Ázsiai vörösfarkú harcsa

Leírás

Az ázsiai vörósfarkú harcsa (Hemibagrus nemurus) Délkelet-Ázsia nagyobb folyóinak erős sodrású, jól oxigenizált vizein honos harcsa, a Bagridae családba tartozik. Teste nyújtott, oldalról enyhén lapított, szürkésbarna vagy sötétbarna alapszínű, hasa halványabb. Legjellegzetesebb ismertetőjele a narancsvöröstől élénk vörösig terjedő farokúszó. Feje széles és lapított, 4 pár bajuszszálat visel, a mellúszói és hátúszója erős, fogazott tüskékkel fegyverkeztek.

A faj elterjedési területe Thaiföldtől Malaysián és Indonézián (Borneó, Szumátra, Jáva) át Vietnámig és a Maláj-félszigetig terjed. Természetes élőhelyét a gyors folyású, kövecses aljzatú folyók és patakok alkotják, ahol a víz oxigéntartalma magas. Kitűnő úszó, az erős áramlatokban is képes tartani magát.

Az IUCN Least Concern (nem fenyegetett) kategóriába sorolja, bár élőhelyének folyamatos degradációja, a folyókon épülő gátak és a túlhalászás helyenként csökkentik állományát. Délkelet-Ázsiában fontos étkezési hal és akvakultúra-faj, emellett a nagyobb példányok az akvarisztikában is megjelennek.

Testhossz és tömeg

A vadon élő példányok tipikusan 40–70 cm hosszúak, tömegük 1–3 kg. Maximálisan elérheti a 80–90 cm-t és a 6–8 kg-ot is. Élettartama 10–15 év. Akváriumban általában 40–60 cm-re nő.

Szaporodás

Az ívás az esős évszakhoz kötődik, amikor a vízszint megemelkedik és a víz hőmérséklete és oxigéntartalma optimális. A hímek fészkeket készítenek a folyópartok kövei között, az ikrákat és az utódokat a szülők őrzik. Egy nőstény néhány ezer ikrát rak. A lárvákat az apai gondoskodás jellemzi, a hím az ikrák körül marad, amíg a fiatalok önállóvá nem válnak.

Táplálkozás

Ragadozó hal, természetes táplálékát elsősorban kisebb halak, rovarok, rákfélék, férgek és egyéb fenéklakó gerinctelenyek alkotják. Opportunista táplálkozású, alkalmanként algát és növényi anyagot is fogyaszt. Főként éjszaka aktív vadász, bajuszszálait tapintószerként és kémlelőként használja a zsákmány felkutatásában.

Horgászata

Délkelet-Ázsiában kedvelt sporthorgász-célpont, különösen Thaiföldön és Malajzián, ahol nagy méretei miatt vonzó fogásnak számít. Fenékre vetett természetes csaliakkal (hal, garnéla, rovar) eredményesen horgászható. Az erős sodrású folyókban éjszaka aktívabb. Akvakultúrában is tenyésztik.

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 76 gramm
Protein: 19,8 gramm
Zsíradék: 2,4 gramm
Energia: 102 kcal
Omega-3: 210 mg

Kép: Wibowo Djatmiko (Wie146), CC BY-SA 4.0, Link