmazkodott a gyors áramlású élőhelyekhez, a Gobio fajok közül a felpillantó küllő hatol föl legmesszebbre a patakokban.

Leírás

A fürge cselle egy kis termetű édesvízi hal, amely a folyókban, patakokban és állóvizekben él. Jellemzője a karcsú, hosszúkás test, amely jól alkalmazkodik a gyors áramlású vizekhez. A hal hátoldala sötétzöld vagy barna, az oldala világosabb színű, gyakran ezüstös csillogással. Különösen a szaporodási időszakban a hímmel jellemző, hogy élénkebb színekben pompázik.

Testhossz és tömeg

A fürge cselle hossza általában 6-10 cm között mozog, de ritkán elérheti a 12 cm-t. Testtömege kicsi, jellemzően 5-15 gramm között változik.

Leírás

A galóca hosszúkás, áramvonalas testfelépítésű hal, amely segíti a gyors áramlatokban való úszást. Testének színe ezüstös vagy barnás árnyalatú, apró fekete foltokkal díszített. Szája nagy, éles fogakkal, ami jól tükrözi ragadozó életmódját. Magyarországon a galóca védett halfaj, fogása szigorúan szabályozott, és a természetvédelmi oltalom alatt álló vizeken horgászni tilos.

Testhossz és tömeg

A galóca jelentős méretű hal; testhossza általában 60–120 cm között változik, de esetenként elérheti a 150 cm-t is. Tömege jellemzően 5-20 kg között van, bár a legnagyobb példányok elérhetik a 50 kg-ot is.

Leírás

A gyöngyös koncér elsősorban Közép- és Kelet-Európa folyóiban és tavaiban fordul elő. Jellemzője a hosszúkás, karcsú test, amely ezüstös színű, és gyönyörű, élénk színű, különösen az oldalain található apró foltok vagy tüskék miatt kapta nevét. A hal hátoldala sötétkék vagy zöldes színű, míg az oldala világosabb árnyalatú lehet.

Testhossz és tömeg

A gyöngyös koncér általában 20-30 cm hosszú, de kifejlett példányai akár 35 cm-es hosszúságot is elérhetnek. Testtömege általában 100-500 gramm között változik, de egyes példányok ennél nehezebbek lehetnek.

Leírás

Teste megnyúlt, közepesen magas, oldalról enyhén lapított. Faroknyele hosszú, oldalról lapított, viszonylag magas. Feje megnyúlt, szája alsó állású, a száj körül húsos ajkak találhatók. A száj szegletében 1-1, a preoperkulum szélét el nem érő bajuszszál van. A szem nagy, a küllőfajoké közül a legnagyobb. Az orr rövid, a preorbitális és posztorbitális távolság közel azonos. A hátúszó rövid, de magas, szegélye egyenes. Háta szürkéssárga, oldala hasonló színű, de világosabb árnyalatú, hasa sárgás. Az oldalvonal mentén 7-8 kerek, kékes foltot visel. Az úszók áttetszűek, a hát- és a farokúszó sugarain lévő halvány foltok 2-2 szabályos sort alkotnak. A többi, hazánkban is előforduló küllőfajtól eltérően az állóvizekben is jelentősnek mondható populációi élnek, így a holtágakban is.

Leírás

A kövi csík (Barbatula barbatula) egy kis méretű hal, amely gyakran megtalálható Észak-Európa és Közép-Európa édesvizeiben, elsősorban folyókban és patakokban. A kövi csík teste hosszú, karcsú és kicsit lapított. Színe változatos, jellemzően barnás vagy zöldes, és sötét foltokkal, csíkokkal díszített, amelyek lehetővé teszik számára a környezetbe való beolvadást. Ajkai hosszúak és vékonyak, amelyek segítségével táplálékot szerez a meder aljáról.

Testhossz és tömeg

A kövi csík testhossza 10–15 cm között mozog. Testtömege kicsi, jellemzően 10–30 gramm között van.

Leírás

A kurta baing kisebb állóvizek és lassú folyású patakok lakója. Teste hosszúkás, karcsú és oldalról lapított. Színe általában ezüstös vagy világosbarna, amelyen sötét foltok vagy csíkok találhatók, ez segíti a rejtőzködést a növényzet között. A hal feje viszonylag kicsi, szemei nagyok és kiemelkednek, amit a víz alatti táplálékszerzés során hasznosít. Magyarországon védett halfaj! 1897-ben Mocsáry Sándor fedezte fel a Sebes-Körösben.

Testhossz és tömeg

Testhossza 5–6 cm, a nőstényeké 9 cm. Testtömege kicsi, általában 2-10 gramm között mozog.

Leírás

Magyarországon a Duna és a Dráva mellett a Fekete-Körösben, Kis-Balatonban, Tisza-tavon és az Almási-patakban is előfordul.

Teste hosszú, karcsú, és oldalról enyhén lapított. Színe zöldes-barna, amely a has oldalán világosabb, a hátán pedig sötétebb foltokkal és csíkokkal tarkított. A hal feje nagy, szemei kiemelkednek, míg az úszói viszonylag rövidek, de szélesek, amelyek lehetővé teszik a lebegést a vízben. Magyarországon fokozottan védett halfaj!

Testhossz és tömeg

A lápi póc maximum 10 centiméteresre nő meg.

Leírás

A Duna vízrendszerében élő, ritka, veszélyeztetett halunk. Áramláskedvelő folyóvízi hal, többnyire a paduczónában és márnazóna felső szakaszain fordul elő.

Leginkább a bodorkával tévesztik össze. A test nyúlánk, oldalról lapított. A fej a testhez képest kicsi. A száj a bodorkától eltérően félig alsó állású és szemei is kisebbek. A hasvonal egyenes. A faroknyél rövid és viszonylag magas. A pikkelyek nagyok és vastagok. A hátúszó alapja rövid, szegélye enyhén homorú. A farokalatti úszó alacsony. A hátoldalon zöldesbarna vagy szürkészöld, oldala halványkéken ezüstös, a hasa fehér. A mellúszó halvány narancsvörös, a has- és a farokalatti úszó sötétebb vörös. A farokúszó középen halvány, szélein sötétvörös színű. Az év nagy részét a folyók erős sodrású részein tölti.

Leírás

A német bucó egy kisméretű, sugarasúszójú hal, amely a sügérfélék családjába tartozik. Teste hengeres, erősen megnyúlt, a pikkelyei kissé érdesek és sűrűn ülnek a bőrben. Feje viszonylag hosszú, orra megnyúlt, és az orr hossza körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Az első hátúszójában 7-9 tüske, míg a másodikban 12-13 elágazó sugár található. A kopoltyúfedők hátulsó szegélye fogazott, és az úszóhólyag hiánya jellemzi. Ívási időszakban oldala smaragdzöld bronzfénnyel ragyog.

Magyarországon a német bucó fokozottan védett hal és élőhelyeinek védelme kiemelten fontos, különösen a folyószabályozások és vízépítési projektek miatt, amelyek szűkítik életterét.

Leírás

A test megnyúlt. Közeli rokonától a domolykótól elsősorban kisebb feje és kevésbé vaskos teste különbözteti meg. A száj kicsi, enyhén alsó állású, a felső állkapocs túlnyúlik az alsón. A szájzug nem éri el a szemen keresztül húzott merőleges vonalat. Az oldalvonal a test közepén van, kissé lefelé ívelő. A farokalatti úszó szegélye homorú. A farokúszó hosszú, mélyen bevágott. Testét viszonylag apró, de vastag pikkelyek fedik, szélükön apró fekete pontocskák vannak. Háta feketés, néha sötétszürkén barnás, vagy sötét olajzöld. Oldalai ezüstösen csillogóak, egyes élőhelyein aranysárgák. A has fehér, néha ezüstös. A hátúszó általában füstszínű, a has- és a farokalatti úszó töve sárgás-vöröses, a többi szürke. Az írisz sárgás, sötét apró pontokkal tarkítva.

Leírás

A törpecsík egy apró, különleges megjelenésű hal, amely jellemzően a lassan áramló vagy állóvizek környezetében fordul elő, gyakran található meg iszapos vagy homokos aljzatú területeken. Magyarországon a törpecsík védett faj, természetvédelmi oltalom alatt áll.

A törpecsík teste hosszúkás, kígyószerű, kicsit lapított formájú. Testének színe aranyos-barna, amelyen sötét foltok és sávok láthatók. Ezek a minták segítik abban, hogy rejtőzködjön a természetes élőhelyének aljzatán. Finom bajuszszálai vannak, melyekkel táplálékot keresgél az aljzaton.

A műlegyezésre alkalmas víztisztaságot, helye válogatja, de túlnyomó részben kora és késő ősszel találhatjuk. Értékes időszak lehet még a jégmentes tél, az ívás előtti és utáni periódus, de nyár végétől is érdemes lehet műléggyel az éhes vagy agresszív csukák után kutatni. Ahogyan a Tisza-tó nagyszámú holtága és természetesen a nagyobb méretű tározóterek horgászata sem képzelhető el csónak nélkül, általában az egyéb holtágakon való horgászat, főleg a nagyobb teret igénylő legyezésnél, a megfelelő vízi jármű nélkül lehetetlen. A hagyományos horgászcsónakon kívül gumicsónakból, felfújható és a merev testű horgász-kajakokból egyaránt sikerrel kivitelezhető a csuka műlegyes horgászata, de kisebb vízterületek átfésülésére nagyszerű választás lehet a hascsónak is (belly-boat).

Leírás

Lapos fejő őshonos ragadozóhal ami szinte valamennyi édesvízünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Teste hosszúkás és erőteljes, a pikkelyek aprók, melyek átterjednek a fejre és a farokúszóra is. Színét meghatározza környezete és vizenként nagyobb eltérések is lehetnek. Hasa fehéres, úszói is tarkák. A leggyakoribb kinézet a sárgászöld, halványan csíkozott test. Feje lapos, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája hosszúkás amiben tűéles fogak helyezkednek el. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra akkor nem üldözi áldozatát. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben.

Akkor miért is eszik tésztával a dunai halászlét?

Ennek a régi idõkre visszamenõ hagyományai vannak. Eredetileg a vízimolnároktól származik. Tudniillik, a vízimolnárok a fizetésen felül egy tányér étellel is el kellett, hogy lássák az alkalmazottakat, a fiatal, jó étvágyú molnárlegényeket...

Adott volt a hal, adott volt a liszt. A legegyszerûbb az volt, ha a hallevesbe, a halászlébe gyúrt tésztát is fõztek. A molnárné feladata volt mindez. Aztán Kalocsa, Paks, Baja környékének híres étele lett a halászlé.

A hal

A legfontosabb a ponty. A többi hal csak kiegészítője lehet, amely javítja a halászlét. A fehér húsú (egyébként drágább) halakat, mint a csuka, vagy a süllő használjuk fel sültek, egyéb halételek készítéséhez. Kár lenne értük, hiszen szétesik a húsuk. Tengeri hal semmi esetre sem illik a magyar halászlébe.

A hagyma

A halászlé főzéshez csak az úgynevezett "öreg" hagyma alkalmas. Aki igazán ad magára, az tartalékol mindig a tavalyi vöröshagymából, mert a zöldhagyma, vagy a szárastól árult úgynevezett főző hagyma nem alkalmas erre a célra. Ne próbálkozzunk hagymakrémmel, vagy szárított hagymával.

A húsok közül a halhús a legegészségesebb a szakemberek szerint. Az ünnepek alatt is a legnépszerûbb hal a ponty ami a teljes magyar haltermelés 85 százalékát adja. A haltermelés összesen 24 ezer hektáron mûködik Magyarországon. A karácsonyi ünnepek alatt fogy el az évi termelés 40 százaléka.

1. Vitaminok: a halhús A, D, B₁₂, B₁, B₂ vitaminokat tartalmaz és kisebb mennyiségben niacint, pantoténsavat (B₅-vitamin) és E-vitamint.

A-vitamin
Szükséges a látás folyamataihoz, a bõr épségben tartásához, a zavartalan növekedéshez, a csontok fejlõdéséhez és a védekezéshez a különbözõ fertõzések ellen.

A tanulmány Västra Götaland-on végezték Svédországban közel 4000 tizenéves fiún. Azok akik a halat dupla annyi halat fogyasztottak a teszteredmények 12 százalékos javulást mutattak.

• Akárhogy is nézzük az eredményeket egyértelmûen látszik a kapcsolat a halfogyasztás és az intelligencia között - mondta Kjell Torén a Sahlgrenska Akadémia professzora Göteborgban.

Több korábbi tanulmány már mutatta a halfogyasztás pozitív hatását az idegrendszerre a gyermekeknél és felnõtteknél egyaránt. Ez az elsõ tanulmány ami a tinédzserekre való hatást igazolta.