Mexikói kardfarkú hal

Leírás

A mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus hellerii) az élőszülőhalak (Poeciliidae) családjának egyik legismertebb akváriumi hala. A hímek farokúszójának alsó sugara rendkívülien megnyúlt, kardalakú „kardot" formál, amely az akváriumi tenyészvonalakban elérheti a testtel azonos hosszt. Természetes populációiban a hímek zöldes, narancs, piros, fekete csíkozatú, oldalukon egy sötét oldalsó csík is látható. Az akváriumipar számos mesterséges színváltozatot (piros, fekete, szivárvány, neon) nemesített ki.

Eredeti elterjedési területe Közép-Amerika: Mexikótól (Veracruz állam) Guatemalán át Honduraszig, ahol tiszta, növénydús folyókban, patakokban és tavakban él. Hőmérsékleti optimuma 22–28 °C, pH-tűrése széles (7,0–8,0). Beviteli úton számos trópusi és szubtrópusi területre betelepedett, ahol inváziós fajként okoz károkat (pl. Ausztrália, Dél-Afrika, Hawaii).

Az akváriumos hobby egyik legellenállóbb, legalapvetőbb halfaja; kezdők számára is kiválóan ajánlott. Horgászati szempontból nem releváns, viszont ökológiailag inváziós veszélyt jelent nem ős-honos területeken.

Testhossz és tömeg

A nőstények tipikusan 10–12 cm hosszúak, a hímek 8–10 cm (a kard nélkül). Tömege néhány gramm. Akváriumban 3–5 évig él.

Szaporodás

Elevenszülő: belső megtermékenyítés után a nőstény 4–6 hetente 20–80 teljesen fejlett ivadékot szül. A nőstény egy ívásból tárolt spermiummal több szaporodási cikluson át szülhet. A szülők az ivadékokat nem gondozzák, kannibalizmusra hajlamosak; az ivadékokat el kell különíteni. Az ivarérettség 3–4 hónapos korban következik be.

Táplálkozás

Mindenevő: algákat, vízinövényeket, apró rovarokat, rovarlárvákat, planktonikus rákokat egyaránt fogyaszt. Akváriumban pellet, pehely, főtt zöldség, fagyasztott Artemia és szúnyoglárva megfelelő.

Magyar nevek

Kardfarkú hal, kard, swordtail (akváriumi körökben)

Kép: Bartosz Kowalewicz, CC BY-SA 3.0, Link