Európai angolna
Anguilla anguilla
European eel
Leírás
Kígyóformájú hal ami megtalálható édes, félig sós és sós vizekben is a vízfenékhez közel. Nyálkás apró pikkelyekkel borítottt teste bronzbarna színű felnőtt korában, páratlan úszói egybeolvadtak és a hasúszói hiányoznak. Rossz látással és jól kifejlett szaglással rendelkezik. A szaglóérzékenység tekintetében világcsúcstartó angolna bizonyos illatokat (például a rózsaolaj illatát) 3,2 trillió-szoros hígításban is érzékelni képes. Ez a szagérzékenység körülbelül olyan erős, mintha mi, emberek harminc kilométer távolságból megéreznénk egy nyíló rózsa illatát szélcsendben! Az angolna gyakran hagyja ott a csalit azért, mert megérzi rajta kezünk szappan, kézápoló krém, olaj, benzin vagy akár nikotin szagát.
Hazai halaink közül testfelépítése egyikkel sem téveszthető össze. Nálunk az 1960-as évektől telepítették. Az angolnát jó húsminősége jelentős exportcikké is tette. Mára azonban úgy tűnik, a telepítésekkor nem vették kellőképp figyelembe a faj ökológiai igényeit, ezért sok őshonos halfajunk jelentős táplálékkonkurensévé vált, másrészt az oxigénhiányra és parazitás fertőzésekre való érzékenysége miatt nagy részük ki is pusztult (pl. Balaton 1991-92).
Óránként 50 km-ert úszik átlagosan, vizes fűben 5 km-ert tud megtenni egy nap alatt.
Testhossz és tömeg
Átlagos mérete 60-70 cm és 1,2 kg. A nőstény példányok 2 méteresre is megnőhetnek és elérhetik a 80-90 évet is.
Szaporodás
Természetes környezetében élő angolnának tengerben zajlik az ívása, de életének nagy részét édesvízben tölti. Az ivás ideje késő télen és tavasszal zajlik. Négy színváltozáson megy keresztül a fejlődése során: átlátszó ("üvegangolna", 60-75 mm, 2-3 év), sárga ("sárga angolna" 8-90 cm), szürkés zöld ("zöld angolna") és bronzbarna ("ezüstangolna", élettértől függően hosszúfejű, mindenevő vagy szélesfejű ragadozó alakokká különülnek el és bőrük megvastagszik, 7-12 év).
Az ikrázás körülményeiről keveset tudunk, de valószínűleg néhány száz méteres mélységben történik. A faj érdekes vándorlási és szaporodási szokásainak oka feltehetőleg a földtörténeti kontinensvándorlásokkal hozható összefüggésbe. Az elképzelések szerint az ősi ívóhely az afrikai és dél-amerikai kontinens között helyezkedhetett el, ami fokozatosan vándorolt mai helye felé, ezt pedig a halak is követték. Másrészről az is feltehető, hogy az állatok az európai partoktól képtelenek megtenni ezt a hosszú utat ívóhelyükhöz, ezért a szaporulatot minden évben az amerikai kontinensről visszatérő állatok adják.
A természetes környezetében élő angolna a katadrom vándorlás közismert tankönyvi példája. A kizárólagos Sargasso-tengeri ikrázás és az azt követő kikelés után az angolna lárvái hosszú utat tesznek meg részben a Golf-áramlat segítségével Európa felé, részben az amerikai kontinenshez. 6 hónapos útjuk alatt nem vesznek fel több táplálékot, hanem a szervezetükben raktározott zsír szolgál tápanyagforrásul.
Horgászati szabályozás
Horgászati tilalom alá hazánkban nem esik.
Táplálkozás
Lárvák, kisebb halak, csigák, kagylók, kukacok, rovarok, ikra, béka, rákfélék, iszapból kitúrt rovarálcák, néha vízi madár fiókák.
Az angolna horgászata
Az angolna Magyarországon koránt sem lett olyan népszerű sporthorgász hal mint más európai országokban. Horgászható fenéken de például a Velencei-tavon népes tábora van az angolnára pergetőknek.
Rekordok
Hazai rekord 4,75 kg (Csepeli kavicsbánya tó, 1997), a legnagyobb balatoni példány 4,15 kg (1986). A valaha ismert legnagyobb példány Svédországban fogták ki és 7,65 kg volt.
Magyar nevek
ángolna, ángvilla, síkos ángolna
100 gram ehető angolnahús tartalmaz
Víz: 52-71 gramm,
Protein: 14,0-17,3 gramm,
Zsíradék: 0,8 - 1, 3 gramm,
Energia: 1468 kJ, 168-351 kcal,
Omega-3: 0,4 mg.
Receptek
Az angolna húsa szálkamentes, kitűnő ízű. Sok országban számít fontos étkezési halnak és évszázados hagyományokra visszatekintő hagyományai vannak az angolna tenyésztésének. Általában füstölik (Németország, Dánia, Svédország, Hollandia). Angliában főzik és sütik egyaránt és levesekhez is használják. Magyarországon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Köröm községben folyik tenyésztés dán technológia alapján. Fagyasztva ne tároljuk mert vizes lesz a húsa!
Gyakran ismételt kérdések
Az angolnára a legeredményesebb csalik közé tartozik a giliszta, a halszelet és más erős szaghatású, fenéken felkínált csali. Éjszakai, szaglásra erősen támaszkodó hal, ezért a csali illata sokat számít.
A felkínálásnál fontos, hogy a csali a fenék közelében maradjon. Egyszerű, megbízható fenekező szerelékkel is eredményesen fogható.
Az angolna jellemzően a melegebb időszakban és főleg éjszaka aktívabb. Nyáron, párás, meleg esték után sokkal jobb eséllyel lehet megfogni, mint hideg nappalokon.
Sötétedés után indul igazán mozgásba, ezért az esti és éjszakai fenekezés a legjellemzőbb angolnás módszer. Hideg vízben sokkal kevésbé aktív.
Az angolna gyakran a meder alján, búvóhelyek közelében, kövezések, gyökerek, iszaposabb részek és akadók mellett mozog. Nappal rejtőzködik, éjjel táplálkozni kijjebb jöhet.
Az olyan helyek jók lehetnek, ahol a fenéken sok természetes táplálék gyűlik össze. A fenékközeli, pontos helykeresés itt is alapvető.
Az angolnára a klasszikus fenekezés a legjobb módszer, mert a hal többnyire a fenék közelében táplálkozik. A cél az, hogy a szagos csali tartósan a helyén maradjon.
Az angolnás kapások gyakran este vagy éjjel érkeznek, ezért a jól látható kapásjelzés különösen fontos. Egyszerű, stabil szerelékkel lehet a legeredményesebben próbálkozni.
Az angolna a 2026-os országos fajlagos tilalmi idők és méretkorlátozások táblázatában nem szerepel külön, ezért nincs rá külön országos fajlagos tilalmi idő és nincs egységes országos minimum méret ebben a felsorolásban.
Az angolnánál különösen fontos a helyi szabályozás, mert előfordulhat, hogy az adott vizen más korlátozások is vannak, például megtartási tilalom, mennyiségi korlát vagy speciális kezelési előírás. Indulás előtt nézd meg a helyi horgászrend előírásait.
Az angolnahorgászatnak általában a meleg, párás, nyári esték kedveznek. Az angolna sokszor eső előtt, enyhén nyomott időben vagy sötét, nyugodt éjszakákon aktívabb.
A lehűlés és a hideg víz általában rontja az esélyeket. Az angolna tipikusan meleg vízi, éjszakai célhal.
Az angolnához egyszerű, megbízható fenekező felszerelés kell, amely jól tartja a csalit a fenéken és biztosan jelzi a kapást. Nem a túl kemény felszerelés, hanem a praktikus, stabil szerelék a fontos.
Mivel az angolna csúszós, csavarodó mozgású hal, a szákolásnál és horogszabadításnál is érdemes előre felkészülni.
Igen, az angolna sokszor jól reagál az erősebb szaghatású csalikra, mert főként szaglás alapján tájékozódik sötétben. Ezért a giliszta, a halszelet és más illatosabb csalik gyakran nagyon eredményesek.
A csali mozgása kevésbé fontos, mint a fenékközeli helyzete és a szaga. A jól felkínált természetes csali sokat számít.
Az angolna sokszor a fenék közelében mozog, és helyzettől függően partközelben is fogható. Akadók, kövezések, iszapos részek és búvóhelyes szakaszok különösen jók lehetnek.
Nem mindig a legmélyebb hely a legjobb, hanem az, ahol éjszaka táplálkozó útvonalat talál. A helyismeret itt különösen értékes.
Angolna kapásnál általában nem a legelső bizonytalan jelre kell azonnal bevágni, hanem érdemes figyelni, hogy a hal határozottan elindul-e a csalival. A kapás gyakran óvatosabb, mint egy ragadozó hirtelen ütése.
A pontos időzítés a módszertől és a csalitól is függ, de a cél az, hogy az angolna biztosan felvegye a csalit, mielőtt bevágsz.