Dunai hering

Tudományos neve:
Alosa pontica
Angolul:
Pontic shad

Leírás

A dunai hering (Alosa pontica), más nevén pontusi alóza, a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó anadrom halfaj, amely a Fekete-tenger és az Azovi-tenger partvidékein él, és ívásra nagyobb folyókba — köztük a Dunába, a Dnyeperbe és a Dnyeperbe — vonul fel. A Duna esetében egészen Bécsig és Pozsonyig feljutott, ma azonban vándorlása a duzzasztók miatt nagymértékben korlátozott, állományai jelentősen megcsappantak.

Teste megnyúlt, oldalról lapított, ezüstösen csillogó pikkelyekkel. Háta kékes-zöldes, oldalain és hasán erősen tükrös. A kopoltyúfedő mögött általában egy-két sötét folt látható. Az Alosa pontica az Alosa alosa (volgai hering) rokon fajával együtt a Fekete-tenger legfontosabb kereskedelmi heringfajai közé tartozik. Évszázadokon át szinte kizárólag a Dunán vándorló halakra alapozta magát a dunai halászat egy része.

Testhossz és tömeg

Testhossza 30–45 cm, ritkán eléri az 55 cm-t is. Tömege 300–900 g. Élettartama 5–7 év.

Szaporodás

Tavasszal, április–június között vonul fel a folyókon ívni, általában sima kavicsos és homokos aljzatú sekély, áramló szakaszokat keresve. A nőstény 30 000–200 000 ikrát rak, amelyek a sodrásban sodródva fejlődnek. Az ívás után a felnőttek visszatérnek a tengerbe; az ivadék nyár végén ugyanezt teszi.

Táplálkozás

Plankton-evő szűrő: apró rákokat, zooplanktonszervezeteket, kis rákokat és rovarokat eszik. A tenger nyílt vizeiben aktívan üldözi az iskolákat alkotó kisebb halakat (kis sprottot, gobyfajokat) is.

Horgászata

A vándorlás idején hálóval fogják nagytételben; a sport horgászat szempontjából kevéssé elterjedt, bár csaliként használt apró villanó és szabad zsinóros módszerek alkalmasak rá. Húsa ízletes, de szálkás.

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 72 gramm / Protein: 19 gramm / Zsíradék: 6 gramm / Energia: 130 kcal / Omega-3: 1 100 mg

Magyar nevek

Pontusi alóza, fekete-tengeri hering

Kép: Wikimedia Commons, Link