Ostorhal

Leírás

Az ostorhal (Heniochus acuminatus), más nevén zászlóshal vagy bannerfish, az Indo-Csendes-óceán korallzátonyainak egyik legszembetűnőbb hala. Erősen oldalról lapított testét feltűnő fekete-fehér harántcsíkok díszítik: a mellúszók mögött egy széles fekete sáv fut le, majd a farokúszó előtt egy újabb. A hát negyedik tüskéje hosszú, szalagszerű nyúlványba húzódik ki, amely időnként a test hosszát is meghaladja – ez adja a hal nevét. A farokúszó sárga. Fiatal egyedek hasonlítanak a törpe angyal-cápákra, és időnként parazitákat szednek le más halakról (tisztítóhal-szerű viselkedés).

Sekély korallzátonyokon és lagúnákban él, 2–75 m mélységig. Elterjedt a Vörös-tengertől az Indo-Csendes-óceánon át Hawaii-ig és a Társaság-szigetekig. Általában párban vagy kis csapatokban úszik a zátonyok közötti nyílt vízben, de kisebb mélységben egyes párok területet védenek. Közepesen nehezen tartható akváriumban, mivel különleges táplálkozási igényei vannak.

A faj neve a görög „Heniochus" szóból ered, ami gyeplőfogót jelent, utalva a hosszú hátúszó-nyúlványra. Természetes környezetben 20–25 cm-re nő, és rendkívül feltűnő megjelenésével az egyik legkeresettebb tengerakvárium-hal.

Testhossz és tömeg

Átlagosan 18–25 cm hosszú, tömege 100–200 gramm. Élettartama a természetben 5–10 év, akváriumban akár 12 év.

Szaporodás

Pelagikus ívó: a párban élő halak kora esti szürkületkor emelkednek a vízoszlopba, ahol egyszerre bocsátják ki az ivarsejteket. Az ikrák és a lárvák szabadon úsznak a planktonban. A juvenilis példányok jellegzetes morfológiai változáson esnek át, mielőtt a zátonyhoz kötődnek. Ívási időszak vízfőtől függ; pontos ikraszám nem ismert.

Táplálkozás

Mindenevő, de erősen zooplankton-orientált: főleg kopepodákat, kisrákokat, tengeri bolhafélék lárváit, polip-tentákulumokat és tubulária-polipokat fogyaszt. Akváriumban nehezen szoktatható szintetikus táplálékra; friss vagy fagyasztott mysis rák, brine shrimp és apróra darabolt tintahal ajánlott.

Magyar nevek

Zászlóshal, bannerfish, fekete-fehér heniochus