Indiai üvegharcsa

Leírás

Az indiai üvegharcsa (Kryptopterus bicirrhis) Dél- és Délkelet-Ázsia trópusi édesvizeinek egyik legkülönlegesebb halfaja, amely a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozik. Legfőbb ismertetőjele átlátszó teste: bőre és izomzata teljesen átlátszó, belső szervei – a gerinc, az emésztőszervek és az úszóhólyag – szabad szemmel láthatóak. Alapszíne ezüstösen csillogó, amely a bőr alatt futó izomkötegek irizálásából fakad. Bajuszszálai (barbel) hosszúak, az állatot a névadó két bajusz teszi felismerhetővé.

Elterjedési területe felöleli Indiát, Bangladest, a Maláj-félszigetet, Szumátrát, Borneót, Jávát és a Fülöp-szigetek egyes részeit. Lassan áramló és álló vizeket kedvel: folyók dús növényzetű partjait, elárasztott ártéri erdőket, valamint nagy folyók mély, csendes öblezeteit. Az iszapos, sötétebb és dúsan vegetált részeket részesíti előnyben.

Akváristáknak körében rendkívül népszerű különleges átlátszósága miatt. Csoportosan tartandó, legalább 6–10 egyeddel, mivel izgatott és stresszes lesz magányosan. A medence alsó és középső zónájában tartózkodik, és az úszóinak finom legyezőszerű mozgásával stabilizálja helyzetét az áramlásban.

Testhossz és tömeg

Általában 8–12 cm-t ér el, egyes példányok elérik a 15 cm-t is. Tömege néhány gramm. Fogságban 5–8 évet élhet.

Szaporodás

Természetes körülmények között az ívás az esős évszak kezdetén zajlik, az elárasztott ártéri területeken. Ikráit vízinövényekre és faágakra ragasztja. Akváriumi szaporítása nehéz és ritkán sikerül; a szaporítás a természetes ívási feltételek (nagy esőzések utáni vízszintemelkedés szimulációja, puha víz, alacsony pH) reprodukálásán alapul. Az ikrák 24–48 óra alatt kelnek ki.

Táplálkozás

Carnivora: elsősorban kis halakat, apró rákokat, rovarlárvát, Daphniát és más zooplankton szervezeteket fogyaszt. Éjszakai és esti aktivitással rendelkezik, de akváriumi körülmények közt napközben is táplálkozik. Szívesen kap élő vagy fagyasztott artémiát, tubifexet, apró vilivlegylárvát; szárazeleséget is megtanul elfogadni.

Kép: SATOSHI TOMIYAMA, CC BY-SA 2.0, Link