Pisze hosszúfarkúhal

Leírás

A pisze hosszúfarkúhal (Coryphaenoides rupestris), más nevén roundnose grenadier vagy kerekorrú grénádérhal, a mélytengeri hosszúfarkúhalak (Macrouridae) egyik legismertebb, gazdaságilag is jelentős képviselője. Testfelépítése jellegzetes: nagy, rövid, csontos fej és vastag mellkas után a test kúpszerűen elvékonyodik, majd hosszan elnyúló, hegyes faroknyúlványban végződik – innen a „hosszúfarkú" elnevezés. Pikkelyek durvák, fogazottak (ctenoid). Szemei aránytalanul nagyok a fejhez képest, ami mélytengeri alkalmazkodásra utal.

Elterjedési területe az Észak-Atlanti-óceán: Grönlandtól az Azori-szigetekig, az Északi-tengertől a Bermudáig. 180–2700 méter mélységű kontinentális lejtőkön és mélységi fenéken él; leggyakoribb 600–1000 méter között. Lassú anyagcserével, hosszú élettartammal és késői ivaréréssel alkalmazkodott a mélytengeri körülményekhez.

A faj az 1970-es és 1980-as évek ipari mélytengeri halászata során súlyos túlhalászás áldozata lett az Észak-Atlanti-óceánban; állományai drámaian lecsökkentek, és regenerációja lassú. Ma ICES-kvótákkal szabályozzák halászatát; az IUCN sebezhetőként tartja számon.

Testhossz és tömeg

Teljes testhossz (fejhossz + farok) 60–100 cm, testtömeg 0,5–1,5 kg. Egyes kivételes példányok elérik a 110 cm-t. Élettartama 30–60 év körüli, ami a lassan reprodukálódó mélytengeri halak jellemzője.

Szaporodás

Késői ivarérettség jellemzi: a nőstények 7–10 éves korban érnek ivarosan éretté. Ívási időszaka nem teljesen ismert; valószínűleg télen–tavasszal ív. Viszonylag kevés ikrát rak (néhány ezer szem); a pelagikus ikrák a vízoszlopban fejlődnek. A lassú szaporodás és a késői ivarérés teszi a fajt különösen sérülékennyé a túlhalászással szemben.

Táplálkozás

Opportunista ragadozó és dögevő: rákokat (euphausiidákat, kopepodákat, gammaridákat), kis halakat, tintahalakat és lehulló szerves anyagot (tengeri hó) fogyaszt. Érzékeny oldallinie-szervrendszerével érzékeli a mozgást a teljes sötétben.