Császárlazac
Namatobrycon palmeri
Kaisar
Leírás
A császárlazac (Nematobrycon palmeri) Kolumbia trópusi édesvizeinek egyik legszebb és legkülönlegesebb karakterhala, a Characidae (lazacfélék) családjába tartozik. Teste megnyúlt, oldalról lapított, alapszíne kékes-ibolyás-lila, a test közepén egy sötét kék hosszanti csík húzódik. A hím farokúszója középső lebenyéből hosszú nyúlvány ered, amely a farkot látványosan meghosszabbítja – innen ered a genus neve (nema = fonal, brycon = karakter). Szeme élénk kék (néha irizáló zöldes). A nőstény rövidebb farkú, kevésbé élénk, barnásabb árnyalatú.
Természetes élőhelye Kolumbia Atrato és San Juan folyóinak és azok mellékágainak puha, savanyú, sötét (fekete víz) területein. Sűrű vízinövényzet között, lassú áramlású vizeken él. Az IUCN Least Concern (nem fenyegetett) kategóriába sorolja. Az akvarisztikában az 1960-as évek óta tartott és tenyésztett faj, igazi klasszikus akváriumi hal.
Csapatban (8–12+ példány) tartva a leglátványosabb. A hímek egymáshoz képest rivalizálnak, de nem agresszívek a többi halfajhoz. Puha, savas vízben és dús növényzetes akváriumban érzi jól magát.
Testhossz és tömeg
Tipikusan 4–5 cm hosszúra nő (a hím faroknyúlvánnyal együtt 6 cm-t is elérhet), maximálisan 6–7 cm. Tömege néhány gramm. Élettartama 4–7 év.
Szaporodás
Szórtan ívó hal. Az ikrákat vízinövények levelei közé rakja, ahol ezek az ikrák a szülők elől is védelmet kapnak – bár a szülők ennek ellenére is megehetik az ikrákat. Egy ívásban 50–200 ikrát rakhat le a nőstény. Az ikrák 24–36 óra alatt kelnek ki. A lárvákat először infuzóriával és artemia naupliusszal kell etetni. A tenyésztéshez puha, savas víz szükséges.
Táplálkozás
Mindenevő. Természetes körülmények között apró rovarokat, zooplanktonokat, algafonalakat és szerves törmeléket fogyaszt. Akváriumban szívesen fogyaszt minőségi száraz pehely-eleséget, fagyasztott eleséget (Daphnia, artemia, szúnyoglárva) és élő eleséget. Aktív, a víz középső szintjén táplálkozik legszívesebben.
Magyar nevek
Császártetra, emperor tetra, Palmer-lazac
Kép: Juan R. Lascorz, CC BY-SA 3.0, Link

