Közönséges tok

Leírás

A közönséges tok (Acipenser sturio), más nevén atlanti tok, a Földön ma létező egyik legősibb halfaj — rokonai már a mezozoikumban megjelentek. Teste orsó alakú, erős csontlemezsorokkal (scute-okkal) páncélozva; orra hosszú, lapított, alatta négy tapogató lóg. Fogai nincsenek; szája cső alakban kinyújtható. Hátoldala szürkésbarna vagy olajzöld, hasi oldala fehér.

Egykor egész Nyugat- és Közép-Európában elterjedt anadromed vándorhal volt: tengerben élt, de folyókba úszott ívni (pl. Rajna, Elba, Loire, Garonne, Gironde). Mára rendkívül kritikusan veszélyeztetett (IUCN: Critically Endangered): az utolsó ismert szaporodó populáció a Gironde–Dordogne–Garonne rendszerben él, ahol évente csupán néhány tíz egyedet figyelnek meg. A Magyar Duna egykori rendszeres vendége volt, mára gyakorlatilag eltűnt innen.

Testhossz és tömeg

Tipikusan 1,5–3,5 m, egyes óriáspéldányok elérték a 6 m-t és a 400 kg-ot. Élettartama 100 év felett is lehet. Nőstények jóval nagyobbra nőnek, mint a hímek.

Szaporodás

A hím 12–14, a nőstény 16–18 éves korban éri el az ivarérettséget. Az ívás április–júniusban zajlik, kavicsos-homokos folyómedrekben, ahol az egyedek mélységi területekről vonulnak fel. Egy nőstény 0,5–6 millió ikrát rak, amelyek 4–9 nap alatt kelnek ki. Az ivadékok lassan növekszenek; a tenger felé vonulásuk az első évben kezdődik.

Táplálkozás

Bentopelagikus mindenevő: a tapogatóival az aljzatot kutatja át, férgeket, rovarlárvák, kagylókat, kisrákokat és esetenként kishalakat szipolyoz fel szájával. Tengerben és folyókban egyaránt aktívan táplálkozik; ívás idején nem eszik.

Horgászata

Erősen védett faj — horgászata az Európai Unióban és szerte a világon tilos. Fogás esetén azonnali visszaengedési és bejelentési kötelezettség áll fenn.

Rekordok

Történeti adatok szerint a legnagyobb atlanti tokokat 6 m feletti hosszban és 400 kg körüli tömegben fogták a 19. század végéig. Az utolsó nagy fogások a Gironde torkolatából a 20. század elejéről ismertek.

Magyar nevek

Atlanti tok, európai tok