Óriásszájú cápa

Leírás

Az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios) a cápák egyik legkülönlegesebb és legkevésbé ismert faja, amelyet csak 1976-ban fedeztek fel Hawaiinál, amikor egy horgony kötelére csavarodva találtak rá az első példányra. Azóta mindössze néhány száz megfigyelés és véletlen fogás dokumentálta a fajt. Teste hengeres, nagyra nőtt, feje rendkívül széles és lekerekített, szájnyílása aránytalanul nagy – innen a neve. Fogai apróak, kampósak, és szűrő funkcióra specializálódtak. Hátoldala sötétszürke vagy fekete, hasa fehéres. Az ajkak belső szegélye biolumineszcens, ami valószínűleg a zooplankton vonzásában játszik szerepet.

Mélytengeri, pelagikus élőlény: nappal 150–200 m mélységben tartózkodik, éjszaka a felszíni rétegekbe (15–25 m) emelkedik, követve a zooplankton vertikális vándorlását. Elterjedt a trópusi és szubtrópusi Csendes-, Atlanti- és Indiai-óceánban, de rendkívül ritka. Nem jelent veszélyt az emberre.

Az óriásszájú cápa a bálnacápa (Rhincodon typus) és a hatalmas cápa (Cetorhinus maximus) mellett a harmadik ismert szűrő táplálkozású cápafaj, és egyben a három közül a legtitokzatosabb. Viselkedéséről, szaporodásáról rendkívül kevés adat áll rendelkezésre.

Testhossz és tömeg

Dokumentált példányok 4–5,5 m hosszúak, tömegük 700–1 000 kg körüli. Egyes becslések szerint a maximális hossz elérheti a 7 m-t is. Élettartama ismeretlen, valószínűleg több évtized.

Szaporodás

Szaporodásáról szinte semmit sem tudunk. Valószínűleg elevenszülő (vivipar) a rokon cápafajokhoz hasonlóan, de sem fogamzási időszakról, sem az utódok számáról nincs megbízható adat. Érési kora és a szaporodási ciklus hossza ismeretlen.

Táplálkozás

Kizárólag szűréssel táplálkozik: nyitott szájjal úszik a planktonban gazdag vízrétegeken át, ahol főleg eufaziidákat (krillféléket), kopepodákat és medúzákat szűr ki. Táplálkozás közben a biolumineszcens ajakszegély valószínűleg csapdaként vonzza a zoplanktont a sötét mélyvízben.