Francia paduc

Leírás

A francia paduc (Chondrostoma toxostoma) a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó közép-európai édesvízi hal, amely elsősorban Délnyugat-Európában honos. Teste megnyúlt, orsó alakú, oldalról enyhén lapított; hátoldala szürkésbarna, oldalán ezüstös, hasoldalán fehéres. Szájnyílása alsó állású, szarupárnával borított – ezzel kaparja le az algát a kövek felszínéről. Megjelenésre hasonlít a küszre és a paduchozhoz.

Természetes elterjedési területe főként Franciaország és a Ibériai-félsziget északi folyói: a Garonne, a Loire, a Durance és ezek mellékfolyói. A folyókban kavicsos-köves aljzatú, jó minőségű, oxigéndús, gyors folyású vizeket kedvel, leginkább a barbel- és paduc-zónában él. Az európai természetvédelmi jogszabályok (Víz Keretirányelv) értelmében a folyóvizek ökológiai állapotának indikátorfaja.

A faj az intenzív vízrendezések és vízminőség-romlás következtében számos folyóvízrendszerből visszaszorult; France-ban védett státuszban van. Hidrológiai akadályok (duzzasztók, gátak) megakadályozzák az ívó vándorlásokat, ami komoly állománynyomást jelent.

Testhossz és tömeg

Átlagos hossza 15–25 cm, tipikus tömege 50–200 gramm. Maximálisan 35 cm és 400 gramm körüli méreteket ér el. Élettartama 8–12 év.

Szaporodás

Március és május között ív, kavicsos, sekély, gyorsan folyó vizekben. A párzás előtt mindkét nem nászruhát ölt: a hím oldalain apró kötegek (nász-kötegek, Laichausschlag) jelennek meg. Az ikrákat a kavicsok közé rakják. Az ivadékok 8–12 nap múlva kelnek ki, és az aljzat közelében maradnak.

Táplálkozás

Főként epilittikus algákkal és diatómákkal táplálkozik, amelyeket szájpárnájával kapar le a kövek felszínéről. Emellett kisebb mennyiségű szerves törmelék, rovarok és vízi gerinctelenek is szerepelnek étrendjében.

Kép: Lamiot, CC BY-SA 3.0, Link