Púpos tőkehal

Leírás

A púpos tőkehal (Gobionotothen gibberifrons) a jéghal-alkatúak (Notothenioidei) alrendjébe tartozó antarktiszi bennszülött halfaj, a Nototheniidae (antarktiszi tőkehal-félék) tagja. Teste zömök, hátán jellegzetes domború púp emelkedik – innen kapta nevét. Alapszíne barnás-olajzöld, oldalán elmosódott sötétebb foltmintázattal. Bőre vastag és nyálkás, ami szigetelő szerepet tölt be a jéghideg vízben.

Kizárólag az Antarktisz vizein, főképp a Dél-Georgia és a Dél-Sandwich-szigetek, valamint a Scotia-tenger és a Kerguelen-szigetek partjainál él, 0–700 méter mélységig, döntően 50–350 méter között. A vér antifreeze glikoproteineket (AFGP) tartalmaz, amelyek megakadályozzák a jégkristályok kialakulását –1,8 °C körüli tengerekben is.

A faj az antarktiszi ökoszisztéma fontos láncszeme: a tintahalakat, kisebb halakat és rákoikat fogyaszt; ugyanakkor a leopárdfókák, jégmadarak és antarktiszi bálnák prédája. Kereskedelmi halászata korlátozott; az CCAMLR (Antarktisz élővilágának védelméért felelős egyezmény) felügyeli az állományait.

Testhossz és tömeg

Általában 30–45 cm hosszú és 400–900 gramm tömegű. Kivételesen elérheti az 50 cm-t és az 1 kg-ot. Élettartama becsülten 15–20 év.

Szaporodás

Ívási időszaka az antarktiszi tél végén (szeptember–november). A nőstény kövek alá vagy aljzati mélyedésekbe rak néhány száz, viszonylag nagy (3–4 mm átmérőjű) ikraszemet. A hím az ikrákat őrzi; az ikrák az alacsony hőmérséklet miatt lassan, több hét alatt kelnek ki. A lárvák bentikus életmódot folytatnak a fejlődés során.

Táplálkozás

Döntően ragadozó: euphausiidákat (krilit), gammaridákat, kisebb halakat és tintahalakat fogyaszt. Aljzatközelben és a vízoszlopban egyaránt vadászik; szaglással és oldallinie-érzékelőkkel lokalizálja zsákmányát a gyengén megvilágított mélységben.

100 gramm ehető hús tartalmaz

Víz: 77 gramm / Protein: 19 gramm / Zsíradék: 2 gramm / Energia: 95 kcal / Omega-3: 400 mg