Heringcápa

Leírás

Ormányszerű feje van nagyon széles szájjal, amelyben a fogai háromhegyűek. Vékony faroktövének az oldalain élek emelkednek ki. Nevét onnan kapta, hogy a vándorló heringrajokat követi és azokból táplálkozik. Az emberre is veszélyes lehet, bár támadás ritkán fordul elő.

A heringcápa melegvérű: képes testének hőmérsékletét a környező víznél magasabban tartani, ami gyors és kitartó úszást tesz lehetővé hideg vizekben is. Az IUCN Vörös Listán veszélyeztetett (Vulnerable) besorolást kapott a túlzott halászat miatt.

Testhossz és tömeg

Kifejlett példányok az Atlanti-óceán északi részén jellemzően 2-2,5 méteresre nőnek, tömegük elérheti a 135-230 kg-ot. A nőstények általában nagyobbak, mint a hímek. A Földközi-tengerben élő egyedek általában valamivel kisebbek.

Szaporodás

Elevenszülő faj, az anya testében fejlődnek az embriók. Egy alomban általában 1-5 kölyök születik, amelyek már kb. 60-70 cm hosszan jönnek a világra. A vemhesség 8-9 hónapig tart. Az ivarérettséget a hímek 8, a nőstények 13 éves koruk körül érik el.

Táplálkozás

Elsősorban heringgel, makrélával, tőkehallal és más nyílt vízi halakkal táplálkozik. Ezek mellett tintahalat és kisebb cápákat is fogyaszt. Aktív ragadozó, zsákmányát nagy sebességgel ejti el.

Horgászata

Az Atlanti-óceán északi területein — különösen az Ír-tengeren, Skócia partjainál és Norvégia vizein — kedvelt sporthorgász zsákmány. Általában tengeri trollingos módszerrel vagy fenékhorgászattal fogják. Fogása Norvégiában, az Egyesült Királyságban és Írországban legális, de erősen szabályozott, és sok helyen kötelező a visszaengedés. Veszélyeztetett státusza miatt a fogások csökkentése szükséges a populáció fenntartásához.